Hogyan lehet a közel 30 kilométert megtenni a Balaton-felvidéken anélkül,
hogy közben érintenénk akár csak egy települést is és háromnál többször
meglátnánk a Balaton csillogó víztükrét? Nem kell hozzá sem eltévedni, sem
pedig ködös időt kifogni. Egyszerűen csak el kell indulni Szentantalfáról a
K jelzést követve Balatonfüred
irányába.
A nyári időjárás nem kedvezett a túrázásnak, ezért augusztus utolsó hétvégéjén
próbáltam egy kicsit bepótolni abból, amit eredetileg a nyárra terveztem. Két
héttel korábban
Balatonfüredről indultam, ezúttal a tömegközlekedési lehetőségek miatt oda terveztem az érkezést a
nap végén.
Reggel a füredi vasútállomás mellett, a P+R parkolóban állítottam le az autót,
onnan sétáltam át a buszpályaudvarra. 8 órakor indult (volna) a busz, de a
vezető láthatóan nem sietett. Még szerencse, hogy Zánkán bőven volt időm az
átszállásra. De, ha nem lett volna ennyi időm, talán akkor sem lett volna baj,
mert a csatlakozás, amelyik a helyi vasútállomástól indult, szintén jónéhány
perc késéssel érkezett. Valószínűleg itt sem a felszálló utasok teszetoszasága
okozta a késést, mivel mindössze egy nyugdíjas korú utas ült a buszon, amikor
felszálltam rá.
Mire Szentantalfára érkeztünk, addigra már csak ketten maradtunk a járművön; a
vezető és én. Remélem nem érezte magát egyedül, miután leszálltam… A
buszmegállóban végigmentem a szokásos tennivalókon, majd hátamra kaptam a
zsákomat és útnak indultam.
|
|
| Vasárnap reggel Szentantalfán. Ekkor még nem tudtam, hogy nem csak fényképezni kellett volna a másik buszmegálló irányába... |
Elhagytam a települést |
A faluból kiérve egy keskenyebb aszfaltcsíkon folytatódott az út, ahonnan szép
kilátás nyílt a közeli Balatoncsicsóra és Szentjakabfára. Épp azon
gondolkoztam, hogy valahol a távoli dombok között fut az OKT útvonala, amikor
derült égből villámcsapásként jutott eszembe, hogy induláskor elfelejtettem
lepecsételni az igazolólapot. Szerencsére nem kell dupla pecsét, elég a dupla
dátum, ezért nem mentem vissza a faluba.
|
| A kép közepén Balatoncsicsó, jobb oldalán pedig Szentjakabfa templomtornya magasodik |
Péter kuta után csábító volt az aszfalton folytatni az utat, néhány száz méter
erejéig így is tettem, de utána gyorsan visszatértem a helyes útra. A
Lencse-hegy oldalában békésen kérődző tehenek mellett vezetett az utam.
Szedtem is rendesen a lábaimat! Na, nem a tehenek miatt, hanem a különböző
kisállatok miatt. Számolatlanul röpködtek körülöttem, az arcom, a hajam, a
karom, minden tele volt velük.
|
|
| Még egy kis aszfalt,... |
...aztán irány az erdő (immár a helyes úton)! |
|
|
| A keskeny erdősáv túloldala |
Keskeny ösvény a legelésző tehenek mellett |
Miután beértem az erdőbe, egy kicsit visszább vehettem a tempóból, kellően
lefárasztottam a bogarakat és már nem volt erejük követni engem. Az erdőből
kiérve egy tisztás szélén találtam magamat, ahonnan ismét Balatoncsicsó és
Szentjakabfa templomtornyai, na meg persze a közeli szőlőültetvények látványa
tárult a szemem elé.
|
|
|
| Ezen a nyáron még katángkóróból is kevesebb van |
Erdei mácsony |
Még áll a Halom-hegyi kilátó. De, meddig? |
|
| Balatoncsicsó, Szentjakabfa, jobbra pedig a Halom-hegy |
A Szent György-hegy oldalából vethettem egy pillantást a Balaton csillogó
víztükrére, majd kereszteztem a Mencshely és Dörgicse között futó aszfaltozott
utat és elindultam a Halom-hegy felé.
|
|
|
| Valahol a Lencse-hegy oldalában |
Pincék között a Szent György-hegy oldalában |
|
|
|
| Indián maszlag |
Balaton! |
Felfelé a Halom-hegyre |
Ahol a K jelzés összetalálkozott a
tanösvénnyel, ott egy hatalmas tábla fogadott. A pontos szöveget nem jegyeztem
meg, de a lényege az volt, hogy a Halom-hegyi kilátó életveszélyessé vált, a
bontási munkálatok hamarosan elkezdődnek, a területre belépni tilos és
életveszélyes. Ezért aztán miután a közeli tájékoztató táblánál lepecsételtem
az igazolólapomat, a K jelzésen
folytattam az utamat.
|
|
| Bogáncs |
Keréknyomok a Halom-hegy oldalában |
Erdősávok és tisztások követték egymást, a látvány lehangoló volt. Az aszály
itt sem kímélte a növényeket, mindenhol a kiégett fű és a bokáig érő por
látványa fogadott. A térképen jelölt kis tavacska is mindössze egy száraz
gödör volt.
|
|
|
| Folytattam az utamat a kéken |
A Kab-hegy |
Sehol egy zöld fűszál |
|
|
|
| Sokára lesz akkora a bokor, hogy arra lehessen a jelzést festeni |
Fekete por |
A térkép tavacskának jelölte a helyet |
Elhaladtam a komposztáló telep mellett, majd hosszan gyalogoltam a tűző
napon egy learatott gabonatábla szélén futó nyílegyenes földúton. Később az
erdőben folytatódott az út és hamarosan elértem a Horizont kerékpárút
útvonalát, majd a Hideg-hegyi rétről a nap folyamán másodszor is megláttam a
Balaton víztükrét.
|
|
|
| Mindenhol ugyanaz a látvány: kiégett fű és poros út |
Szalmabálák a learatott gabonatáblán |
|
|
|
| Megint egy kis erdei séta,... |
...aztán vissza a tűző napra |
Az előző túrám alkalmával többször is láttam a Tihanyi-félszigetet, de teljesen más irányból. Innen valódi szigetnek látszik. |
|
|
| Valamilyen imolaféle |
A Hideg-hegyi erdészház kertje mellett elhaladva is csak a kiégett fű
lehangoló látványa fogadott. Egy darabig még ezután is együtt haladt a
kerékpárút, valamint a P és a
K jelzés; le a kalappal az
előtt, aki ezen a terepen biciklizik.
|
|
|
| Lefelé a Hideg-hegyről |
A Hideg-hegyi erdészház |
Mielőtt elvált volna egymástól a turista- és a kerékpárút |
A következő pecsét a Zádorvárnál található, emiatt egy körülbelül
(oda-vissza) 700 méteres kitérőt kellett tennem. A pecsételés után leültem
az egyik padra, megettem egy szendvicset és néhány szem gyümölcsöt, végül
pedig ittam egy kis vizet. Még félúton sem jártam és igaz, hogy a
szokásosnál több vizet hoztam magammal, de legközelebb csak Balatonfüreden
volt vízvételi lehetőség, így be kellett osztanom a készletemet.
|
|
|
| Valahol a Hideg- és a Derék-hegy közötti úton |
Egy kis szusszanási lehetőség a bicikliseknek |
Egy időre letértem a bicikliútról |
|
|
|
| Kitérő a Zádorvár felé |
Keskeny ösvény a szikla tetején |
Zádorvár |
Ebéd után felmásztam a várfalon kialakított kilátóteraszra, ahonnan ismét
megpillanthattam a Balatont. Visszafelé a rövidebb, de jóval meredekebb úton
másztam fel a dombtetőre, majd elindultam vissza a
K jelzéshez.
|
| Balatoni panoráma a Zádorvár kilátójáról |
|
| Ismét a Tihanyi-félsziget, amely innen egy szigetnek látszik |
|
|
| A várkápolna |
Búcsút vettem a vártól és indultam tovább |
A következő közel egy órában egy 200 méteres aszfaltozott szakaszt
leszámítva különböző erdei utakon gyalogoltam. A Cseri kastélynál
megkerestem a bélyegzőt, rányomtam a pecsétet az igazolólapomra, majd
indultam tovább. Miután megmásztam a Nagy-Gellát és a Kis-Gellát, rátértem a
tótvázsonyi műútra és azon gyalogoltam másfél kilométert. Közben hol az út
jobb szélén, hol pedig a bal szélén sétáltam, mert próbáltam az árnyékban
maradni, de a kevésbé belátható részeken nem akartam az út „rossz oldalán”
gyalogolni.
|
|
|
| Ismét a kéken |
Köves kocsiút |
Egy rövid aszfaltos szakasz a pécselyi elágazás közelében |
|
|
|
| Kinőte a jelzést a fa |
Útközben a Marton-erdőben |
A következő pecsételő hely, a Cseri kastély |
|
|
|
| A kastélyhoz vezető (nekem onnan elvezető) út |
A Nagy-Gella után következett a Kis-Gella |
Egyedi (nem szabványos) jelzés |
Balatonszőlőshöz közeledve véget ért az aszfaltkoptatás és ismét erdei
utakon gyalogolhattam tovább. Megkerültem egy hatalmas, bekerített legelőt,
utána pedig átvágtam az Evetes-rét szélén, ahol sajnos egyetlen mókust sem
láttam. Nem azokról kapta a nevét a hely?
|
|
|
| A látszat csal, ennél azért nagyobb volt az autóforgalom |
Egy kevésbé forgalmas, de még mindig aszfaltozott út |
|
|
|
| Bogáncs |
Az útszéli nagy fa |
Máskor talán jobban élveztem volna ezeket a kilométereket, de a szárazság, a
kiégett fű és az elszáradt növények látványa miatt ezúttal inkább a „legyek
már túl rajta” gondolatok kavarogtak a fejemben.
|
| Az Evetes-rét, mókusok nélkül |
|
|
|
| Milyen szép hely lenne üde, zöld fűvel! |
Útakadály |
Az utolsó méterek Balatonfüred előtt |
Háromnegyed háromkor érkeztem meg Balatonfüred határába. Legyalogoltam a
Régi temető utcán a régi temetőig, ahol végre találtam egy ivókutat. De,
csak rövid ideig tartott az örömöm, mert bizony csak langyos víz folyt
belőle. Valószínűleg, ha elég sokáig engedtem volna a vizet, akkor előbb,
vagy utóbb hideg lett volna, de ezekben az ínséges időkben nem akartam
pazarolni a vizet.
|
|
| Megérkeztem Balatonfüredre |
A régi temetőn keresztül vezetett az út |
|
|
| Kilátás a Balatonra a régi temetőből |
A Vörös templom, egyelőre még csak távolról |
Sétáltam egy kicsit a temetőben, megnéztem a Szent Mihály templom romját,
majd pedig nekivágtam a túra utolsó közel 3 kilométerének, ami egy
eseménytelen városi séta volt. A Vörös templomnál már nem kellett
pecsételnem, pedig most már tudtam, hol kell keresni a bélyegzőt, ezért csak
a kötelező fényképeket készítettem el és folytattam a gyaloglást a
vasútállomás felé.
|
|
| A Szent Mihály templom romja a temető közelében |
A balatonfüredi református templom mellett vezetett az utam |
|
|
| Városi séta |
A Vörös templom, immár egy kicsit közelebbről |
A már ismert úton kevesebb, mint negyed óra alatt értem vissza a parkolóhoz.
Mielőtt beültem volna az autóba, elsétáltam a pályaudvar tiszta és ingyenes
mosdójához, ahol jó hideg vízzel lemostam a port és az izzadtságot az
arcomról és a karomról. Nem akartam sokáig húzni az időt, mert ez volt a
nyár utolsó hétvégéje, ezért délután-kora este valószínűleg rengetegen
indultak útnak autóval a főváros irányába. Szerencsére a nagy tömeget még
sikerült megelőznöm, de Veszprémig (sőt, utána még Székesfehérvárig) így is
elég nagy volt az autóforgalom.
|
|
|
| Ez már csak a levezető séta, már magam mögött hagytam a K jelzést |
Közeledtem a vasútállomás felé |
Átjáró a vasúti sínek alatt |
Egy hosszabb szakasz maradt még hátra Badacsonyig, bízom benne, hogy az ősz
folyamán arra is sikerül még időt szakítanom.
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig |
A BFK barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése