Amit nem láttam májusban, azt megcsodálhattam ezen a rövid mátrai túrán. Galyatetőn a kilátótól indultunk, pecsételtünk a Vércverésnél, szedret ettünk az irtáson, lemásztunk a Csór-hegyről, átkeltünk a Gyöngyös-patak fahídján, végül pedig kipihentük magunkat Mátraházán, a buszmegállóban. De még nem ért véget a nap, mert délután Kékestetőn felmásztunk a TV-toronyba, majd a sípálya, a Jávoros-forrás és a víztározó mellett elhaladva leereszkedtünk a Somor-patak völgyébe, onnan pedig Mátraházára. A túra végén megmaradt energiáinkat a közeli kőfejtőben használtuk el.
Az
esős mátrai kiruccanásom
után a feleségem megígérte, hogy szép időben visszamegyünk Galyatetőre és
együtt felmászunk a kilátóba. Nem is kellett sokat várni a visszatérésre,
mindössze a nyári szabadság utolsó napjáig.
Reggel autóval mentünk Mátraházáig, ahonnan 9 órakor indult a busz Galyatető
felé. Fél 10-kor szálltunk le a Kodály Zoltán sétánynál, majd elindultunk a
P
jelzést követve a kilátóhoz.
|
| Rövid séta a P jelzésen és már rá is találtunk a K jelzésre |
Rövid séta után érkeztünk meg a bejárathoz, ahol
mindenki bedobta a 200 Ft-ost és már indultunk is felfelé a rácsos
lépcsőfokokon. Fentről valóban lélegzetelállító volt a kilátás.
|
| Panoráma a kilátó tetejéről |
|
|
| TV-torony a Galyatetőn |
Túránk célpontja, a TV-torony a Kékes tetején |
Indulás előtt még megnéztük, hova szeretnénk a túra végé eljutni, majd
indultunk lefelé a lépcsőkön.
|
|
|
| A kilátó közelebbről és távolabbról |
Amióta utoljára erre jártam, elkészült a parkoló, így most ismét a régi
útvonalon vezetett a K jelzés.
Hosszan sétáltunk lefelé a fák között, szinte el sem akartam hinni, hogy
korábban ilyen hosszan kellett felfelé mennem.
|
|
| Az elkészült parkoló, hétköznap lévén üresen |
Lefelé az erdei úton |
Útközben többször eszembe jutottak az előző túra emlékei. Így volt ez a
Nagy-Lipótnál is, ahol annak idején a nedves fenyő bódító illata és a
facsemeték ágain csüngő vízcseppek lenyűgöző látványa lassította a
haladásomat. Most nem voltak vízcseppek, nem volt olyan erős a fenyőillat, de
a táj így is nagyon szép volt.
|
|
| Fenyőerdő a Nagy-Lipótnál |
Valahol a nyírjési kőbánya közelében |
A fák között ismét megpillantottuk a Kékestetőn álló TV-tornyot és
megállítottuk, hogy sokat, sőt, egyre többet kell még ahhoz felfelé mennünk,
hogy felérjünk oda. Vércverésnél kimentünk a pecsételő hely melletti
kilátópontra, ahonnan Parádsasvár irányába nyílt lenyűgöző kilátás.
|
|
|
| Kékestető |
Vércveréshez közeledve |
Károlyi-kastély, Parádsasvár |
|
| Panoráma a pecsételőhely mögötti kilátóhelyről |
Az erdőből kiérve egy hatalmas szedermezőn keresztül vezetett az út,
marékszámra lehetett szedni és enni a finom gyümölcsből. A nagyobbik fiam
folyamatosan azt kiabálta, hogy „Apa, gyere ide, itt rengeteg van!”, én
pedig csak annyit tudtam neki válaszolni, hogy „Itt is!”.
|
| A szedermező, háttérben a Mátra hegyeivel |
|
|
|
| Lépten-nyomon beleakadtunk a szederindákba |
Ezután egy hullámvasutas erdei szakasz következett a Csór-hegy tetején, ahol
még egy hatalmas őzlábgombát is találtunk, amelyből másnap reggel finom
rántotta került az asztalra.
|
|
|
| Kíméletes hullámvasutazás a Csór-hegy tetején |
|
|
|
| Mindössze néhány kisebb akadály és meredekebb szakasz nehezítette a haladást |
|
|
|
| Ezt már valami megkóstolta |
Lombkorona |
Ezt nem szedtük le |
|
|
|
| Kilátás a fák közül |
Ismét a Kékes |
Csak a fényképezőgép zoom-ja hozta közel a TV-tornyot, a valóságban még messze volt |
Amikor odaértünk a Csór-hegyről levezető meredek lejtőhöz, akkor kislányom
megállt és közölte, hogy ő itt bizony le nem megy. Végül sikerült meggyőzni és
óvatosan megindultunk lefelé. Útközben többször meg kellett állni, mert itt
sem tudtuk ellenállni az út szélén pirosló szedernek.
|
|
|
| Lefelé a Csór-hegyről. Ebből az irányból sem volt sokkal könnyebb. |
Leértünk a Mátra-nyeregbe |
Úton a következő pecsét felé |
Pecsételtünk a Vörösmarty fogadónál, majd visszamentünk az erdőbe és
lesétáltunk a Nagy-Hidas-völgybe. Átkeltünk a fahídon, majd nekiveselkedtünk
az emelkedőnek, amelyik Mátraházán, a buszmegállónál ér véget. A gyerekeken
már jelentkeztek a fáradtság első jelei, mert egyre többször hangzott el a
„Sokat kell még felfelé menni?” kérdés. Pedig ekkor még előttünk volt a Kékes!
|
|
|
| Kisbéka az egyik pocsolyában |
Lefelé a Gyöngyös-patak völgyébe |
Fahíd |
|
|
|
| Nem sok eső volt az utóbbi hetekben, de a patakban csörgedezett a víz |
Mohával benőtt "kavics" |
Célegyenes |
Életmentőnek bizonyultak a buszmegálló padjai. Leültünk egy kicsit és
megebédeltünk. Az volt az eredeti terv, hogy egy kis pihenő után indulunk
tovább, de végül a családi kupaktanács úgy döntött, hogy megvárjuk a következő
buszt, amelyik felvisz a hegytetőre és lefelé sétáljuk végig a szakaszt.
Busszal valóban gyorsabb volt felérni, mint gyalog. A szanatóriumtól a
P
jelzést követve másztunk fel a csúcsra, ahol természetesen elkészítettük a
családi csúcsfotót. Utána következett a TV-torony megmászása. Szó szerint
megmászása, mivel 160 lépcsőfokot leküzdve másztunk fel a kilátóteraszig.
|
|
|
| Bemelegítés a lépcsőzéshez |
TV-torony |
|
| Panoráma a TV-toronyból |
|
|
|
| Reggel onnan indultunk |
A régi kilátó |
Magyarország legmagasabb pontja |
A toronyból leereszkedve nézelődtünk még egy kicsit az északi sípálya tetején,
majd a csúcskő és az emlékhelyek mellett elhaladva indultunk lefelé a
K
jelzésen.
|
|
|
| Rákóczi-emlékfa |
Kiss Péter és Erőss Zsolt hegymászók emlékpadja |
Motorosok emlékköve |
A déli sípálya tetejéről készítettem még néhány fényképet, majd az üres
parkolón átvágva, a sziklákon keresztül bevetettem magamat az erdő fái közé.
|
|
|
| A parkolóba vezető út |
A déli sípálya, régen valahol itt ment a K jelzés |
Néhány lépés a köveken |
Nem tudom, hogy milyen volt a régi út, amikor még a sípálya közelében haladt,
de a jelenleginek a Tölgyes-bérc aljáig vezető erdei szakasza nekem nagyon
tetszett. Szinte végig hatalmas fák között kanyargó köves ösvényen
ereszkedtünk lefelé.
|
|
|
| Lefelé az erdei gyalogúton |
Jávoros-forrás |
Víztározó |
|
|
|
| Mindig csak lefelé a kitaposott ösvényen... |
|
|
|
| Munka közben |
Mezei virág |
Bogáncs |
Az erdőből kiérve egy széles kocsiúton sétáltunk a Somor-patak völgyéig. Ez a
rész kevésbé volt látványos, de jól lehetett rajta haladni. A
P és
K jelzések találkozásától már csak
350 métert kellett megtenni és beértünk Mátraházára. Elsétáltunk az edzőtábor
épülete mellett, néhány lépéssel később pedig már meg is pillantottuk a
parkolóban ránk várakozó autónkat.
|
|
|
| Innen már végig köves kocsiúton sétáltunk |
|
|
|
| Somor-patak |
Mátraházához közeledve |
Jelzésdömping |
Mivel a Kékestető – Mátraháza szakaszt a könnyebb irányból teljesítettük,
ezért a gyerekeknek maradt még egy kis energiájuk, amit a nap zárásaként a
közeli kőbányában létesített kalandparkban vezettek le.
|
|
| Függőhíd a kalandparkban |
Az egykori kőfejtő újrahasznosítása |
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése