OKT 22.: Sirok – Szarvaskő (2021.02.19.)

Február közepén, egy borongós péntek reggelen folytattam a barangolást a kéken. Ezúttal Sirokról indultam, ahol a vár a vírushelyzet miatt zárva volt, így a betonút végén jobbra, a sziklák (Barát, Apáca, Törökasztal) felé indultam. A sziklákat elhagyva Rozsnakpusztáig az egyetlen látnivaló néhány hatalmas szarvas volt, de túl zajos voltam, ahogy ropogott a bakancsom alatt a hó és a jég, ezért elszaladtak, mielőtt készíthettem volna róluk néhány fényképet. Pecsételés után ismét egy eseménytelen séta következett, de a Gilitkánál végre volt egy kis kihívás. A Szarvaskő feletti mezőre kiérve már látszott a Vodafone-kilátó, amelyet egy rövid kitérővel meg is látogattam. A kilátóból már csak le kellett ereszkedni a faluba, majd visszabuszozni Egerbe, ahol reggel az autót hagytam.

Ha lehet, akkor szeretem úgy megoldani a közlekedést, hogy reggel autóval elmegyek a túra végpontjára és onnan tömegközlekedek a kiinduló ponthoz. Most is ez lett volna a terv, de egyrészt a kijárási korlátozás miatt 5 óra előtt nem indulhattam otthonról, másrészt az egri átszállás is elég szoros lett volna, harmadrészt pedig hétköznap délután 20 percenként indulnak buszok Szarvaskőről Egerbe. Így aztán reggel fél órával tovább aludtam és Egerben, a vasútállomásnál parkoltam le az autóval. Kényelmesen átsétáltam a buszmegállóba, ahonnan a busz fél óra alatt elvitt Sirokra.

A busz hosszan kanyargott a szerpentinen, már türelmetlenül vártam, hogy megérkezzünk Sirokra. Amint beértünk a faluba, jeleztem a leszállási szándékomat. A busz lassítani kezdett, de nekem gyanús lett, hogy még nem a falu központjában vagyunk. Azért, hogy elkerüljem a nógrádihoz hasonló reggeli bemelegítést, odamentem a vezetőhöz, aki készségesen segített, így ezúttal sikerült a megfelelő megállóban leszállnom a buszról.

Háromnegyed 9-kor indultam el a buszmegállóból. Pecsételtem a Hunor étterem tornácán található bélyegzővel, majd sétáltam tovább a Petőfi Sándor úton. 300 méterrel később jobbra fordultam és elindultam felfelé az enyhén emelkedő Dózsa György utcán. A házak között jól látszott (volna) a vár (, ha az oszlopok között keresztül-kasul húzódó villany- és telefonvezetékek nem zavarták volna a kilátást).

Amikor a vezetékek már nem zavarták a kilátást

20 perc alatt értem fel a várkapuhoz, amelyen belépve egy, az eddiginél meredekebb betonúton mentem tovább. Az úton már többnyire elolvadt a hó, csak helyenként kellett óvatosabbnak lenni a ráfagyott jég miatt. Nem sokkal a vári letérő előtt a lombjukat vesztett fák ágai között megpillantottam a Barát- és az Apáca-sziklákat, amelyeket nem sokkal később közelről is megnéztem.

A várkapu

A betonon csak itt-ott voltak hó- és jégfoltok

Távolban a Barát- és az Apáca-szikla

A vírushelyzet miatt a vár zárva volt, ezért oda nem mentem fel, hanem a feljárónál jobbra fordultam és a tisztáson átvágva mentem tovább.

A tisztás a vári feljárónál

A nyomok a fák között folytatódtak

A fák között mindössze 100 métert kellett megtenni és már meg is láttam a sziklákhoz vezető ösvényt. Miután elmentem a Barát- és az Apáca-sziklák mellett, egy meredekebb és csúszósabb ösvényen kellett felmenni a Törökasztalhoz. Szerencsére találtam olyan „lépcsőfokot” az „asztal” szélén, amelyben nem volt jég, így arra is fel tudtam mászni.

A sziklák közelről

Felfelé a Törökasztalhoz

Jobbra a várhegy, középen a völgyben Sirok, a háttérben pedig a Mátra déli csúcsai

A várdomb a Törökasztalról fényképezve

Az "asztal"

Miután kinézelődtem magamat, visszasétáltam a K jelzésre és indultam tovább. A Szalokma-fő-tetőig enyhén emelkedő, havas, helyenként jeges, de végig kemény, fagyott úton sétáltam. Sár egyáltalán nem volt, mindössze arra kellett figyelni, hogy a fagyott nehogy rosszul lépjek és kiforduljon a bokám, vagy valami hasonló baleset történjen.

Havas, helyenként jeges, de végig fagyott úton sétáltam

Jég a keréknyomban

Fatörzs

A téli erdő színei

A tetőn az út élesen jobbra fordult és elkezdett ereszkedni Rozsnakpuszta felé. A fagyott nyomokban itt sem volt könnyű haladni, de biztos sokkal rosszabb lett volna lefelé a sárban csúszkálni. Útközben láttam néhány szarvast, de mivel a jégen-havon sétálva elég nagy zajt csaptam, elszaladtak, mielőtt bekapcsolhattam volna a fényképezőgépemet.

Lefelé a Szalokma-fő-tetőről

Lejjebb kevesebb volt a hó, de az út még fagyott volt

Szerencsére még itt sem olvadt el a jég

Rozsnakpusztán pecsételtem, majd egy hosszú aszfaltos szakasz következett. A felfelé vezető úton havas, jeges és hómentes részek váltották egymást, lefelé viszont, egészen az Örvény-patakig hóban gyalogoltam.

Egy fenyves mellett Rozsnakpuszta után

Mintha elvágták volna, egyik pillanatról a másikra eltűnt a hó az útról

Szerpentin

Az Örvény-patak

Az erdőből kiérve jobbra kanyarodtam a Bükkszék és Egerbakta közötti műútra, majd körülbelül 150 méter megtétele után, balra, a Bátor felé vezető aszfaltcsíkon mentem tovább.

1 km a közúton, ezalatt mindössze egy autóval találkoztam

A Laskó-pataki letérőnél ráfordultam az újabb erdei műútra. Majdnem 40 percet sétáltam ezen az enyhén emelkedő, többnyire havas, helyenként kicsit sáros úton, mielőtt a Gilitkánál balra letértem volna róla.

Az erdei úton a Gilitka felé

Már az első méterek után látszott, hogy az eddigieknél egy kicsit trükkösebb szakasz áll előttem. Ekkor már fagypont fölött volt a hőmérséklet, így ahol nem volt jég a kerék- és a lábnyomokban, ott cuppogós, csúszós, ragadós sárban kellett lépkedni. Az emelkedős részeken a keréknyomokban folyott lefelé a víz. Abban bíztam, hogy a víz alatt kövek, vagy legalább valami keményebb talaj van, ezért próbáltam ott menni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ott nemhogy nem keményebb, hanem még cipőmarasztalóbb a talaj. Az árnyékosabb részeken még jég borította a keréknyomokat, ott is megpróbálkoztam a gyaloglással. Az sem volt jobb, mert a vékony jég beszakad a bakancsom alatt és nemcsak a jég alatt levő sár, hanem még a jég is ragaszkodik a bakancsomhoz. Így aztán maradt a ragadós, csúszós sár, mint a legkevésbé rossz megoldás.

Ez még csak a bemelegítés volt az igazi sárhoz

Csúszott, ragadt és egyre nehezebb lett tőle a bakancsom

Az erdőbe érve ismét turistabarátabb lett a talaj, sár helyett havas-jeges úton tudtam gyalogolni. Igazi felüdülés volt a megelőző másfél kilométer után.

Itt már ismét lehetett haladni és a hó még a bakancsomat is megtisztította

Hamarosan kiértem a Szarvaskő feletti mezőre, ahonnan már megpillantottam a falu fölötti dombon magasodó kilátót. Miközben sétáltam a Hegyes-kői elágazás felé, a fűben próbáltam egy kicsit letakarítani a sáros bakancsomat, mert a túra végén Szarvaskőn még buszra kellett szállnom.

Távolban a Vodafone-kilátó

A kerítés jobb oldalán, a mező szélén kellett továbbmenni

Keréknyomok a mezőn

Szimbiózis: tölgyfa- és kéregzuzmó az ágakon

A Hegyes-kői elágazásnál mentem tovább egyenesen és a kerítések között elsétáltam a kilátóhoz. Szerencsére mire ideértem, még a nap is előbújt a felhők mögül, így a toronyból szép kilátás nyílt a völgyben fekvő Szarvaskőre és a környező hegyekre.

Úton a kilátó felé

Békés komondorok a szalmabálák tetején

A Vodafone-kilátó

Szarvaskő

Panoráma a kilátóból

Mivel a kilátóból lefelé induló K3 jelzésű út nagyon jegesnek látszott, ezért inkább visszasétáltam az úton, amelyiken jöttem és a K jelzést követve indultam el a falu irányába. A Major-oldalban haladó ösvény itt is havas volt, de nem csúszott, ezért csúszásgátló nélkül is könnyedén leereszkedtem rajta a völgybe.

A Hegyes-kői elágazás után aszfalton folytatódott az út

Erdei ösvény a Major-oldalban

A túra utolsó méterei

A faluban a katolikus templomhoz vezető lépcső alján találtam egy nagy kupac havat. A kamáslit levettem és eltettem a hátizsákomba, a bakancsomat pedig „lemostam” a hóban, így sikerült olyan állapotba hoznom a felszerelésemet, hogy gond nélkül felszállhassak a buszra.

A katolikus templom

A kilátó a faluból fényképezve. Ebből az irányból sokkal meredekebb az oda vezető út.

A buszmegállónál lévő Vár presszóban ütöttem be a füzetembe a záró pecsétet. Alig 10 percet kellett várnom és már érkezett is a busz, amely alig több, mint 15 perc alatt elvitt Egerbe.

Rövid, kevés látványosságot tartogató szakasz volt, de ez is része az 11xx kilométernek, amit végig kell járni. Újabb 3 pecséttel és 18 kilométerrel kerültem közelebb a célhoz...

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.