OKT 13.: Piliscsaba – Hűvösvölgy (2025.01.05.)

Ismerd meg hazádat! - Ez is lehetett volna a mottója ennek a túrának, hiszen az OKT-nek egy, a lakóhelyemhez közeli szakaszát jártuk végig a fiammal ezen a ködös, párás, borongós januári vasárnapon. Piliscsabáról indultunk, megnéztük a környék nevezetességeit, majd a téli erdőben gyalogolva felmásztunk a Nagy-Szénás tetejére. Üggyel-bajjal leereszkedtünk a turistaház hűlt helyére és mielőtt a Muflon-itatónál (hátizsákból) megitattuk volna magunkat, megnéztük a pilisi bányászat emlékhelyét. Felkerestünk néhány Remete-helyet (hegy, szurdok, barlang, Mária), végül pedig egy nagy hajrával elcsíptük a buszt Hűvösvölgyben.

Nagy tervekkel indultam neki a 2024-es esztendőnek, de az élet úgy hozta, hogy az év folyamán sokkal kevesebbet tudtam túrázni, mint amennyit szerettem volna. Ugyanígy volt ez az év végi szabadság idején is. Már átléptünk az új esztendőbe, lélekben már készültem a következő heti munkakezdésre, de még egy lépést nem tettem a túrabakancsomban. A hét közepén megnéztem az időjárás előrejelzést, szombatra napsütést jósoltak, de közbejött egy családi program, így ismét kútba esett a túrázás. Kezdtem nehezen viselni a helyzetet... Feleségem javaslatára végül úgy döntöttem, hogy akármilyen idő is lesz vasárnap, elmegyek valami közeli helyre sétálni egyet.

Amióta 2022-ben elkezdtem a RPDDK-t, mindössze egyszer volt a kezemben az OKT igazolófüzetem. 2023 januárjában, a téli szabadság egyik utolsó napján jártunk be egy rövid szakaszt a fiaimmal a Gerecsében. Habár másodjára szerettem volna sorban bejárni a szakaszokat, de most mégis levettem a polcról a füzetet, leporoltam és úgy döntöttem, hogy vasárnap délelőtt végigjárom valamelyik közeli szakaszt. Kisebbik fiam is kapott az alkalmon, azt mondta, hogy ő is szívesen jön velem. Így adódott, hogy a Piliscsaba – Hűvösvölgy szakaszra esett a választásom, amelyiket 7 évvel korábban, szintén télen jártam végig első alkalommal.

Az év végi menetrendváltozás során a 64-es busz menetrendjét hozzáigazították az esztergomi vonat menetrendjéhez, ezért azt terveztem, hogy ezúttal Hűvösvölgyből indulunk. Aztán az időjósok megint közbeszóltak. Kora délutántól kezdve esőt ígértek, ezért úgy döntöttem, hogy mégiscsak „fordítva” haladunk, mert Piliscsabáról korábban útnak tudunk indulni.

8 órakor szálltunk le a vonatról a jól ismert piliscsabai állomáson, ahol munkába menet és jövet szinte naponta átutazunk. Ezúttal elmaradt az indulás előtti hazatelefonálás, mert alig negyed órával korábban jöttünk el otthonról. Elindítottam a telefonon a GPS-t és útnak indultunk. A közeli villanyoszlopnál lepecsételtük a füzeteinket, majd a jól ismert úton legyalogoltunk a 10-es útig.

Pecsételés után a vasúti sínek mellett indultunk el

A piliscsabai Piactér

A Nagytemplom

A K jelzés a Kálvária utcán keresztül hagyja el a várost, de mi úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kis kitérőt és felmászunk az utca névadójára, a Kálváriára. Az első néhány stációnál még havas és jeges volt a járda, de feljebb már csak az emelkedővel kellett küzdeni. Bemelegítésnek nem volt rossz…

A Kálvária-hegy alján még hó és jég borította a gyalogutat

Kilátás a városra a Kálvária tetejéről, középen a Nagytemplommal

A Kálvária kápolnája

Megnéztük a Gomba-sziklát, majd a gázvezeték nyomvonalán elindultunk lefelé a hegyről. Eredetileg csak ekkora kitérőt terveztünk, de valahol a lejtő közepén, a bozót mellett megláttunk egy táblát, amelyik az Ördögoltár-szikla felé mutatott. Egymásra néztünk a fiammal és már indultunk is a tábla irányába.

Kilátás az ipari parkra a Kálvária-hegyről

Közeledtünk a Gomba-szikla felé

A Gomba-szikla

Lefelé a hegyről a gázvezeték nyomvonalán

A szikla után még folytatódott a kitaposott ösvény, bennünket pedig hajtott a kíváncsiság, ezért  néhány lépéssel megtoldottuk a kitérőt. Itt lakunk a közelben, de emlékeim szerint korábban még soha nem jártam a lőtéren. Sokat nem vesztettem vele, mert néhány farakáson és romos épületen kívül nem sok mindent láttunk, de most már elmondhatom, hogy itt is jártam. Szaladt az idő, már elmúlt 9 óra, amikor kiléptünk a lőtér kapuján és elindultunk visszafelé a K jelzésre.

Az Ördögoltár-szikla, rajta egy cirill betűs felirattal

Egy nevenincs dombocska a lőtér mellett

A lőtér fő látnivalói

Erőt, egészséget! - köszönti a kapu a lőtérre érkezőket

Hamarosan egy kerítés állta az utunkat. Egy lánc lógott a kapun, ezért meg sem próbáltam kinyitni, hanem a mellette lévő létra felé vettük az irányt. Az utánunk jövő túrázóktól tudtuk meg, hogy nyitva volt a kapu, a lánc csak megtévesztésként lógott rajta.

Mi a kapu melletti létrát választottuk

Vékony hóréteg borította az utat a Csaba-hegy aljában, de szerencsére nem volt jeges, így alig 20 perc alatt elértünk az Erzsébet-kúthoz. Utána viszont mintha egy másik világba csöppentünk volna. Egyre jobban kifehéredett a táj, már nem csak az utat borította fehér lepel, hanem a környező dombokat is. Amikor reggel elindultunk otthonról, nem is reménykedtem benne, hogy igazi téli hangulatú túrában lesz részünk.

A Csaba-hegy aljában kanyargó úton még csak mutatóba volt néhány hófolt

Az Erzsébet-kút

Ahogy haladtunk egyre feljebb, úgy lett egyre fehérebb a táj

Sziklacsúcsok a Disznófő közelében

Határkő jelzi a hármashatárt (Piliscsaba, Pilisszentiván, Nagykovácsi)

Fehér lepel borította a tájat

Ropogott a talpunk alatt a hó

Egészen a Fenyős-tisztásig tartott a téli táj. Ott viszont az erdő fáival együtt a havat is magunk mögött hagytuk, a Nagy-Szénásra vezető úton már alig-alig lehetett fehér foltot látni.

A Fenyős-tisztás egyik névadó fája

Itt már csak mutatóban volt néhány hófolt

Egyéb lehetőség híján a kövekre festett jelzések mutatták az utat a Nagy-Szénás tetejére

Korlátozott kilátás a Nagy-Szénásról

Fent a keresztnél csípős, hideg szél fújt, így nem nézelődtünk sokáig és a közeli padra sem ültünk le pihenni.

A Nagy-Szénás tetején álló kereszt

A pára mögött halványan kirajzolódott a pilisvörösvári kőbánya

Kilátás a kereszt tövéből utunk további részére

A csípős szél lezavart bennünket a hegytetőről

Azért nem ültünk le a padra, mert a párás időben úgysem láttunk volna sok mindent

Egy rövid, meredek szakasz vezetett le az egykori turistaház helyén álló, nemrég épített fedett pihenőhelyhez. Egy fiatal pár jött velünk szembe és hallottuk, hogy azon tanakodnak, vajon hogyan tudnak feljönni ezen az úton. Nem kellett sokat várni, hogy megértsük, miért voltak bizonytalanok. Álló helyzetben kicsúszott alólam mindkét lábam! Szerencsére nem estem rá egyetlen kőre sem, így csak nevetés lett a dolog vége. Hamarosan azt is megtapasztaltuk, hogy nem csak az út, hanem még a mellette lévő bozótban kitaposott ösvény is tiszta jég volt. Lassan, minden lépést megfontolva haladtunk fáról-fára, végül újabb esés nélkül leértünk.

Már majdnem leértünk

Az újonnan épített esőbeálló

A turistaház emlékoszlopa

A fa építményben megnéztük az egykori turistaház történetét összefoglaló rövid fotókiállítást, majd indultunk tovább a fenyőfákkal szegélyezett széles úton. A fák között kellemes, szélcsendes idő volt és Nagykovácsiig ismét hómentes úton gyalogolhattunk. A település aszfaltozott utcáján sétálva megláttam a S jelzéseket és egyből eszembe jutott az előző évi Sárga70 teljesítménytúra, annak minden nehézségével és szépségével együtt.

Úton Nagykovácsi felé

Május 1-én reggel jártam utoljára erre

Amikor először kéktúráztam erre, akkor tettem egy kitérőt a Zsíros-hegyre, de nem néztem meg a homokszállító kötélpálya megmaradt oszlopait. Elég párás-ködös volt az idő, a Nagy-Szénás tetejéről sem volt igazi kilátás, ezért a fiammal úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk az újabb kilátóhelyet, helyette megnézzük a kötélpálya oszlopait.

A pilisi szénbányászat emlékhelye Nagykovácsi határában

Fél 12-kor érkeztünk meg a Muflon-itatóhoz. Azt gondoltam, hogy ez a hely is már csak egy letűnt kor emléke, de a kapun lógó tábla tanúsága szerint üzemel és aznap délután 2 után ismét fogadta a vendégeket. Nekünk viszont be kellett érnünk a kerítésen kívüli mini csúszdával, arra tettük le a hátizsákjainkat amíg pecsételtünk és ittunk egy-egy pohár otthonról hozott forró teát.

A Muflon-itató

A Kerek-hegyi elágazásig tartó szakaszon több kisgyerekes családdal is találkoztunk, a gyerekek élvezték a csúszkálást a letaposott, kissé fagyott havon. Mi nem annyira élveztük, de jókat mosolyogtunk rajtuk… Ahogy elhagytuk a házakat, úgy vált egyre kevésbé jegessé az út is. Kissé tartottam tőle, hogy a Remete-hegyről levezető meredek lejtő is jeges lesz, de útközben több szembe jövő túrázóval is találkoztunk. Bíztam benne, hogy nem azért jönnek szembe, mert nem tudtak lejutni és inkább visszafordultak egy másik utat keresve.

Elhagytuk a házakat, ropogott a lábunk alatt a hó

Zuzmó borította a fatörzset

Úton a Remete-hegy felé

Nem derült ki, hogy honnan jöttek, de a meredek hegyoldal szerencsére egyáltalán nem volt jeges, így csak a meredekséggel kellett megküzdenünk, a jéggel nem. Sajnos a pára továbbra is ráült a tájra, így innen sem volt sokkal jobb kilátás, mint korábban a Nagy-Szénás tetejéről.

Kilátás Máriaremetére a Remete-hegy tetejéről

Meredek, köves úton indultunk lefelé

Valahol félúton a szurdok felé vezető ösvényen

Az utolsó métereken megszelídült a lejtő

Már túl voltunk a nehezén, Remeteszőlős szélső házai mellett gyalogoltunk, amikor ráléptem egy jégfoltra és ismét kicsúsztak alólam a lábaim. Szerencsére, ezúttal is megúsztam sérülés nélkül. Az Ördög-árkon könnyűszerrel átkeltünk, mert alig volt benne víz és ami volt, az is meg volt fagyva.

Remeteszőlős szélső házai mellett vezetett az út

Könnyedén átkeltünk az Ördög-árok gázlóján

Az alig csordogáló pataknak köszönhetően nem okozott gondot felmászni a Remete-barlanghoz sem. Néhány évvel korábban jártam erre, akkor nem mertünk átgázolni a bokáig érő vízen, ezért nem néztük meg a barlangot.

A Remete-barlang

Miután visszatértünk a tanösvény széles gyalogútjára, megnéztem az órámat. Körülbelül 4 kilométer volt még hátra Hűvösvölgyig és egy óra múlva indult a busz Solymár felé. A fiammal úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk elérni, hogy ne kelljen egy órát várni a következőre.

Begyújtottuk a rakétákat

7 évvel korábban is itt volt ez a fa, de akkor még máshogyan állt

A tanösvény bejáratát lezáró kavics

A szurdokból kiérve hosszú aszfaltkoptatás kezdődött. Közben egy hatalmas vargabetűt leírva keresztülmentünk a máriaremetei templom parkján, majd még egyszer kereszteztük az Ördög-árkot, ezúttal egy hídon keresztül. Két köcsögfa edényfa csalt egy kis mosolyt az arcunkra miközben szaporán szedtük a lábainkat. A körforgalomnál ráfordultunk a forgalmas Nagyrét utcára, ez is jelezte, hogy már közeledünk a célhoz.

Aszfalton koptattuk a bakancsaink talpát

Máriaremete, Kisboldogasszony Bazilika

Még egyszer kereszteztük az Ördög-árkot

Máriaremetei edényfák

Sikerült elkapni egy pillanatot, amikor csak a távolban voltak autók a forgalmas Nagyrét utcán

Alig 200 méterrel később magunk mögött hagytuk a forgalmas utat és a Nagyrét járdáján szedegettük tovább a lábainkat. A széles sétányon sem lassítottunk, így 8 perccel a busz indulása előtt megláttuk a vasúti sínek alatt átvezető alagutat. Ekkor visszavettünk egy kicsit a tempóból, mert tudtuk, hogy onnan már elérjük a buszt.

A Nagyrétre vezető járda

Az elhagyott színpad a Nagyréten, ahol Ottó éli életét

A Hűvösvölgy felé vezető sétány

Megláttuk a vasúti aluljárót, visszavettünk a tempóból

A Gyerekvasút végállomásához érkezve még elgondolkoztam rajta, hogy elmenjek-e pecsételni, de úgy döntöttem, hogy inkább kihagyom. Azt egy kicsit sajnáltuk, hogy az épp induláshoz készülődő gőzmozdonyt sem tudtuk jobban megnézni, de így éppen akkor értünk a buszmegállóba, amikor beállt oda a busz. Annyi időnk még maradt, hogy a busszal és a jellegzetes hűvösvölgyi fa lépcsővel a háttérben készítsek egy igazoló szelfit, de a GPS-t már a buszon kapcsoltam le a telefonomon.

A Gyerekvasút épülete mögött füstöl gőzmozdony, sajnos nem volt időnk közelről szemügyre venni

Solymáron 2 percünk volt az átszállásra, de így legalább nem kellett a vonatra várva a peronon fagyoskodnunk. Ezúttal még a meteorológusoknak is igazuk lett, de szerencsére mi már a vonatból néztük, amint az ablakon megjelentek az első esőcseppek.

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

A túra útvonala a Google térképén

Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.