Ezúttal rendhagyó módon, a vasárnapi ebéd után indultam útnak, hogy végigjárjam a OKT újabb szakaszát. Kora délután Tömördön már kész is voltam a szakasz igazolásával, de azért még kellett egy kicsit sétálni, mire újra autóba ülhettem és indulhattam hazafelé. Közben megnéztem a Szent Ilona-szobrot, fényképeztem virágokat, nyulakat, őzet és siklót, átléptem egy különleges vonalat és adtam magamnak egy kis házi feladatot. Azért, hogy legyen valamennyi kaland is a túrában, tettem egy kitérőt a Belovich-kápolnához, de még így is sikerült sötétedés előtt lencsevégre kapnom az 500 éves platánfát.
„Ez már megszállottság!” – ez volt a feleségem első reakciója, amikor
elmondtam neki, hogy milyen programot tervezek vasárnap délutánra. „De hiszen
többet fogsz autózni, mint gyalogolni!” – tette hozzá. Ez utóbbi kijelentésre
még mondhattam volna, hogy majd gyorsabban megyek az autópályán, utána pedig
lassabban sétálok, de a megállapítás első felével egyet kellett értenem.
2016-ban, amikor rátaláltam Hörpölin kéktúrás honlapjára, valami elindult
bennem és azóta minden lépéssel egyre jobban a hatalmába kerít. Nem tagadom,
valóban a kéktúra megszállottja lettem az elmúlt 5 évben. Szerencsére a család
is elfogadja ezt a hóbortomat, ezért a feleségem megjegyzésében sem volt semmi
bántó szándék. Egyszerűen csak kimondta, hogy mi a helyzet.
Ezúttal tehát nem kellett korán kelnem, hanem miután befejeztem a vasárnapi
ebédet, csomagoltam egy kis uzsonnára valót és innivalót, majd beültem az
autóba és elindultam Kőszegre. 3 óra után néhány perccel érkeztem meg a
városba. Vasárnap lévén a belvárosban is ingyen lehetett parkolni, így a Fő
tértől nem messze állítottam le az autót. A busz indulásáig még volt negyed
órám, ezért megelőlegeztem magamnak az esti célba érkezést és elsétáltam a Fő
térre, hogy beüssem a füzetembe az igazoló pecsétet.
4 óra előtt szálltam le a buszról Csepregen. Volt 10 percem a tömördi busz
indulásáig, ezért sétáltam egy kicsit a Promenád környékén.
|
|
|
| A Csepregi Petőfi Sándor Művelődési, Sportház és Könyvtár épülete a buszmegálló mellett |
Szent Miklós-templom |
A tömördi buszon vettem észre, hogy a busz rendszáma is rajta van a jegyen: MYR658 és 657 |
16:24-kor indítottam el a GPS-t Tömördön. Először felsétáltam a templomhoz,
hogy pecséttel igazoljam az ottjártamat. Ezzel tulajdonképpen kész is volt a
szakasz igazolása, indulhattam haza. Ehhez mindössze az autóig kellett
valahogy visszajutnom. Várhattam volna a buszra is, de én mégis úgy döntöttem,
hogy inkább gyalog megyek. A buszjáratot már kipróbáltam...
|
|
|
| Február óta elkészült a templom felújítása |
Nem tudom milyen növény, de vicces volt a színátmenetes levele és virága |
Így köszöntik a településre érkezőket |
Késő délután volt már, de még mindig melegen sütött a nap, így miután
elsétáltam a játszótér mellett, elő kellett keresnem a hátizsákomból a
kalapomat. De csak azért, hogy néhány száz méterrel később, amikor beértem az
erdőbe, legyen valami a nadrágom zsebében is.
|
|
| Kifelé a faluból |
Hamarosan beértem az erdőbe és az árnyékot adó fák között sétáltam tovább |
Tettem egy rövid kitérőt a Szent Ilona-szoborhoz, majd folytattam a sétát az
árnyas keréknyomokon.
|
|
|
| Tábla mutatta a kitérőt |
A szoborhoz vezető út |
A Szent Ilona-szobor |
Ebben az évben ez volt az első kéktúrám, amióta felébredt a természet, így
nagyon nehezen tudtam határt szabni a másik szenvedélyemnek, a fényképezésnek.
De hamarosan be kellett látnom, hogy ha így haladok, akkor nem, hogy sötétedés
előtt nem érek vissza Kőszegre, de még napfelkelte előtt sem.
|
|
| Bódító baraboly(?) |
Vérehulló fecskefű |
A szobor után nem sokkal elhagytam a keréknyomokat és egy keskeny ösvényen
gyalogoltam tovább. A Grádics-forrásnál megtöltöttem a kulacsomat, majd az
Ablánc-patak völgyében futó gyalogúton sétáltam tovább. A körülbelül egy
kilométeres kerülő végén azután visszaértem ugyanarra az útra, amelyiken útnak
indultam Tömördről.
|
|
|
| A Grádics-forrás |
Az út menti mocsár az Ablánc-patak völgyében |
Kapaszkodtam felfelé a patakvölgyből |
Tettem néhány lépést a keréknyomokon, majd megálltam. Látszólag nem volt ott
semmi különös, nem volt útakadály, nem voltak virágok, amelyeket le lehetett
volna fényképezni. De volt ott valami más, ami miatt mégis megálltam néhány
percre. Az út szélén kerestem egy botot, lehajoltam, húztam egy vonalat a
földre és rajzoltam alá 4 számjegyet: egy-nulla-nulla-nulla. Majd átléptem... 2017 augusztusában tettem meg az
első lépéseket a kéken, három évvel később a
Tepke kilátója felé gyalogolva értem el 500.
kilométert, most, másfél évvel később pedig már az 1000. kilométert jelző
vonalat léptem át!
|
| 1000 |
Otthon szokás szerint készítettem magamnak egy térképvázlatot és bejelöltem
rajta a látnivalókat, amelyeket szeretnék útba ejteni. Ezen a térképvázlaton
semmi jelölés nem volt a következő 2 kilométerre, mégis ez volt az a szakasz,
ahol a legtöbb fényképet készítettem. Gyönyörű virágzó akácok, pitypang és a
szivárvány minden színében pompázó tavaszi virágok szegélyezték az utat.
Ráadásként pedig egy nyúl, amelyik békésen üldögélt a keréknyomban, mintha
modell akart volna nekem állni (ülni).
|
|
|
| Ha csak ezt láttam volna, akkor azt is mondhattam volna, hogy unalmas és egyhangú szakasz |
|
|
|
| De a növények és az állatok látványossá tették |
Egy útkereszteződésnél a lendület vitt volna tovább egyenesen, de szerencsére
észrevettem a bokor mögött a fatörzsre festett jelzést, ezért az utat lezáró
sorompót megkerülve folytattam tovább a sétát. 2 kilométert mentem nyíl
egyenesen, majd egy bal-jobb-bal-jobb kanyarkombinációval egy másik, még ennél
is hosszabb, egyenes, kavicsos út elején találtam magamat.
|
|
|
| Csak a járműforgalom elől volt lezárva az út, gyalogosan arra kellett továbbmenni |
Bújócska |
Hol a vége az egyenesnek? |
|
| Egy beteg fenyőerdő |
|
|
|
| Számomra meglepő volt a sok tuja az út szélén |
Kis házikó az út mentén |
Az első balkanyar |
Az út itt is unalmas és eseménytelen lett volna, ha nem veszek észre egy
siklót a lábam előtt, vagy nem veszem észre az árokparton nyíló virágokat.
|
|
|
| Képes kereszt az útkereszteződésben |
Itt sincs sok kanyar |
Tovább Kőszeg felé |
|
|
|
| Kamilla |
A sikló. Először azt hittem, hogy elpusztult, de közelebbről megnézve látszott, hogy él. Sajnos azt a pillanatot nem tudtam elkapni, amikor kinyújtotta a nyelvét. |
Az egyik fa törzsén egy A4-es lapon egy kiírásra lettem figyelmes, miszerint
150 m-rel beljebb található Auguszt Imre emlékoszlopa. Fogalmam sem volt róla,
hogy ki volt ő, ezért elsétáltam megnézni az emlékhelyet. Ott sem lettem
sokkal okosabb, de itthon utánanéztem, hogy mit kell róla tudni. Ezt találtam:
Répcevidék,
Kőszeg és vidéke. A rövid
kitérő elején egy újabb nyúl ült nekem modellt.
|
|
| A nyúl vigyázott az emlékoszlopra |
Auguszt Imre emlékoszlopa |
Miután visszatértem a széles, kavicsos útra, indultam tovább Kőszeg felé.
Kereszteztem a műutat, ahol néhány órával korábban a busszal utaztam Csepreg
felé, majd gyalogoltam tovább a kavicsos úton. 5 perccel később egy elágazóhoz
érkeztem. A K jelzés egyenesen vitt volna tovább, de a szemből érkező Mária-út
jobbra folytatódott az Őz-kút, majd pedig a Belovich-kápolna felé. Legalábbis
itthon úgy láttam a térképen. Mivel még csak háromnegyed hét volt, úgy
döntöttem, hogy teszek egy kitérőt és a kápolnát, valamint Ólmod szélső házait
érintve közelítem meg az országhatárt. Akkor még nem tudtam, hogy nem ez volt
életem legjobb döntése.
|
|
|
| Hát ez az ember mit keres itt vasárnap este? |
Átkelés a műúton |
Tovább a köves úton |
Az Őz-kútig vezető néhány száz méteres szakasszal nem volt semmi gond. Sűrű
erdőben, egy lejtős úton érkeztem meg a forráshoz. Egy pillanatra
elgondolkodtam, hogy merre induljak tovább, de aztán úgy döntöttem, hogy az
eredeti terv szerint folytatom az utat, a Mária-út jelzéseit követve a
kápolnáig.
|
|
| Lefelé az Őz-kúthoz, itt még minden rendben volt |
A forrás vize sajnos nem iható |
Lehet, hogy én néztem el valamit, de egy idő után eltűntek a fákról a
jelzések, véget ért az ösvény és amerre néztem, mindenütt csak gaz és bozót
volt előttem. Elővettem hát a GPS-t és a rajta látható utat követve gázoltam
át a gazon, csalánon, bokrokon és minden máson, ami az utamba került.
Szerencsére hamarosan kiértem egy betonozott útra és ott újra megpillantottam
a Mária-út jelzéseit.
|
|
|
| Egy kis dzsungelharc, már elszoktam tőle |
Egyre nehezebb terepen |
Ösvény és jelzés hiányában toronyiránt fel a domboldalon |
A kápolnához vezető utolsó métereket egy villanypásztor mellett kellett
megtenni, de a dombtetőn hamarosan megpillantottam a szépen felújított
kápolnát. „Ez lenne az? Ezért másztam árkon-bokron át a hegyre?” – tettem fel
magamban a kérdést. Bevallom, kicsit csalódtam és nem biztos, hogy másnak is
jó szívvel tudnám ajánlani a kitérőt. Hacsak nem vágyik egy kis bozótharcra és
kalandra...
|
|
|
| Ismét úton |
Szűk ösvény a kerítés és a fák között |
A Belovich-kápolna |
A kápolnát elhagyva a keréknyomokat követve leereszkedtem Ólmodra, ahonnan a Z
jelzést követve mentem tovább.
|
|
|
| A kápolnától távolodó keréknyomok |
Tovább lefelé a fák között |
Ólmod szélén |
|
|
|
| Egy rövid aszfaltos szakasz |
Elhagytam a települést |
Felfelé a szokatlanul hosszú emelkedőn |
A (szakasz korábbi részéhez viszonyítva) hosszú emelkedő végén szemből
megérkezett a K jelzés, majd (nekem) jobbra fordulva együtt folytatták az utat
az országhatár mellett. Fel sem tűnt, hogy ennyire közel van Ausztria, csak
akkor, amikor a K és Z jelzések ismét különváltak. Akkor vettem észre az úttól
nem messze látható határköveket.
|
|
|
| Újra a kéken |
Sárga táblák hiányában a Mária-út táblái (és a jelzések) mutatták az utat |
Egy a sok határkő közül |
Hamarosan kiértem az erdőből és a völgyben megpillantottam a túrám végpontját,
Kőszeget. Leereszkedtem a város határához, majd átkeltem a 87-es főúton.
|
|
|
| Kiértem az erdőből |
Érkezés Kőszegre |
Kereszteződés a 87-es útnál |
|
|
|
| A lemenő nap fényénél még fényképeztem néhány virágot |
A rövid városi séta során átgyalogoltam a Gyöngyös-patak hídján, a kerítésen
kívülről megnéztem a református templomot, a piac mögötti parkban pedig
körbejártam a híres, 500 éves platánt.
|
|
|
| Széchenyi István-emlékoszlop |
A Gyöngyös-patak partján |
A református templom |
|
|
|
| Az 500 éves platánfa a piac épülete mögötti parkban |
A piac |
Pecsételni már nem mentem, de a Fő tér szélén álló szökőkutat még lefényképeztem, mielőtt elsétáltam az autóhoz |
Mivel a pecsételést már induláskor megejtettem, ezért a kis parkból egyenest
az autóhoz mentem és indultam haza.
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése