KDP: Tés – Eplény (2025.09.07.)

A dél-dunántúli kalandozásom végeztével visszatértem a Bakony hegyei közé. Ezúttal is Tésről indultam, a Római-fürdőnél túltettem magamat az első csalódáson, utána pedig meg sem álltam a Csengő-tetőig. Ott ismét ért egy kis meglepetés, Alsópere előtt pedig már harmadszor mondtam magamban, hogy "Ilyen nincs...". A faluban a haranglábnál pecsételtem, Eplénynél viszont majdnem elmentem a dobozka mellett. Az ezt követő hatalmas vargabetűt becsületesen lesétáltam, de az értelmén még most is tűnődök...

Augusztusban sikeresen befejeztem a RPDDK-t, így ismét a KDP igazolófüzet került a kupac tetejére. Nem hagytam sokáig ott porosodni, szeptember elején belecsúsztattam a hátizsákom erre szolgáló zsebébe és útnak indultam a Bakony hegyei közé. Ezúttal nem kellett olyan korán kelnem, mint amikor Bázakerettyére mentem, de azért most sem lustálkodhattam, hiszen 7 órakor indult a kiszemelt busz Várpalotáról Tésre.

Háromnegyed hétkor állítottam le az autót a buszmegálló mellett, majd elsétáltam a 7-es kocsiálláshoz. Ezúttal is pár perc késéssel indult a járat, de mivel útközben csak néhány helyen állt meg, ezért Tésen már a menetrendben megadott időpontban szálltam le róla.

Pecsételnem ezúttal nem kellett, ezért csak a szokásos teendőket vettem végig, majd hátamra kaptam a zsákomat és útnak indultam. A temetőnél értem el a P jelzést. Jobbra fordulva körülbelül 300 métert gyalogoltam az Arany János utca aszfaltján, majd a harmatos fűben futó kocsiúton folytattam a lépteimet.

Júliusban balra, ezúttal jobbra fordultam a P jelzésen

Utcanévtábla

Még egy kis gyaloglás a faluban...

...utána pedig irány az óriások földje

Fél órát mentem különböző erdei utakon, utána kiértem egy sóderrel leszórt erdei útra. A Csepegő-árokban egy csepp víz sem volt, így száraz lábbal keltem át a gázlóján. A patakmederben lévő kövek mérete alapján valószínűleg ennél több víz is szokott benne lenni, vagy legalábbis volt már olyan, amikor a jelenleginél több víz volt benne…

Jobb nem belegondolni, hogy mi lenne, ha leesne...

Erdei úton Tés és Bakonynána között

Gombák

Nadragulya

Harmatcseppek

Csepegő-árok,...

...ezúttal egy cseppnyi víz sem csepegett benne

A Vadalmás-forrástól hangos gyerekzsivaj szűrődött fel, de nem jártam utána, hogy kiktől származik, mert itt még nem ereszkedtem le a völgybe. Nem sokkal később viszont egy időre elhagytam a P jelzést és ugyanúgy, mint amikor az OKT-t jártam, most is tettem egy kitérőt a Római-fürdőhöz. A meredek lejtőt meglátva megfordult a fejemben a kérdés, hogy kell-e ez nekem, de még mielőtt rossz választ adtam volna magamnak, folytattam az utamat. Mivel reggel, indulás előtt nem reggeliztem, ezért kezdtem éhes lenni és mielőtt elgyalogoltam volna a Római-fürdő szikláihoz, leültem az egyik padra, hogy megreggelizzek.

Erdészeti úton a szurdok feletti részen

Erdei pihenő a Római-fürdő közelében

Nem tudom, hogy a korai időpont miatt, vagy valami más okból, de amíg ott üldögéltem, mindössze egy kutyát sétáltató párt láttam a patak túloldalán sétálni. Pedig azt gondoltam, hogy vasárnap reggel sokkal többen lesznek ott. Miután ettem-ittam, elindultam a szurdok felé. A patakmederben alig lehetett vizet látni, ezért nem ért meglepetésként, hogy a vízesés szikláin sem lett vizes a bakancsom talpa. Csalódott voltam… Számítottam rá, hogy ilyen száraz nyár után nem lesz sok víz a patakban, de az azért meglepett, hogy teljesen ki volt száradva.

A Római-fürdő szurdok, ahol ezúttal nem lehetett volna fürödni

Készítettem néhány fényképet, majd visszagyalogoltam a pihenőpadokhoz, utána pedig visszakapaszkodtam a P jelzésre. Ezután körülbelül 20 percig sétáltam az erdészeti úton mire megérkeztem a Bakonynána és Tés között futó aszfaltcsíkhoz. Az enyhén emelkedő úton a következő letérőhöz telefonos segítséget kellett igénybe vennem, mert a buja növényzet mögött nehezen találtam a fatörzsre festett jelzéseket.

Egy geológia feltárás sziklafala az út szélén Bakonynána közelében

Ha elég sokáig gyalogoltam volna ezen az úton, visszaértem volna Tésre

Nem volt könnyű megtalálni a jelzéseket

Újabb körülbelül fél órás erdei séta következett, ami alatt mindössze néhány útszéli gomba jelentette a látnivalót.

Úton a Csengő-tető felé

Gombák

Bükkerdőben vezetett az út

A következő pihenőmet a Csengő-hegyi kilátóhoz terveztem. Amikor felértem a hegytetőre, jobbra fordultam és kis híján megállás nélkül továbbmentem. Még jó, hogy észrevettem a fák alatt rejtőzködő tájékoztató táblát, mert arról tudtam meg, hogy milyen volt a kilátó. Most ugyanis már csak egy néhány négyzetméteres betonozott terület utalt arra, hogy korábban ott még volt valami látnivaló is… Újabb csalódás…

A Csengő-hegyi kilátó egykor...

...és ma

A közeli padok is már a végüket járják, de arra azért még jók voltak, hogy leüljek néhány percre és megegyek egy újabb otthonról hozott szendvicset, néhány paradicsom kíséretében.

A rövid tízóraiszünet után ismét hátamra kaptam a zsákomat és leereszkedtem az Alsó- és Felsőpere közti keskeny aszfaltozott útra. Ha ebből az irányból közelítettem volna meg a Csengő-tetőt, akkor már itt megtudtam volna, hogy felesleges a kilátót keresni, mert az útjelző táblára fekete filccel rá volt írva, hogy „LEBONTVA!!!”.

Lefelé a Csengő-tetőről

Ebből az irányból nem a hegytetőn ért volna a meglepetés

Alsóperéig 4 kilométert kellett gyalogolni az út szélén. Mielőtt beértem volna a településre, észrevettem egy újabb útjelző táblát, „PUSZTATEMPLOM” felirattal. A neve alapján felkeltette az érdeklődésemet, ezért úgy döntöttem, hogy megkeresem. Alig néhány métert tettem meg a mezőt átszelő keréknyomokon, amikor az egyik fenyőfa árnyékában megláttam egy fából készült keresztet. „Ez lenne a templom?” – merült fel bennem a kérdés és ránéztem a térképre. Azon azt láttam, hogy valamivel távolabb, az erdőben van egy rom, az lesz az, amit keresek.

Alsópere felé gyalogolva a távolban már megláttam az eplényi sípályát

Út a végtelenbe Alsóperére

Színes virágok az út mentén (keserűgyökér)

Színes virágok az út mentén (cickafark)

Színes virágok az út mentén (katángkóró)

Színes virágok az út mentén (réti here)

Színes virágok az út mentén (egynyári seprence)

Alsóperéhez közeledve vadgesztenyefák szegélyezték az utat

Kíváncsivá tett a tábla

Ez lenne a templom?

Az erdő széléig követtem a keréknyomokat, majd a fák között próbáltam valamilyen csapást találni. Folyamatosan néztem a térképet, próbáltam betájolni, merre keressem a romokat, de nem találtam. Körülbelül negyed óra keresgélés után feladtam és indultam vissza a letéréshez. Újabb csalódás, de kezdtem beletörődni, hogy ez egy ilyen nap…

Bogáncs

Bár még csak szeptember eleje volt, de már láttam nyíló őszi kikericset

11 óra után néhány perccel érkeztem meg Alsóperére. Elgyalogoltam a játszótér mögötti kis tisztáshoz, amelynek a szélén ott állt a harangláb, a közeli fán pedig a pecsétet rejtő fehér dobozka. Lebélyegeztem a füzetemet, ettem-ittam néhány falatot és indultam tovább.

Alsópere, harangláb

Szépen felújított házak (panzió és szabadidőközpont)

A túra egyik legmeredekebb emelkedőjén hagytam el a kis települést, majd erdőkön-mezőkön át érkeztem meg az Eplénybe vezető sóderes úthoz. Később, a Malom-völgyhöz közeledve aszfalt váltotta az apró köveket.

Közeledtem az alsóperei emelkedő tetejéhez

Felértem

Egy kis tisztáson át vezetett az út

Famatuzsálem, kár, hogy már nem él

Köves-kút

Még volt néhány ehető szeder az út mentén

Közeledtem Eplény felé

A Malom-völgynél már aszfalton gyalogoltam

Nem sok víz volt a tavakban

A sípályához érve egészen meglepődtem, hogy mekkora élet van ott ezen a nyári napon is. Elszánt kerékpárosok mentek felfelé a libegővel, hogy nem sokkal később halált megvető bátorsággal és számomra hihetetlen sebességgel száguldjanak le a völgybe. Rövid ideig néztem a bicikliseket, majd indultam tovább. Átvágtam a parkolón, utána pedig ismét belevetettem magam az erdő sűrűjébe. Nemrég megváltoztatták ezen a szakaszon az útvonalat és most már nem a meredek sípályán keresztül, hanem egy kis kerülővel, egy kevésbé meredek ösvényen át lehet eljutni a hegy túloldalán fekvő Eplénybe.

Télen síelőké, nyáron bicikliseké a terep

Elkaptam egy "mutatványt"

Magam mögött hagytam a nyüzsgést

Erdei ösvényen Eplény felé

Ez a felvonó nem üzemelt

Egy átszürkézett régi jelzés az egyik útelágazásnál

A településre érkezve kis híján elmentem a bélyegző mellett, de szerencsére a szemem sarkából észrevettem a kerítés oszlopán a fehér dobozkát. Beütöttem a nap utolsó pecsétjét és nekivágtam az utolsó néhány kilométernek.

Megérkeztem a faluba

Kis híján elmentem a bélyegző mellett

Pecsételés után folytattam az utamat

Mivel a KDP is útvonalkövető mozgalom, ezért becsületesen legyalogoltam a vasútállomáson keresztül a Kökényesi erdészházig tartó szakaszt, de az értelmét azóta sem tudtam kitalálni. Egy ideig a kertek végében, a kerítés mellett futott az út, utána egy rövid erdei szakasz következett. Majd átkeltem egy kis vízfolyáson, utána pedig ismét visszamentem az erdőbe. Végül egy alig észrevehető ösvényen másztam fel a vasútállomás épületéhez.

Út a kerítés mellett...

...aztán egy kis tisztáson

A Gaja-patakban nem volt víz, de itt legalább vizes lett a bakancsom talpa

Valahol a vasútállomás közelében, lent a völgyben

Nem volt könnyű megtalálni az ösvényt

Hátulról támadtam meg a vasútállomást

Az állomás bekötőútján indultam el visszafelé, az utolsó 400 métert pedig a forgalmas 82-es út szélén tettem meg. Most is egymást érték a száguldozó autók, elgondolkoztam rajta, hogy vajon mi lehet itt nyáron, a balatoni főszezonban? Így, utólag, teljesen meg tudom érteni azokat, akik pecsételés után levágják ezt a hosszú vargabetűt és nem mennek el a vasútállomásig…

Eplény, vasútállomás

Eddig jöttem a sínek mellett

A 82-es út szélén gyalogoltam

Lényeg az, hogy épségben megérkeztem a buszmegállóba, ahonnan veszprémi átszállással jutottam vissza az autóhoz.

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

A túra útvonala a Google térképén

Az KDP barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.