A kánikula elmúltával ismét útnak indultunk, hogy folytassuk az alföldi kalandjainkat. Sükösdön kerestünk helyet a füzetben az új pecsétnek, az Ólom-hegyen a magasból is megnéztem a végtelen rónaságot, RÉMnél nem RÉMültünk meg attól, hogy elfogyott a lábunk alól az aszfalt, Érsekhalma előtt, a terepviszonyokat elnézve azt hittük, hogy rossz helyen járunk, de hamarosan megnyugodtunk, mert megtaláltuk a következő olyan pecsétet, amelyiknek nem volt helye a füzetben.
Most mennyi lesz a gátfutás? – kérdezte a lányom, amikor megbeszéltük,
hogy hosszú kihagyás után folytatjuk az Alföldi Kéktúrát. Mosolyogva
válaszoltam neki, hogy most nem lesz gátfutás, helyette viszont homokozhatunk
egy kicsit. Amikor ezt kimondtam, akkor a több, mint 10 évvel ezelőtti
kellemes nyári délutánok jutottak eszembe, ahogy ültünk az árnyékban és
sütöttük a homoksütiket, vagy éppen lapátoltuk a homokot a kisautó platójára.
Persze tudtam, hogy ez egy más fajta homokozás lesz, de azt azért nem
gondoltam, hogy ezúttal elég hamar megunom ezt a „játékot”…
Reggel nem kellett nagyon korán kelni, mert csak fél 9-kor indult a busz
Érsekhalmáról. Bár az utolsó kilométereken az útviszonyok miatt kicsit le
kellett lassítani, de így is kényelmesen volt időnk leállítani az autót a
helyi óvoda parkolójában, majd pedig átsétálni az onnan néhány lépésnyire
található buszmegállóba. Ráadásul még azt sem lehetett eltéveszteni, hogy
melyik megállóba álljunk, mert Érsekhalma egy zsákfalu, ahol csak egy
megállója van a busznak, néhány méterrel később megfordul és visszamegy az
54-es főútra.
Pár perc késéssel megérkezett a busz és egy újabb, ezúttal nemesnádudvari
kitérő után 20 perc alatt átrepített bennünket Sükösdre.
Májusban a Daráló utcai buszmegállónál fejeztük be a túrát, de akkor ott még nem lehetett pecsételni. Azóta viszont új bélyegzőhely
létesült a faluban, éppen a megállóval szemben, így aztán mielőtt a lovak közé
csaptunk volna, beütöttük a füzetünkbe a település neve mellé az új pecsétet.
|
| Az új pecsét Sükösdön |
Egy többé-kevésbé egyenes, kezdetben aszfaltozott, később keményre taposott
földúton hagytuk el a falut. Elmentünk a lovarda mellett, utána pedig
hamarosan megkezdődött a homokozás. Csak az volt a baj, hogy nem úgy, mint
ahogy évekkel ezelőtt a gyerekekkel csináltuk: ezúttal nem sütit kezdtünk el
sütni, vagy várat kezdtünk el építeni, hanem tapostuk a száraz, mély, süppedős
homokot. Először még mókás volt, hogy milyen jól látszottak a lábnyomaink, de
néhány kilométer után már nem volt kedvünk nevetni. Pedig hol volt még a vége!
|
|
| Magunk mögött hagytuk Sükösdöt |
Lassan vége az aszfaltnak, kezdődik a homok |
|
|
|
| Otthagytam a lábnyomomat |
Békésen nézelődő lovak |
Homok, homok és homok |
Egy enyhe jobbkanyar után újabb hosszú egyenes következett, majd a
Tetű-szigetnél egy hasonlóan enyhe balkanyar után álltunk vissza a korábbi
irányba. Átvágtunk az erdősávon, utána a Józseftelek táblánál derékszögben
balra fordultunk. Tovább folytatódott az erdei út, így legalább nem a tűző
napon kellett a süppedős homokban gyalogolni.
|
|
|
| Hosszan gyalogoltunk a kerítés mellett |
Itthon meg kellett néznem, hogy mi ez, mert nem ismertük: selyemkóró, vagy más néven vaddohány |
|
|
| Magányos fa az út mentén |
Út a végtelenbe (vagy inkább a végtelenből, mert abból az irányból jöttünk) |
|
|
|
| A fák árnyékában |
Egy kis erdei homokozás |
|
|
|
| A lábnyomok is mutatták, hogy merre kell menni |
Az Ólom-hegy felé haladtunk, ezért nem csodálkoztunk rajta, hogy hegynek felfelé kell gyalogolnunk |
Egy hernyót vettünk észre a úton, pedig elég jól álcázta magát |
|
| Az aszály ellenére itt mégiscsak összegyűlt valahogy egy kis víz |
Körülbelül két óra telt el a sükösdi indulás óta, amikor megérkeztünk az
Ólom-hegyi elágazóhoz. A K jelzés
egyenesen folytatódott, mi viszont rátértünk a
K3 jelzésre, hogy egy kis
kitérővel felkeressük a közeli geodéziai tornyot. A toronynál leolvastam a
kódot, utána pedig, mivel nem volt rá kiírva, hogy nem szabad felmászni és a
létrák is elég masszívnak néztek ki, ráadásul nem is voltam egyedül,
felkapaszkodtam az építmény tetejére. Fent nem ért meglepetés, körülbelül
ugyanazt láttam, mint amit az addig megtett 70 kilométer alatt már oly
sokszor: a végtelen rónaságot. De, mi mást várjak az Alföldtől? Hiszen éppen
ezért a látványért jöttünk ide!
|
|
|
|
| Elágazó a torony felé |
Ezt sem ismertük fel, de most már tudom, hogy éretlen fekete dió |
Mentünk „felfelé” az Ólom-hegyre |
Megpillantottuk a tornyot |
|
|
| Kilátás a torony tetejéről |
|
|
|
| Galambokkal volt tele a torony |
A toronyból lefelé kicsit óvatosabb és lassabb voltam, mint felfelé, de gond
nélkül leértem és indultunk tovább. Miután visszaértünk a
K jelzésre, megkerestük a pecsétet
és beütöttük az újabb lenyomatot a füzetünkbe.
|
|
|
| Épségben leértem, indultunk tovább |
Vissza a kékre |
Kissé bizonytalan lábakon állt a tábla |
A Rémi-letérőig újabb egy órás, időnként meglehetősen szagos homokozás
következett. Néhány helyen hatalmas trágyahegyek mellett vezetett az út,
amelyeknek a szagát messziről és messzire lehetett érezni. Kárpótlásként
viszont több diófa is az útra hullatta a termést, amit nem hagytunk tovább ott
porosodni.
|
|
|
| Itt még azt gondoltuk, hogy most már csak lefelé fogunk menni |
De, hamar rájöttünk, hogy rosszul gondoltuk |
Nyírfák között vezetett az út |
|
|
|
| Kékség |
Egy bekerített legelő mellett gyalogoltunk |
Szerencsére nem szagos a fénykép. Még messze voltunk a trágyahegytől, de a szagát már lehetett érezni. |
A rémi baromfitelep mellett egy rövid szakaszon aszfalton folytatódott az út.
Nem tartott sokáig ez az állapot, hamarosan egy KRESZ-tábla is figyelmeztetett
rá, hogy földút következik. Kissé félrevezető volt a jelzés, mert nem földút,
hanem a korábbiaknál sokkal mélyebb homokban futó keréknyomok vezettek tovább.
Viszont ezt az utat valóban használják autók is, többel is találkoztunk ezen a
szakaszon.
|
|
|
| Ezúttal nem éreztük RÉMálomnak az aszfaltot RÉM határában |
Figyelmeztetés |
...és valóban elfogyott az aszfalt az autók kereke (és a lábunk) alól |
|
|
| Homok |
Önbeásósáska(?) |
|
|
|
| Látszik, hogy honnan jöttünk |
Ismét (még mindig) felfelé |
Egy kis árnyék |
El kell ismerni, hogy előnye is volt a mély homoknak. Nem nagyon volt közben
kedvünk beszélgetni és a lépéseink is teljesen hangtalanok voltak, így a
tőlünk néhány méterre, az út széli bozótból előbukkanó hatalmas szarvas sem
vett észre bennünket. Egy ideig békésen sétált előttünk, majd az első
lehetőségnél az út túloldalán, a fák között futó csapásban folytatta az útját.
Mi pedig folytattuk a csendes homokozást…
|
|
| Kijött a fák közül, körülnézett,... |
...majd ment tovább |
|
|
| Távolban közeledett egy autó |
Ismét fák árnyékában gyalogoltunk |
Délután 2 óra körül járt az idő, amikor megérkeztünk a Hajósszentgyörgyi
Vadászházhoz. Ez egyben azt is jelentette, hogy egy kicsit változtak az
útviszonyok: kevésbé volt mély a homok, amelyben gyalogoltunk. Az épületet
elhagyva minden visszatért a normális kerékvágásba, folytatódott tovább a
homokozás.
|
|
|
| Hajósszentgyörgy (Szentgyörgypuszta) |
A turistaút kis kerülővel megy Érsekhalmára |
Ez komoly??? |
Mielőtt belevágtunk az alföldi kalandba, a lányom azt mondta, hogy azért
szeretné végigjárni az Alföldi Kéktúrát, mert ott nincsenek hegyek. Ez az
egész túra, de a Hajósszentgyörgy és Érsekhalma közötti szakasz különösen,
rácáfolni látszott erre a feltételezésre: egész úton az volt az érzésünk,
mintha végig felfelé gyalogolnánk, itt pedig kifejezetten hullámvasutas volt a
táj. Ami utólag nem is olyan meglepő, hiszen az AK teljes 1500 méternyi
szintemelkedéséből 120 méter pont erre a Sükösd – Érsekhalma szakaszra esik.
|
|
|
| Sisakos sáska |
A domborzati viszonyokat elnézve azt hittük, hogy eltévedtünk és Koldusszállás felé közeledünk a Gerecsében |
|
|
| Néhány őszi kikerics dacolt a szárazsággal |
|
|
| Az utolsó lépések a homokban |
Fél háromkor érkeztünk meg Érsekhalmára. Máskor nem nagyon rajongok az
aszfaltért, de ezúttan jó érzés volt végre szilárd talajt érezni a lábunk
alatt. A Fő utcán 10 perc alatt elgyalogoltunk a buszfordulóig, onnan pedig
már csak néhány lépést kellett megtenni a pecsételőhelyig.
|
|
| Megérkeztünk Érsekhalmára |
Ha van neve az utcának, akkor miért Névtelen? |
|
|
|
| Kedves figyelmesség a helyiektől |
A buszforduló |
Szent József templom |
Reggel úgy egyeztünk meg a lányommal, hogy amikor visszaérünk ide, az autóhoz,
akkor majd eldöntjük, hogy megyünk-e tovább Hajósig. Nem volt nehéz meghozni a
döntést, mindketten egyetértettünk abban, hogy jóból is megárt a sok, erre a
napra elég volt a gyaloglásból.
Az autónál kiborítottuk a cipőinkből a homokot, leporoltuk a ruháinkat, az
Önkormányzat előtti vízcsapnál pedig egy kicsit lemostuk magunkról az út porát
(ezúttal szó szerint). Ezen a napon kevesebb, mint 30 kilométert gyalogoltunk,
mégis elfáradtunk, közben pedig egy újabb érdekes részét ismertük meg az
országnak.
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig |
Az AK barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése