RPDDK 02.: Egyházasrádóc – Himfai-tó (2023.02.11.)

Két "keleti" túra után ismét Nyugat-Magyarországon folytattam az országjárást. Fagyos reggelen indultam Egyházasrádócról, de a következő településen már kellemes túraidő fogadott. A síkvidéki gyaloglásnak Döröskén lett vége, ahol nem felejtettem el megnézni az Árpád-kori templomot. A nap folyamán még 6 kis falut érintettem, közülük kettőben pecsételtem, egyben pedig átléptem a képzeletbeli felezővonalat. A halogyi tétlen várakozás helyett még sétáltam egy kicsit és Csákánydoroszlón szálltam fel a vonatra.

Egy hónappal korábban, amikor hazafelé jöttem Apátvarasdról, úgy gondoltam, hogy a vadászati szezon végéig már nem megyek túrázni. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább mehetnékem lett és elkezdtem nézegetni, hogy vajon hol futhatok bele legkisebb eséllyel egy váratlan lezárásba. Az RPDDK 2. szakasza sok kis települést érint, ezért ideális választásnak látszott. Az általam ismert oldalak nem jeleztek korlátozást az érintett területre, de azért a biztonság kedvéért még írtam egy levelet a Vas Megyei (elnézést: Vármegyei) Kormányhivatalnak is, hogy van-e bejelentett vadászat a területen. A választól nem lettem okosabb: „A Vas Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztály Földművelésügyi Osztály (továbbiakban: Vadászati Hatóság) nevében eljárva tájékoztatom, hogy hatóságom ilyen jellegű információkat nem adhat ki a vadászatra jogosultak beleegyezése nélkül.”

A túra előtti héten végre kaptunk egy kis ízelítőt a télies időjárásból: reggelente -10°C-t mutatott a hőmérő és napközben sem kúszott sokkal 0°C fölé. Szombatra már egy kicsit enyhébb időt ígértek, a fagyos reggel után akár 6-8°C-ig is felmehet a hőmérséklet! Ha reggel nem fagyok meg, akkor napközben ideális túraidő várható!

Reggel, amikor Egyházasrádócon kiszálltam az autóból, nehezen tudtam elképzelni, hogy napközben kellemes túraidőben lesz részem. Mire végére értem a szokásos indulás előtti teendőknek (telefon haza, GPS indítása), addigra úgy éreztem, hogy lefagynak az ujjaim. Hiába húztam kesztyűt, hiába dugtam zsebre a kesztyűs kezemet, nem akart segíteni.

Fagyos reggel Egyházasrádócon

Aki tehette, inkább a jó meleg szobában töltötte a reggelt

Szerencsére csak rövid ideig tartott ez az állapot, mire átkeltem a 86-os úton, már minden porcikám bemelegedett. Egy hosszú, egyenes aszfaltozott úton hagytam el a települést, majd a szennyvízteleptől simára taposott földúton mentem tovább.

A beszédes nevű Szecsődi úton hagytam el a települést (át kell tenni eggyel lejjebb)

Hosszú egyenes a szántóföld közepén

Amint gyalogoltam a szántóföld közepén, komor fellegek jelentek meg az égen. Csak reménykedni tudtam, hogy nem szúr ki velem az időjárás és nem kell esőben, vagy vizes ruhában legyalogolni az előttem álló kilométereket.

Komor felhők gyülekeztek az égen

Pihenőpad és bélyegzőhely a szántóföld közepén

Fagyos reggelen kőkemény volt a földút is

Egy rövid erdei sétát követően érkeztem meg Molnaszecsőd határába, ahol már ismét ragyogóan sütött a nap. A térképen láttam, hogy az egykori radarbázis mellett visz az út, ezért meg sem lepődtem igazán, amikor a silótárolóként újrahasznosított egykori harckocsigarázsokat(?) vettem észre az út mellett.

Az erdőben folytatódott a földút

Jégbe fagyva

Közeledtem "Szecsőd" felé

A harckocsik helyett most takarmányt tárolnak a betonépítményben

Elvonultak a komor fellegek

Molnaszecsőd első házai

Miután átkeltem a 8-as úton egy rövid kerülővel, az 1848-as emlékpark felől közelítettem meg a Rába partján található pecsételőhelyet. Utána a nap folyamán másodszor is átkeltem a Rába fölött és megindultam a hosszú, egyenes, kis forgalmú aszfaltúton Döröske felé.

A harangláb és az 1848-as emlékpark

Másodszor a Rába felett

Hosszú, egyenes, kátyús aszfaltút Döröske felé

Fél órát gyalogoltam a semmi közepén, mire megérkeztem a falu határába. Habár útközben már láttam a hegy tetején álló árpád-kori templom sziluettjét, mégis majdnem elfelejtettem hozzá felmenni. Amikor már egy ideje egy lejtős úton haladtam, akkor jutott eszembe, hogy nekem felfelé kellene mennem, hiszen a templom a hegytetőn áll! Az első ösvényen átvágtam az út menti akácoson, így visszaértem a Fő utcára, onnan pedig már láttam a borospincék között a templomhoz vezető Hárs utca elejét.

A párás levegő miatt a templomnak csak a sziluettje látszott a hegytetőn

Tábla figyelmeztetett, hogy innentől már lesznek emelkedők

Az első mindjárt a falu szélén

A templomhoz vezető aszfaltút

A szőlőhegyen áll az Árpád-kori templom

Mi hiányzik a képről? (A kerítés...)

A szőlőhegyről visszatérve a kék jelzésre a tóparti házak előtt mentem tovább. A majdnem teljesen kiszáradt tavat elhagyva egy üdülőtelep házai között sétáltam, majd szántóföld és egy keskeny erdősáv következet, utána pedig már meg is érkeztem a következő településre, Döbörhegyre.

"Száraz tónak nedves partján..."

Keskeny aszfaltút a tó közelében

Az üdülőtelep házai között vitt az út

Homokos út Döbörhegy előtt

A vegyesbolt előtti padon tartottam egy rövid pihenőt. Ettem, ittam, elsüllyesztettem egy réteg meleg ruhát a hátizsákom mélyére, majd körülbelül 10 perc után hátamra kaptam a zsákomat és indultam tovább.

Ottjártamkor zárva volt a vegyesbolt

Döbörhegy temploma

Az Iskola utcán át hagytam el a falut

Valamivel több, mint 20 perc alatt értem át a következő településre, Szarvaskendre. A falu közepén található kocsmánál pecsételtem a füzetembe, majd folytattam az aszfaltkoptatást. Döröskéig a Rába hídján való átkelés jelentette a legnagyobb emelkedőt, onnan kezdve viszont hullámvasúton éreztem magamat, mivel rövidebb-hosszabb emelkedők és lejtők váltották egymást. Nem volt ez másként Szarvaskend után sem. A faluból kiérve leereszkedtem a Szarvaskendi-patak völgyébe, de csak azért, hogy a másik oldalon felmehessek a Hosszú-dűlő széléig.

Valahol Döbörhegy és Szarvaskend között

Szarvaskend

A szarvaskendi evangélikus templom

A dimbes-dombos út felkészít az őrségi tájra

Amikor felértem az emelkedő tetejére, a műút élesen balra fordult, de a K jelzések letértek róla és egyenesen indultak tovább. Ismét pincék között gyalogoltam, majd a „keresztes pince” helyét jelölő feszületnél balra fordulva újra egy a szántóföldön futó földúton sétáltam tovább. Sehol egy árnyékot adó fa vagy egy erdősáv, amelyik megfogná a szelet. Ez most nem okozott gondot, de megállapítottam magamban, hogy jól tettem, hogy nem a nyári hőségben, vagy egy szeles téli napon jártam erre.

Rövid időre elbúcsúztam az aszfalttól

Ennek a keresztnek az eredtijéről kapta a nevét az egykor az útkereszteződésben állt pince

Földút a szántóföld közepén

Nagymizdóra érkezve ismét aszfaltot éreztem a talpam alatt és egy így maradt a következő 6 km-en is. Itthon vettem észre, hogy valahol a település határában érkeztem el az országjárásom egy fontos mérföldkövéhez. Nem jelezte semmi, ezért ott és akkor nem is tudatosult bennem, de teljesítettem az Országos Kékkör (már megtett és jelenlegi hátralévő távolságokkal számított) felét!

Megérkeztem Nagymizdóra

Valahol itt mondhattam volna el magamról, hogy félig már körbegyalogoltam az országot

A falu határát elhagyva hamarosan Katafára érkeztem. Ezt a települést is csak érinti a K jelzés, így 5 perccel később már el is búcsúztam tőle és egy hosszú egyenes végén, a 86-os út alatti alagúton keresztülnézve már meg is pillantottam a következő települést, Nádasdot.

Nagymizdó és Katafa között az aszfalton

A távolban Körmend házait lehetett látni

Nem PhotoShop, valóban élesen kanyargott az műút

Katafa

A Nádasdra vezető aszfaltcsík

Kis tavacska Nádasd határában

Nádasd szélső házai

Az út, amelyen beértem a faluba, ment tovább egyenesen Halogyra, de a K jelzés a település közepétől egy jókora kerülővel indul tovább. Ennek a kerülőnek most kifejezetten örültem, mert végre ismét puhább talajt éreztem a lábam alatt, ahogyan a szántóföld mellett futó földúton, majd pedig az erdőben futó köves úton gyalogoltam.

Végre nem aszfalton kellett gyalogolni!

Felhők

A Daraboshegyi-erdőn át vezetett az út

Halogy előtt visszaértem a települést Nádasddal összekötő műútra. Délután 2 óra volt, amikor megérkeztem a falu szélén fekvő focipályához. A pálya mellett álló cserepadra leülve elgondolkoztam, hogy hogyan tovább. A busz indulásáig még volt majdnem 2 órám, annyit nem szerettem volna tétlenül várakozni. Úgy éreztem, hogy ennyi idő alatt kényelmesen el tudok gyalogolni Csákánydoroszlóig, hogy ott szálljak fel ugyanarra a vonatra, amelyiket a halogyi busszal érném el Körmenden.

Ismét az aszfalton

Alapos tereprendezésre lesz szükség a következő mérkőzés előtt a halogyi futballpályán

Halogy

Így, miután Halogyon beütöttem a füzetembe a nap utolsó pecsétjét, hátamra kaptam a zsákomat és indultam tovább. A település határától körülbelül 1 km-t kellett sétálni és megérkeztem a Himfai-tó partjára.

Szent Őrangyalok-templom (át kell tenni eggyel lejjebb)

Egy földúton hagytam el a falut

Itt már az Őrségi Nemzeti Parkban gyalogoltam

Megérkeztem a Himfai-tóhoz

A padokból és a kiépített tűzrakó helyekből ítélve jó idő esetén nagy élet lehet a tó körül, most azonban egyedül voltam ott. Felmentem a gát tetejére, ott sétáltam végig.

A Himfai-tó

A tóparton vezető út

A kút nevéből arra következtetek, hogy nyáron nem lehet kellemes a közelében tartózkodni (Szúnyogos-kút)

A gáton

A tavat elhagyva hamarosan kiértem a Felsőmarácra vezető műútra. A K jelzés ott balra indult, én pedig jobbra, Csákánydoroszló felé. Útközben egy, a vetésben legelésző hattyúcsapatra lettem figyelmes, majd pedig azt vettem észre, hogy az út szélén már virágzik a barka!

A tóhoz vezető út

Ismét aszfalton

Virágzik a barka

Hattyúcsapat a vetésben

A nap folyamán harmadszor is átkeltem a Rába fölött, majd nem sokkal később megláttam a Csákánydoroszló kezdetét jelző táblát, lelki szemeim előtt pedig megjelent a vasútállomás épülete. Ennek akkor és ott nagyon megörültem, mert így a nap végére már kezdtem megunni az aszfalton való monoton gyaloglást. A település határától már nem kellett sokat gyalogolni, az újtelepen és egy erdősávon átvágva hamarosan célba értem. Amikor ránéztem a GPS-re, megnyugodtam, hogy azért a nap végére sem vesztettem el teljesen a humorérzékemet. Azon kezdtem el bosszankodni, hogy miért nem értem oda 15 másodperccel korábban? Akkor pontosan 8 óra telt volna el az elindulás és a megérkezés között. A vonat indulásáig még volt 25 percem, amit a meleg váróteremben töltöttem el.

Harmadszor a Rába fölött

Csákánydoroszló, Nepomuki Szent János-templom

Célba értem

Egyházasrádócon az állomásról még elsétáltam a kocsma előtti parkolóig, ahol reggel az autót hagytam, majd háromnegyed ötkor elindultam hazafelé, hogy útközben negyedszer is átkelhessek a Rába fölött.

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

A túra útvonala a Google térképén

Az RPDDK barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.