A nyári szabadság utolsó napján indultunk egy vasárnap délelőtti sétára a kisebbik fiammal a Bükk nyugati peremén. A Cementgyári megállónál pecsételtünk, majd az Apátságot elhagyva bevetettük magunkat az erdő fái közé. Nem tartottunk sem medvétől, sem farkastól, így gyorsan magunk mögött hagytuk a Telekessy-vendégházat, a Kis-Szoros-nyerget és a Gilitka-kápolnát. Az Akasztó-hegyről rácsodálkoztunk az Eger-patak lenyűgöző völgyére, hazautazás előtt pedig elidőztünk néhány percet a Vár-bércen.
Egy hónappal korábban
Bélapátfalván fejeztem be a túrát, mert úgy gondoltam, hogy a Szarvaskőig hiányzó szakasz éppen jó lesz egy
gyerekes vagy családi túrának. Nem is kellett sokat várni erre a gyerekes
túrára, hiszen a nyári szabadság utolsó napján a kisebbik fiammal jártuk végig
ezt a szakaszt.
Reggel Szarvaskőn hagytuk az autót, onnan vonatoztunk el a piroskával (Bzmot)
Bélapátfalvára. A Cementgyári megállónál szálltunk le, ahonnan pecsételés után
egyből útnak is indultunk. A Városi Emlékkerten keresztül értünk el az
apátsághoz vezető útra, amely már ismerős volt számomra, mivel néhány évvel
ezelőtt már jártunk az apátságnál.
|
|
|
| A reggeli nap sugarai világítják meg a szarvaskői állomás épületét |
Az 1919-es emlékmű, vagy ahogy a fiam nevezte, a "Félkarú óriás" Bélapátfalván |
Visszatekintve az enyhén emelkedő Apátság útra |
Július végén délután érkeztem meg a településre, akkor a nap éppen a Bél-kő
lebányászott oldalát világította meg. Most a felkelő nap sugarai a hegy mögül
világítottak, sejtelmes árnyékot vetve a lépcsős hegyoldalra.
|
|
| A Bél-kő árnyékos-párás sziklái |
Víz csordogált az apátsághoz vezető járda mellett |
Körbesétáltuk a kolostor épületét és a mellette látható romokat, majd
indultunk tovább a kitaposott ösvényen. Rövid séta után egy aszfaltozott útra
érkeztünk, de csak néhány métert sétáltunk rajta, mert hamarosan az út
túloldalán folytatódott az ösvény.
|
|
|
| A Ciszterci Apátság |
Még mindig árnyékban, de a pára már felszállt |
El sem lehet tévedni |
|
|
|
| Az apátságot elhagyva különböző ösvényeken gyalogoltunk |
|
|
|
| Újabb ösvény a fák között |
Ha kinyílok, én is ilyen leszek |
Amikor kiértünk az erdőből egy kis tisztásra, akkor néhány méter kitérőt
kellett tenni, hogy pecséttel is igazoljuk ottjártunkat. Mikor épp indultunk
volna tovább, megállt mellettünk egy autó és azt kérdezte, merre kell a
Bél-kőre menni? Megmutattam neki a térképen, hogy én merre mennék, majd
búcsúzóul megkérdezte: „Errefelé nincsenek medvék és farkasok?” Meglepett a
kérdés és csak annyit tudtam rá válaszolni, hogy „Ma még nem találkoztunk
velük.”
|
|
| Először azt gondoltuk, hogy ez a Telekessy-vendégház és itt kell keresni a pecsétet... |
...aztán továbbmentünk a jelzéseket követve és megtaláltuk |
Az Almás-hegy oldalában indultunk tovább és felkapaszkodtunk a túra
legmagasabb pontjára, a Kis-Szoros-nyeregbe. Miután felértünk, tartottunk egy
rövid tízóraiszünetet, átöltöztünk a nyári ruhánkba, majd indultunk lefelé.
|
|
|
| Indulás tovább! |
Felfelé a Kis-Szoros-nyeregbe |
Széles kocsiút az Almás-hegy oldalában |
A következő állomás a Gilitka-kápolna volt, majd folytattuk a sétát az árnyat
adó fák között futó keréknyomokat követve. A Tardos-tetőig csak az erdő fáiban
gyönyörködhettünk, ott viszont hiányzott néhány fa az út mentén és
megpillanthattuk a szarvaskői Vodafone-kilátót.
|
|
|
| Megettük a csúcs csokit, indulás tovább |
A Gilitka-kápolna kívülről... |
...és belülről |
|
|
|
| Suhantunk lefelé a hegyről |
|
|
|
| De azért néha megálltunk fényképezni |
Még mindig semmi kilátás |
A "szomszéd" hegy tetején nyújtózkodik a Vodafone-kilátó |
Ezután már egyre ritkább lett az erdő, egyre többször csak bokrok szegélyezték
az utat, így aztán gyönyörködhettünk a dimbes-dombos bükki tájban.
|
|
|
| "...csak bokrok szegélyezték az utat..." |
"...gyönyörködhettünk a dimbes-dombos bükki tájban..." |
A Veres-oldalból nyílt először kilátás az Eger-patak völgyére, ahol a
Szarvaskőt Bélapátfalvával összekötő vasút és közút is fut. De itt még bokrok
és fák „lógtak bele” a panorámába.
|
|
| A völgyben kanyarog a 25-ös út és a vasút |
Mentünk még tovább, hogy jobban lehessen látni a völgyet |
100 méterrel később, az Akasztó-hegyen
viszont már semmi nem akadályozta, hogy teljes egészében rálássunk a völgyre.
|
| Panoráma az Akasztó-hegyről |
|
|
|
| Az Eger-patak meseszép völgye |
Szarvaskő |
Háttérben a kőbánya |
Miután kinézelődtük magunkat, indultunk lefelé a meredek hegyoldalon. Habár
többször megálltunk még nézelődni az ereszkedés közben, de így is néhány perc
alatt leértünk az elágazóhoz, ahonnan a
KL jelzés indult fel a várhoz.
|
| Még egy kilátópont |
|
|
|
| Lefelé az egykori vulkán oldalán |
Szarvaskő és háttérben a kilátó |
A völgy |
|
|
|
| Még tovább lefelé |
A zászló jelzi a várat |
Még egy kicsit lefelé, hogy többet lehessen felfelé menni a várhoz |
A gyökerekből és deszkákból készített lépcsőn nem volt nehéz felmászni a
romhoz, ahol igazából csak a zászlórúd és a rajta lengő magyar zászló jelezte,
hogy valaha ott lehetett a vár.
|
|
|
| Deszkákból és gyökerekből kialakított lépcső |
Kilátás a "bástyáról" |
Az Akasztó-hegy |
A várból már csak alig több, mint 5 percet kellett sétálni és megérkeztünk
Szarvaskőre. Átkeltünk a vasúti síneken, ahol reggel zakatoltunk Bélapátfalva
felé, majd a Borsod utcán keresztül elsétáltunk a parkolóig, ahol reggel
hagytuk az autónkat.
|
|
|
| Még néhány perc erdei séta, mielőtt megérkeztünk Szarvaskőre |
Ott jártunk fent |
|
|
|
| Reggel itt zakatolt a piroska Bélapátfalva felé |
Szarvaskő, utcakép |
Az Eger-patak |
Megkérdeztem a kisfiamat, hogy szeretne-e felmászni a kilátóba is, de a meleg
és a reggeli korai ébresztő miatt ő inkább a hazautat választotta. Így hát
beültünk az autóba és nem sokkal azután, hogy elhallgatott a déli harangszó,
indultunk is hazafelé.
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése