RPDDK 01.: Olad, autóbusz-forduló – Egyházasrádóc (2022.11.12.)

Szent Márton napján Szent Márton városából indulva, a Szent Márton vándorutat érintve folytattam a dél-dunántúli vándorlásomat. Reggel felmentem a Rózsadombra és 15 perccel később 200 méter híján visszaértem a kiindulópontra. A nap folyamán négyszer állta kerítés az utamat, ebből háromszor sikerült átjutnom rajta. Végül a GYSEV segített eldönteni, hogy három, vagy négy pecsét kerüljön a füzetembe ezen a napon.

Egy hónapig szinte nem lehetett látni a napot: vagy az eső esett, vagy köd volt. Így nagyon megörültem, amikor végre azt jósolták a meteorológusok, hogy néhány napig ismét előbukkan a nap a felhők és a ködpaplan mögül. Még jobban megörültem, amikor kiderült, hogy én is szabaddá tudom magamat tenni erre a hétvégére. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy mi lesz a szombati programom.

Azt már mondanom sem kell, hogy ezúttal is meglehetősen korán keltem, fél ötkor pedig már indítottam az autót és indultam Szombathely felé. Az a jó ezekben a reggeli utazásokban, hogy nincs nagy forgalom, ezért még ilyen nagy távolságnál is jól ki lehet számítani, hogy mennyi idő alatt lehet odaérni.

Szombathelyen ismét a vasútállomás melletti utcában parkoltam le az autót, onnan sétáltam el a közeli buszmegállóba. A 30Y helyijárat pontosan érkezett, majd néhány perc várakozás után 5 utassal a fedélzetén indult tovább Olad felé. Körülbelül 20 percet kanyarogtunk a városban és fél 8 után érkeztünk meg a buszmegállóba, ahol egy hónappal korábban befejeztem a túrát.

Mivel a megálló nem pecsételőhely, ezért mielőtt útnak indultam volna, készítettem egy igazoló szelfit. 500 métert sétáltam az út menti járdán, amikor a jelzések az út túloldalán, a fák között folytatódtak. A színes falevelekkel borított lépcsőn hamar felértem a kilátóhoz, ami a kora reggeli órán sajnos zárva volt. Elvileg 10 órától lett volna nyitva, de nem vártam ott 2 órát, hanem egyből indultam tovább.

Csak néhány autóval találkoztam az oladi utcákon

A kilátóhoz vezető lépcsőfokokat színes levelek borították

A Rózsadombi-kilátót csak kívülről tudtam megnézni

A kerítések tövében futó keréknyomokon gyorsan visszaértem a házak közé. A Márton Áron utcán lesétáltam a temetőig, amely mindössze 200 méterre volt a buszmegállótól, ahonnan reggel útnak indultam. Azaz 20 perc alatt majdnem visszaértem a kiindulópontra. Na, jó, közben tettem egy kört az oladi Rózsadombon.

Hátam mögött hagytam a kilátót

Földút a kertek végében

Lefelé a Rózsadombról a Márton Áron utcán

A temetőnél balra fordultam és gyalogoltam néhány percet az aszfalton mielőtt megérkeztem a Szombathelyi Parkerdőbe. Az ezt követő közel egy órában a Parkerdő lombjukat vesztett fái között sétáltam. Mivel nem voltam távol 89-es főúttól és ilyenkor már a fák sem tompítják a zajt, ezért az erdőben nagyon sokáig lehetett hallani az autók zúgását. A pecsételőhelyhez közeledve egy kisebb akadálypályán kellett átverekednem magamat, mert a frissen vágott fákat még nem vitték el az útról, ott feküdtek keresztben.

Séta a Parkerdőben

Harmatcseppek

Akadálypálya

Az erdei út utolsó méterein befőttesüvegekbe helyezett mécsesek szegélyezték az út szélét. Ekkor jutott eszembe, hogy jobban nem is választhattam volna meg a túra időpontját: éppen Márton napon látogattam el Szent Márton városába!

Valószínűleg egy Márton-napi éjszakai séta előkészületeként voltak kint a mécsesek

Még egy kis erdei séta

A Szombathelyi Parkerdő be-(ki-)járata

A pecsételőhelyhez érkezve már szépen sütött a nap, így a reggeli hideg miatt magamra öltött több rétegnyi ruhából egyet elsüllyeszthettem a hátizsákomba. Tovább haladva sokáig sétáltam a hétvégi telkek végében futó keréknyomokon. Az utolsó kerítést is elhagyva egy szántóföld mellett mentem tovább, majd egy kerítés melletti szűk ösvény következett.

Kukulló telkeinek a végében futó keréknyomokon hagytam magam mögött Szombathelyt

Retró tárgyak gyűjteménye az egyik kertben

Elég szűkös volt a hely a kerítés és a bozót között

Hamarosan egy újabb erdőbe érkeztem, ahol alig-alig lehetett felfedezni az ösvényt, amelyiken tovább kellene menni. De olyan sűrűn voltak felfestve a jelzések a fákra, hogy teljesen egyértelmű volt, merre kell haladni.

Az ösvény nem nagyon látszott, de a jelzések kellően sűrűn voltak felfestve

Itt már jelzés nélkül is tudtam (volna), hogy merre kell menni

Erdei ösvény

Nárai határában értem ki az erdőből és a műút túloldalán, a szántóföld közepén futó egyenes keréknyomokon mentem tovább. A komposztáló telep után egy erdei úton értem el a Csupor-villát. Az épület előtt balra fordultam és az egyenes bekötőúton lépkedve gyorsan megérkeztem a Szombathelyt Jákkal összekötő, meglepően forgalmas műútra. A K szerencsére nem ezen az úton megy Jákra, hanem körülbelül 500 lépés után egy erdei nyiladékon keresztül szeli át a Jáki-erdőt.

Egy rövid aszfaltcsík a vetések között

Az aszfalt elfogyott, de az egyenes út maradt

Először nem tudtam, hogy ez egy komposztálótelep

Erdei házikó (Csupor-villa)

A villához vezető köves bekötőút

Jákig többször sikerült látványos felhőalakzatokat fényképeznem

A reggeli harmatcseppek még nem száradtak fel a levelekről

Aszfalt helyett a Szent Márton-erdő földútján sétáltam Ják felé

Miután átkeltem a Bolygó-patak új fahídján egy újabb hosszú egyenes kezdődött, ezúttal a szántóföldek mellett. A távolban hamarosan megláttam a jáki templom tornyait, de akkor még közel fél órányi távolságra voltam az épülettől. Az út másik oldalán a Kőszegi-hegység csúcsait lehetett látni, ahonnan egy hónappal korábban belevágtam a dunántúli kalandba.

Mintha néhány eleme még hiányzott volna a hídnak

Kezdődik a Jákra vezető hosszú egyenes

Még fél óra gyaloglás a templomig

Felhők

Távolban a Kőszegi-hegység

Amint ballagtam a füves keréknyomokon, egyszer csak azt láttam, hogy a távolban mintha valami elzárná az utat. Jelzések nem nagyon voltak, de elágazás sem, így nem nagyon tudtam volna másfelé menni, de azért a biztonság kedvéért elővettem a telefonomat és megnéztem, hogy biztos jó úton haladok-e. A térkép alapján is erre vezetett az út, így lesz, ami lesz alapon mentem tovább. Közelebb érve láttam, hogy valóban egy kerítés zárja le az utat. Mielőtt ismét elővettem volna a térképet, a kerítés túloldalán észrevettem az egyik fa törzsére festett K jelzést. Ezért aztán nem keresgéltem tovább a kitaposott ösvényeket a kerítés tövében, hanem átmentem a kapun és a kerítés túloldalán gyalogoltam tovább Ják felé.

Merre tovább?

Bodzabogyó

Sövényből faragott "várfal" Jákon

Fél 12-kor érkeztem meg a templomhoz. Sajnos a felújítás miatt az épület környéke kordonnal volt elzárva és egy tábla szerint a „látogatási szezon befejeződött októbar 31-én”, ezért csak kívülről tudtam néhány fényképet készíteni.

Már a tereprendezésnél tartott a templomfelújítás

A Szent Jakab-kápolna is el volt zárva a kerítéssel

A templom bejárata még fel volt állványozva

Pecsételés után leültem az információs tábla melletti padra és megettem egyet az otthonról hozott szendvicsek közül, közben pedig a túra hátralévő részén gondolkoztam. Előző este két tervet készítettem. Az egyik szerint „csak” Egyházasrádócig mentem volna, a másik szerint pedig Molnaszecsődig. Úgy gondoltam, hogy majd Egyházasrádócon meglátom, hogy mikor érek oda és mennyire leszek fáradt, aztán majd eldöntöm, hogy hogyan tovább. Mivel még dél sem volt, ezért reálisnak látszott, hogy elmegyek egészen Molnaszecsődig, de tömegközlekedéssel onnan csak 13:11-kor, vagy 17:11-kor lehet visszajutni Szombathelyre. Végül úgy döntöttem, hogy egyelőre nem döntöttem el, meddig megyek.

Miután ettem, ittam és pihentem egy kicsit, hátamra kaptam a zsákomat és indultam tovább. A faluból kiérve megtettem néhány métert a műút mellett, majd letértem balra és egy jól kitaposott földúton indultam tovább. Itt is kerítés állta az utamat, de ezúttal már fel sem merült bennem, hogy rossz helyen vagyok. A Kelemenmajornál jobbra fordultam és közel 2 kilométeren keresztül nyíl egyenesen ballagtam a szántóföldek között. Az út végén egy újabb kapu állta az utamat, de eddigre már rutinosan nyitottam-csuktam azt.

A Himusz sorait lehetett olvasni a fákra szögelt táblákon

Keréknyomok a Kelemenmajor előtt

Három őz legelészett a vetésben

Hosszú (majdnem) egyenes út a szántóföldek között

Egy virág, amelyik nem vett tudomást a naptárról

Magam mögött hagytam a harmadik kaput is

Átkeltem a Hideg-kúti-patak hídján, a keréknyomokat követve felkapaszkodtam a patak melletti dombocskára, majd egy rövid erdei séta után kiértem az Egyházasrádóc előtti szántóföld szélére. Ekkor még 2,5 kilométerre voltam a településtől, de már jól lehetett látni falu szélén magasodó víztornyot. Mielőtt beértem volna a faluba, megálltam pecsételni a település fennállásának 800. évfordulójára készített pihenőhelynél.

Átkeltem a Hideg-kúti-patak hídján,...

...majd felmentem a domboldalra,...

...ahol ismét az avaron sétáltam tovább

Keréknyomok

Vége az erdei sétának, innen már a szántóföldön keresztül gyalogoltam be Egyházasrádócra

Színes levélszőnyeg

Egy hatalmas madár állt széttárt szárnyakkal a fejem felett

Sárga

A távolban már feltűnt az egyházasrádóci víztorony

Mintha a földből nőtt volna ki a templomtorony

A sörözőben beütöttem a hivatalos pecsétet az igazolófüzetembe, majd kényelmes tempóban elindultam a vasútállomás felé. Ekkor még mindig nem döntöttem el, hogy mi lesz a folytatás. Azt számolgattam, hogy ha pihennék is egy fél órát a vasútállomásnál, utána pedig kényelmesen átsétálnék Molnaszecsődig, akkor is 4 óra körül odaérnék, azaz több, mint egy órát kellene várnom a buszra és csak késő este érnék haza. Ha viszont itt befejezném a túrát, akkor 3 órára visszaérnék Szombathelyre és fél 6 körül már otthon is lehetnék.

Még egy búcsúpillantás a Kőszegi-hegységre

Gyönyörűen felújított Barkas B1000, alufelnikkel

Úton a vasútállomás felé

A döntést végül a GYSEV segített meghozni. Otthon a 14:36-os vonatot néztem ki a menetrendből, de amikor odaértem az állomásra, láttam, hogy még a 13:36-os sem ment el Szombathely felé. Így hát nem gondolkoztam tovább, megállítottam a GPS-t és 2 perccel később már fent ültem a vonaton.

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

Az RPDDK barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.