A családban nekem kezdődött legkorábban a téli szünet. A gyerekeknek és a feleségemnek december 22. volt az utolsó tanítási nap, én viszont már december 15-től szabadságon voltam. A szabad délelőttöt kihasználva úgy döntöttem, hogy sétálok egyet a Budai-hegységben. Reggel fél 8-kor indultam otthonról, átvonatoztam Piliscsabára. A vonatról leszállva elindítottam a GPS-t, megkerestem a pecsétet, majd a jól ismert utcákon elindultam Hűvösvölgy felé. Furcsa volt az ismert helyeken "turistaként" sétálni. Borongós, hűvös idő volt, de bíztam benne, hogy hamarosan kisüt a nap.
Az út első része nem volt különösebben izgalmas. Piliscsaba aszfaltos utcáin sétáltam, először a lakóházak között, majd az ipari parkon keresztül. Az ipari parkot elhagyva jobbra fordultam, megkerültem a sorompót és hamarosan beértem az erdőbe, ahol egy széles földúton folytattam a sétát. Jobbról kerítés (mögötte láttam néhány szarvast), balra erdő, előttem pedig a fagyott kocsiút. Ezen a szakaszon az egyetlen izgalmat egy szép kidőlt fa és egy mókus jelentette. Sajnos a mókus túl gyors volt, de a fát azért sikerült lefényképeznem.
 |
| A mókus sajnos elszaladt... |
 |
| Kocsiút a Csaba-szikla lábánál |
Kb. 2 km erdei séta után értem el az Erzsébet-kúthoz. Innen szép lassan emelkedni kezdett az út, de egyáltalán nem volt megerőltető. Újabb kb. 2 km után, egy éles jobbkanyarnál értem el a Nagykovácsi és Piliscsaba határán elhelyezett határkövet.
 |
| Piliscsaba és Nagykovácsi határán |
Mióta Piliscsabát elhagytam, itt találkoztam az első emberrel, egy futóval. Egy rövid egyenes szakasz, majd egy éles balkanyar után kezdődött a túra legnagyobb emelkedője. Negyed óra hegymenet után értem ki az erdőből, ahol az addiginál egy kicsit hűvösebb, szelesebb idő fogadott, de egyáltalán nem volt hideg. Átvágtam a réten és hamarosan elértem a Nagy-Szénás lábához. Ezen a szakaszon egy kicsit jobban oda kellett figyelni, mert fák hiányában csak a kövekre voltak felfestve a jelzések, de a hegytetőt jelzés nélkül is nehéz lett volna eltéveszteni. Mire felértem a csúcsra, már kisütött a nap, de sajnos a levegő továbbra is párás-ködös volt, így nem gyönyörködhettem a kilátásban. Egyszer talán sikerül tiszta időben visszajönni ide.
 |
| Jelzés a köveken |
 |
| Nagy-Szénás |
Rövid nézelődés után indultam lefelé. Jelzést nem találtam, de a "lefelé" egyértelmű volt. Hamarosan megláttam az első P jelzést és rájöttem, hogy néhány méterrel eltértem a K jelzéstől. Gyorsan korrigáltam és már ott is voltam a turistaház romjánál. Onnan kb. 10 perc alatt elértem Nagykovácsi szélét és a házak mellett folytattam az utat a Zsíros-hegyig. A Zsíros-hegyi elágazásnál úgy döntöttem, hogy a K3 jelzésen felmegyek a Sziklás-hegyre, hátha tudok néhány szép fényképet készíteni. Tévedtem, de azért sikerült lefényképeznem az iskolát, ahol a feleségem azidőtájt a haszontalan nebulókat vezette be a kémia és a német nyelv rejtelmeibe.
 |
| Egykor itt állt a turistaház |
 |
| Pilisszentiván a Sziklás-hegyről nézve |
Rövid nézelődés után visszamentem az elágazóhoz, majd pecsételtem a Muflon itatónál és folytattam az utat a kertek végében Hűvösvölgy felé. Hamarosan elhagytam az utolsó házat, majd egy jobb kanyar után kissé emelkedni kezdett az út. Széles, kavicsos út vezetett el a Remete-hegy mellett. Kb. fél óra alatt értem el a Remete-szurdokhoz vezető meredek, sziklás, a napsütés miatt helyenként sáros lejtőt. A szurdokba leérve átkeltem a patakon, amely egészen Máriaremetéig kanyargott a gyalogút mellett. Sajnos a Remete-barlangot nem vettem észre, ezért az most kimaradt.
 |
| Úton a Remete-hegy felé 1. |
 |
| Úton a Remete-hegy felé 2. |
 |
| Ereszkedés a Remete-hegyről |
 |
| Békésen csordogáló Ördög-árok a Remete-szurdokban |
Máriaremetére beérve ismét kezdődött az aszfaltkoptatás. Kb. 1 km után értem el a templomot. Készítettem néhány fényképet, elővettem a szendvicsemet és indultam tovább. Az utolsó 1 km-t leszámítva innen már aszfaltozott út vitt Hűvösvölgybe. Az aszfalt után rövid járda következett a Nagyrét mellett, utána pedig egy széles, korábban valószínűleg szebb napokat megért sétány vezetett a kisvasút végállomásához. A pecsét az állomás túlsó oldalán található a falra szerelve.
 |
| Máriaremete |
 |
| Hűvösvölgy |
Reggel úgy beszéltük meg a feleségemmel, hogy ha időben Hűvösvölgybe érek, akkor hazafelé menet eljön értem Solymárra. Ennél pontosabban ki sem számolhattam volna az érkezést, mindössze 5 percet kellett várnom a Solymárra induló buszra. Ennek köszönhetően 13 óra után néhány perccel már a sárga Corsában ültem és indultunk haza.
Nem túl izgalmas, az időjárás miatt sajnos nem is túl látványos, de legalább könnyű túra volt, amelynek eredményeként újabb 22 km-rel lett hosszabb a "csík" a térképen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése