A téli szabadságom utolsó előtti napján Mórágyról folytattam a
dél-dunántúli barangolásomat. Kissé dideregve indultam útnak, de mire
felértem a Cserfa-domb tetejére, már kellemesnek éreztem az időt.
Bátaapátiban pecsételtem, megtanultam nyolcig számolni, megküzdöttem egy
nagy dagonyával, de a célegyenesbe fodulva nem tudtam továbbmenni, így
Apátvarasdon fejeztem be a napot.
Néhány nappal a
gerecsei kirándulás
után ismét túrabakancsot húztam és egy „szabadság búcsúztató” túrára indultam
a Dél-Dunántúlra. Erre a napra igazi kirándulóidőt, napsütést és 8-10°C-t
jósoltak a meteorológusok. Péntek este mégegyszer leellenőriztem az általam
ismert oldalakon, hogy nincs-e véletlen vadászat miatt lezárás a területen, de
mivel nem találtam semmit, megnyugodtam, hogy mehetek.
Reggel 7 órakor állítottam le az autót Szekszárdon, a vasútállomás előtti
parkolóban. A hőmérőre pillantva egy kicsit megijedtem, mert hittem a
meteorológusoknak és meleg(ebb) időre készültem. Ezzel szemben a hőmérő -1°C-t
mutatott. Kicsit dideregtem, amikor kiszálltam az autóból, de éppen akkor
érkezett be az állomásra a „piroska”, így nem kellett a peronon fagyoskodnom,
azonnal felszállhattam a vonatra. Amit megúsztam Szekszárdon, azt bepótoltam
Bátaszéken. Érzésből semmivel sem volt melegebb, mikor leszálltam a vonatról
és a megállóban dideregve közel 10 percet kellett várni a buszra.
Háromnegyed 8-kor szálltam le a kellemesen meleg buszról Mórágyon. Nem sokat
vacakoltam a megállóban, magamra öltöttem az összes magammal hozott ruhámat,
gyorsan hazatelefonáltam, hogy megérkeztem, elindítottam a telefonomon a GPS-t
és útra keltem. Jót tett a mozgás, néhány perccel később már sokkal jobban
éreztem magamat.
|
|
|
| Megérkeztem Mórágyra |
Kis kápolna a faluban |
Az egykori malom épülete, ma helytörténeti múzeum és kéktúrás pecsételőhely |
Miután közelről is megnéztem a Mórágyi-rögöt, hamarosan érezni kezdtem, hogy
egyre közelebb kerülök a Naphoz. Amint sétáltam felfelé a dombra, már
egyáltalán nem dideregtem, sőt... Nem sokáig tartott a bemelegítés, 10 perccel
később már a domb túloldalán ereszkedtem lefelé.
|
|
|
| Az egykori gránitbányára emlékeztet ez a gránit tömb, a Mórágyi-rög |
Egyre közelebb kerültem a Naphoz |
Azt hittem, hogy innen már lefelé kell menni, de még nem... |
|
|
|
| Itt már közel volt a Cserfa-domb teteje |
Lefelé a dombtetőről |
Leértem a dombról |
A Tölgyfa-domb aljától egy kis patak partján sétáltam, majd miután búcsút
intettem a vízfolyásnak, egy újabb dombra kellett felmásznom. De, csak azért,
hogy 10 perccel később rátérjek arra a köves útra, amelyiken egészen
Bátaapátiig ereszkedhettem le.
|
|
|
| Gyalogoltam egy kicsit a patakparton |
Henrik-forrás |
|
|
|
| Ismét felfelé |
A dombtetőn szépen sütött a nap |
Köves kocsiúton Bátaapáti felé |
Számomra kissé furcsa módon, a bátaapáti bélyegző 500 méterre a
K jelzéstől, a falu közepén
található. Miért nem lehetett egyet a sok OKT tábla közül a falu szélén
felállítani és arra felszerelni a pecsétet rejtő dobozt?
|
|
| A pecsételőhelytől néhány méterre látható az evangélikus templom |
Hideg volt, a házak kéményéből felszálló füst megült a völgyben |
|
|
| Az Apponyi-kúria felújított épülete |
Kápolna Bátaapátiban |
Pecsételés után leültem reggelizni a közeli padra, szembe a vegyesbolt
bejáratával. Jöttek-mentek a helyi emberek, közülük néhányan aggódtak az
egészségemért és nagyon kedvesen figyelmeztettek, hogy nehogy felfázzak a
hideg padon ülve. Próbáltam őket megnyugtatni, hogy meleg ülőkét tettem magam
alá, de látszott rajtuk, hogy ez nem nyugtatta meg őket. Jól esett az
aggódásuk.
Ettem-ittam, majd fél 10-kor szedtem a sátorfámat, hátamra kaptam a zsákomat
és indultam tovább. Egy homokos mélyúton hagytam magam mögött a települést.
Jól haladtam, mindössze egy rövid szakaszon kellett egy nagyobb dagonyát
kikerülni.
|
|
|
| Keményre taposott homokos kocsiúton hagytam el a települést |
Löszfalak között vezetett az út |
Egy kis kerülőre kényszerültem |
|
| Panoráma a Bátaapáti feletti dombról |
A Harsányi-kereszthez közeledve, mintha lövéseket hallottam volna a távolból.
Próbáltam magamat nyugtatni, hogy este utánanéztem és nem találtam lezárásra
vonatkozó információt, amikor jött velem szembe két vadász. Gondoltam, hogy ők
csak tudják, hogy mi a helyzet, ezért rákérdeztem, hogy ugye nincs vadászat a
területen? Megnyugtattak, hogy mehetek tovább, csak a favágók dolgoznak az
erdőben. Nem sokkal később megláttam a fákon is a plakátokat, hogy csak két
nappal később, hétfőn lesz erdőlátogatási tilalom a területen.
|
|
| Erdei úton |
Le és fel a Geresdi-dombságban |
|
|
| Esőbeálló... |
...amelyik valószínűleg csak akkor használható, ha nincsenek kint a méhkaptárak |
A Harsányi-keresztnél rátértem egy keskeny aszfaltozott útra, azon tettem meg
másfél km-t. A Héthársnál búcsúztam el az aszfalttól, onnan egy széles, jól
járható erdei kocsiúton mentem tovább.
|
|
|
| Harsányi János szerencsés kimenetelű vadászbalesetének emléket állító kereszt |
"Nézz, nézz az ég felé!" |
...és a lábad elé is! |
|
|
|
| Keskeny erdei aszfaltút a Harsányi-kereszt után |
Még megvan mind a hét hárs |
Az aszfalt után ismét keréknyomokon sétáltam tovább |
10 perccel később egy újabb útjelző táblához értem, amelyik a Nyolchársnál
mutatta az utat. Feltettem magamban a kérdést, hogy vajon mi lesz a következő
táblára írva?
|
|
| Héthárs,... |
...Nyolchárs,... Vajon mi lesz a következő? |
Nem találtam el a helyes választ, mert 10 perccel később Amtet von Anton Hesz
története volt felírva egy más jellegű táblára.
|
|
|
| Nyolchárs és a Hesz-kereszt között az erdőben |
Hesz Antal erdész emlékére állított kereszt |
A kereszt után az egész nap legsárosabb szakasza következett. Egy teherautó
éppen akkor hordta ki az erdőből a tűzifát, így alaposan feladta a leckét,
hogyan tudnám elkerülni, hogy este ne a mosógépben kössek ki az összes
ruhadarabommal együtt.
|
|
|
| A teherautónak nem okozott gondot átgázolni a sáron |
Nekem viszont feladta a leckét, hogy merre tudom kikerülni? |
Gomba és falevél |
Miután ezzel a feladattal is megbirkóztam, körülbelül 20 percet sétáltam az
erdőben és hallgattam a néma erdőt. Néha-néha mintha lövések zaja törte volna
meg a csendet, de a vadászok is azt mondták, hogy mehetek és a plakátokon is
csak két nappal későbbi időpont szerepelt, így nem aggódtam.
|
|
| Séta az erdőben Apátvarasd közelében |
Az apátvarasdi igazolópont előtti célegyenesre fordulva már éppen azon
gondolkoztam, hogy hol tartsak ebédszünetet, amikor a távolban megláttam két
alakot. Először azt hittem, hogy ők is túrázók. Nem sokkal később a fák közül
megszólított egy vadász, hogy mit keresek ott és kérte, hogy azonnal forduljak
vissza és a falun keresztül hagyjam el a területet, mert vadászat folyik ott.
|
|
| Célegyenesben |
A Maksz-kereszt már nem a kéktúra útvonala mellett áll |
Megkérdeztem, hogy ki volt-e írva valahol, mert én nem láttam erre vonatkozó
plakátot, de erre csak annyit mondott, hogy be lett jelentve és sürgősen
menjek ki a területről. Nem láttam értelmét tovább társalogni, így hátra arcot
csináltam és elindultam a falu felé. Hamarosan találkoztam még két vadásszal,
ők kedvesen útba igazítottak, hogy merre menjek tovább.
|
| Szép volt a kilátás az Apátvarasd feletti dombról, de jobban örültem volna, ha nem látom... |
Bosszús voltam, mert úgy éreztem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem,
utánanéztem, ahol tudtam és mégis beleszaladtam a vadászatba. Az is
bosszantott egy kicsit, hogy miért nem próbáltam egyezkedni, hogy a
K jelzésen továbbmehessek, hiszen
az láthatóan a vadászterület mellett (mögött) ment tovább. Így, hogy nem
tudtam végigmenni Mecseknádasdig, nehezebb lesz a folytatás is, gondoltam
magamban. (Azóta már megnéztem a térképen is és megoldható úgy a közlekedés,
hogy csak néhány km-rel legyen hosszabb a következő túra.)
|
| A völgyben feltűntek Apátvarasd házai |
Apátvarasdon 3 órát kellett volna várni a buszra, így fogtam magamat és
kigyalogoltam a 6-os útig. Útközben hallottam, amint a vadászok kiabálással
próbálják kiugrasztani a vadakat a rejtekhelyükről, utána pedig lövések zaja
dördült. A 6-os útnál sem volt szerencsém, mert 8 perccel korábban ment el a
busz, a következőre pedig még 50 percet kellett várni. De annyi idő alatt
legalább kényelmesen meg tudtam ebédelni...
|
| Nem vártam meg a buszt a faluban, hanem gyalog indultam tovább a 6-os útig |
Annyi haszna volt a korábbi befejezésnek, hogy Szekszárdon még világosban meg
tudtam keresni a buszállomáson Rockenbauer Pál kopjafáját, amit
decemberben elfelejtettem megnézni.
|
|
| Rockenbauer Pál kopjafája Szekszárdon |
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az RPDDK barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése