A tél egyik leghidegebb reggelén Hűvösvölgyből indulva folytattam a második OKT vándorlásomat. A peronon pótoltam a korábban elmaradt pecsétet, a vadasparknál kisütött a nap, az oroszlán most is ott ült az út szélén, az Árpád-pihenőtől letekintettem a fővárosra, a Hármashatárhegyen pedig már a nap második bélyegzését ejtettem meg. A focilabda belsejéből újra megnéztem a fővárost, majd leküzdöttem a váratlan akadályokat és a Virágos-nyeregnél ismét a füzetemet lapozgattam. Onnan már csak leszaladtam a téglagyárhoz, ahol meg sem álltam, hanem siettem tovább a buszmegállóhoz.
Február végén már kezdett elegem lenni a bezártságból. A
Téli Mátra
után engem is kerülgetett az influenza-megfázás-covid hármas valamilyen arányú
keveréke, de szerencsére egy-két hét alatt többé-kevésbé megszabadultam tőlük.
Az időjárás viszont mit sem változott, nekem pedig nem volt kedvem ködös-párás
időben kimozdulni a házból. Azután a munkahelyemen sűrűsödtek össze a
feladatok, ezért hétvégén inkább a pihenést választottam. A negyedik
túramentes hét vége felé viszont úgy éreztem, hogy el kell mennem valahova
járni egyet, hogy kiszellőztessem a fejemet. Először a KDP folytatására
gondoltam, de végül egy közelebbi, rövidebb OKT szakaszra esett a választásom.
Eddig kétszer jártam végig ezt az útvonalat, mindkétszer
a téglagyártól indultam, ezért elhatároztam, hogy ezúttal fordítva megyek rajta végig. Ráadásul a
célból így fél óránként indul busz hazafelé, ezért a végén sem kell majd
amiatt rohanni, hogy ne kelljen sokat álldogálni a megállóban. (Legalábbis azt
gondoltam…)
Háromnegyed nyolckor indultam otthonról, Solymáron a vonatról átszálltam a
64-es buszra és háromnegyed kilenckor már ott álltam a hűvösvölgyi
buszmegállóban, ahol az év elején a fiammal befejeztük
az előző túránkat. Akkor a nagy rohanás miatt már nem volt időnk bélyegezni, ezért most első
utam a Gyermekvasút peronjához vezetett, hogy mindkét füzetben pótoljam ez
elmaradt pecsétet.
|
|
| Hűvösvölgy, BKV végállomás egy fagyos februári reggelen |
Még egy fénykép a fa lépcső tetejéről |
A Gyermekvasutas Otthon előtt épp akkor gyülekeztek a szolgálatra induló ifjú
vasutasok, amikor odaértem, kissé távolabb pedig kíváncsi szülők lesték, hogy
vajon mi lesz a csemetéjükkel. A peronon elintéztem az adminisztrációt,
megnéztem, amint a kis vasutasok felszállnak az állomáson várakozó
szerelvényre, végül 9 órakor útnak indultam. A Hűvösvölgyi útnál türelmesen
kivártam, amíg az autósok közül valaki átengedett a zebrán, majd átkeltem az
Ördög-árok feletti hídon és végleg magam mögött hagytam a tömeget és a
nyüzsgést.
|
|
| Gyermekvasút |
Ezzel a vonattal indultak a szolgálati helyeikre az ifjú vasutasok |
|
|
| Emléktáblák a Gyermekvasút épületének falán |
Helló Hűvösvölgy |
Azt gondoltam, hogy úton-útfélen futókkal és túrázókkal fogok találkozni, de a
Hármashatárhegyi repülőtérig senkit sem láttam az úton. Ott a korán kelő
kutyasétáltatók már indultak hazafelé a kis kedvenceikkel, így előttem és
mögöttem benépesült az erdei út.
|
|
|
| Az Ördögárok hídján átkelve magam mögött hagytam a tömeget és a nyüzsgést |
Egyedül voltam az úton |
Vajon két és fél hónappal később újra itt leszek? |
|
|
|
| Hűvösvölgytől a Fenyőgyöngyéig gyalogoltam a Glück Frigyes úton |
Kivételesen egy kutyasétáltatót sem láttam magam előtt |
Sajnos az eldobott szemétből látszott, hogy máskor sokkal többen járnak erre |
|
| Ilyenkor a kutyasétáltatók és a futók Mekkája a repülőtér |
Mire a
S-
K elágazáshoz értem, amelynek
közelében Mátyás király vadaskertjének az emlékműve is áll, kisütött a nap.
Egyelőre nem lett melegebb, de a napsugarak így is vidámságot hoztak a
szívembe. Erre vártam hetek óta! Néhány métert a
Sárga túrákról is ismert szakaszon gyalogoltam, utána ismét kettéváltak a jelzések és
ismét csak a
K felfestéseket
követtem.
|
|
| Kreatív természet |
Mátyás király vadasparkjának emlékműve a S-K elágazásnál |
|
|
| Egy ismeretlen magyar katona sírja |
Végre kisütött a nap!!! |
Továbbra is a Glück Frigyes úton gyalogoltam, ahol meglepetésemre ismét szinte
egyedül voltam. Egy-két futó és kerékpáros jött velem szembe, de sokkal
nagyobb tömegre számítottam. Lehet, hogy igaza volt a feleségemnek, amikor azt
mondta, hogy normális ember ilyen hidegben nem teszi ki a lábát a meleg
szobából?
A kőoroszlán ezúttal is ott ült az út szélén a róla elnevezett barlang
tövében. Mivel egyedül voltam az úton, ezért ezúttal könnyű volt olyan
fényképet készíteni, amelyiken csak az oroszlán volt rajta. Egy pillanatig
megfordult a fejemben, hogy a kitaposott ösvényt követve felmászok a
barlanghoz, de végül letettem róla és mentem tovább.
|
|
|
| Kőfal szegélyezte az utat |
A Budai-hegység híres oroszlánja |
Glück Frigyes út |
|
|
|
| A fák között megpillantottam a távoli Erzsébet-kilátót |
Kőkereszt |
A kecske-hegyi játszótér |
10 órakor érkeztem meg az Árpád-pihenőhöz, ahol egy teljesítménytúra pontőrét
leszámítva nem volt senki. Kicsit párás volt a levegő és a nap is szemből
sütött, de a kő építményről így is lehetett látni a Dunát, a Gellérthegyet és
a belvárosi hidakat. Mindössze néhány percet időztem itt, majd indultam tovább
és bő negyedórával később már meg is érkeztem a Fenyőgyöngyéhez.
|
|
|
| Kőkapu a pihenő mellett |
Az Árpád-pihenő |
A pihenő fedett része |
|
|
|
| Kilátás a városra az Árpád-pihenőből |
Itt már közel voltam a Fenyőgyöngyéhez |
Fenyőgyöngye, parkoló és buszforduló |
A buszforduló mellett egy nagyobb csoport készülődött induláshoz, rajtuk
átverekedve magamat vágtam neki a Hármashatárhegyre vezető hosszú emelkedőnek.
Hamarosan lekerült a nyakamról a sál, egyre lejjebb csúszott a kabátomon a
cipzár és azt éreztem, hogy feleslegesen öltöztem fel ennyire. Háromnegyed
11-kor érkeztem meg a hegytető tövében kiépített fa lépcsőkhöz, majd azokat
megmászva az adótorony lábánál található pecséthez. Ott aztán megnyugodtam,
hogy nem volt felesleges rétegesen és melegen felöltözni…
|
|
|
| Úton a hegytető felé |
Ez a torony még nem az, amelyiket kerestem a hegy tetején |
Ennyi (sőt, ennél sokkal több) utat már megtettem |
|
|
|
| Közeledtem a pecsételőhely felé |
A fa lépcsők után volt néhány „természetes lépcsőfok” is |
Korábban ezt a tornyot láttam magam előtt |
|
| Kilátás a hegytetőről |
Nem is időztem sokat az igazolópontnál, mert a csípős hideg szél gyorsan
tovakergetett onnan. A hegytetőn megnéztem az egykori bunkert, gyönyörködtem
egy kicsit a párás, de szép kilátásban, majd mielőtt még elindultam volna
lefelé, felmásztam a Guckler Károly-kilátóba. Először el sem akartam hinni,
hogy rajtam kívül senki nem volt rajta!
|
|
|
| Még egy kis felfelé a hegytetőre |
Bunkerek |
|
|
|
| A Guckler Károly-kilátó |
A hídon át járok dolgozni |
Árpád-híd |
|
| Panoráma a kilátóból |
|
|
| Akár az Árpád-pihenőből is készülhetett volna ez a kép |
Kilátás Óbuda irányába |
Rövid nézelődés és néhány fénykép elkészítése után a hideg szél onnan is
lekergetett, ezért jobbnak láttam tovább állni. A hangárt és az erdei iskola
épületét elhagyva hamarosan a fák között gyalogoltam tovább. Az északi lejtőn
még havas volt az út, sőt, néhány helyen meg is volt fagyva.
|
|
|
| Lefelé a hegytetőről |
Az egykori hangár, a távolban pedig az erdei iskola épülete |
Visszacsöppentem a télbe a hegy északi oldalán |
Korábbi túráimról emlékeztem rá, hogy a csúcs előtt egy meredek emelkedőn
kellett felmászni, de nem gondoltam volna, hogy ez ebben az irányban sem
sokkal könnyebb. Arra pedig egyáltalán nem emlékeztem, hogy volt egy rövid, de
meredek és sziklás lejtő is, amelyik most emelkedőként állt előttem.
|
|
|
| Ilyen meredek lenne? |
Leértem! |
Túl a megpróbáltatásokon, úton a Virágos-nyereg felé |
Miután leküzdöttem a váratlan akadályokat, rövidesen megérkeztem a
Virágos-nyeregbe. Megkerestem a villanyoszlopot, amelyikre a pecsétes dobozkát
rögzítették, lebélyegeztem a füzetemet és elkezdtem számolgatni. Körülbelül 5
kilométer volt még hátra és egy vagy másfél óra a busz indulásáig. Igaz, hogy
azt terveztem, hogy ezúttal a végén sem fogok rohanni, de mégis úgy döntöttem,
hogy megpróbálom elérni a korábbi buszt.
|
| Átvágtam a Virágos-nyereg füves rétjén |
Eseménytelen volt a téglagyárig vezető út. Megálltam néhány határkőnél
fényképezni, időnként a fák tar ágai között nézegettem a város épületeit és
ezúttal is alig találkoztam emberekkel. Mindössze két fiatal túrázót, egy
családot és egy kisebb iskolás csoportot előztem meg útközben.
|
|
|
| Üröm |
A főváros határában gyalogoltam lefelé |
|
|
|
| Eseménytelen, de kellemes séta Pilisborosjenő felé |
A téglagyárnál ránéztem az órámra és úgy döntöttem, hogy a napzáró pecsétet
ezúttal is kihagyom és majd a folytatáskor pótlom. Helyette megállás nélkül
mentem tovább a buszmegálló felé.
|
|
| Itt még nem tudtam, hogy nem érdemes sietni |
A téglagyár messziről is látható kéménye |
Utólag már tudom, hogy nem kellett volna
annyira sietnem, mert akkor is elértem volna a buszt, ha pecsételek és a busz
sem késik. Így, hogy nem pecsételtem és még a busz is késett, bőven volt időm
a megállóban. Sőt, egy idő után már amiatt kezdtem aggódni, hogy hiába
siettem, a végén mégsem érem el a vonatot Solymáron. De, minden jó, ha jó a
vége, pont annyi időm volt a vasútállomáson, hogy a buszmegállóból átsétáljak
a peronra, így fél kettőkor már otthon is voltam.
|
|
| Nem álltam meg pecsételni |
Újabb bizonyíték arra, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak |
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése