Március végén Káldról folytattam az OKT bejárását. Miután átléptem a Farkas-erdő kapuján, hosszan gyalogoltam az Avas-úton. Megnéztem az avasi öreg tölgyet, tettem egy kitérőt a Scherg Lőrinc kilátóhoz, majd a Pilóta-dombon keresztül elsétáltam a Hidegkúti erdészházig és a közelében épült kis kápolnához. Pecsételés után majdnem 4 kilométert gyalogoltam egy nyílegyenes aszfaltcsíkon, de közben azért nem felejtettem el megnézni a korhadó banyafákat és kilátó névadójának, valamit a Farkas-erdő felújítójának síremlékét. Az erdő kapuján kilépve egy teljesen más jellegű túra kezdődött. Gércét elhagyva hosszan gyalogoltam a hétvégi kertek végében, mígnem megláttam a sitkei kis erdei kápolnát. A Kávária-kápolna mellett ebédeltem, majd egy mezőn, egy szántóföldön és a Haraszti-erdőn keresztül elsétáltam a Hegyközségre vezető műútig. A településről bicikliúton gyalogoltam át Sárvárra, ahol a Csónakázó-tavat megkerülve érkeztem meg a vár parkolójába.
Februárban, amikor a Mátrában túráztam, úgy terveztem, hogy tavasszal ott folytatom az OKT bejárását. Március közepre viszont egyáltalán nem csitult a járvány, sőt, még súlyosabb lett, mint korábban bármikor, ezért folytatásként egyelőre csak olyan szakasz jöhetett szóba, amelyiken tömegközlekedés igénybevétele nélkül is meg lehet tenni egy „elfogadható” távolságot. Mivel pénteken mentem, ezért abban szinte biztos voltam, hogy bármerre indulok is, útközben, az erdőben nem lesz nehéz megtartani a „szociális távolságot”.
Nézegettem a térképet és végül a Káld - Sárvár szakaszra esett a választásom. Az volt az elképzelésem, hogy reggel biciklivel elmegyek Sárvárról Káldra, otthagyom a biciklit és délután visszamegyek érte autóval. Írtam egy levelet Heyjoe-nak, hogy otthagyhatom-e nála a biciklit? Másnap meg is jött a válasz, hogy megoldható, de ezzel együtt azt is felajánlotta, hogy szívesen eljön értem reggel Sárvárra és ő inkább ezt a megoldást választaná, mint a 15+ km biciklizést. Annyira jól esett a felajánlás, hogy nem tudtam rá nemet mondani.
Péntek reggel fél 8-kor találkoztunk Sárváron, a vár parkolójában, majd egy rövid autóút
és 2 pecsételés után 7:50-kor már útnak is indulhattam Káldról. A faluban még
meghallgattam a katolikus templom reggeli harangjátékát, utána végigsétáltam a
József Attila utcán és megérkeztem a Farkas-erdő kapujába. Miközben a kavicsos
Avas-úton sétáltam, a fákon még nem lehetett látni a rügyeket, de a
mindenhonnan zengő madárdal, valamint az avarból elő-előbukkanó zöld levelek
jelezték, hogy itt a tavasz.
|
|
|
| Keresztelő Szent János-templom | A Farkas-erdő fából épített kapuja | Körülbelül fél órát sétáltam az Avas-úton |
Az avasi öreg tölgynél elhagytam a széles erdei utat és egy hosszú, egyenes
keréknyomon mentem tovább. A reggeli induláskor még kicsit párás volt a
levegő, ennek ellenére úgy terveztem, hogy teszek egy kitérőt a Scherg Lőrinc
kilátóhoz. Ezért amikor a K jelzés
derékszögben balra kanyarodott, akkor én egy jelzetlen úton (a keréknyomok
folytatásán) mentem tovább egyenesen, egészen a
K3 jelzésig.
|
|
| A letérés után ezen a hosszú, egyenes keréknyomon sétáltam tovább | Az avasi öreg tölgy |
|
|
| Ahol a K jelzés balra fordult én pedig egyenesen mentem tovább | Egy nagy fakopács kopogtatta a faágat |
Habár a levegő még mindig párás volt, azért a dombtetőre épült kilátóból jól
lehetett látni a Ság-hegyet, Celldömölköt és Káldot. Tiszta időben
valószínűleg a Kőris- és a Kab-hegyet is lehet látni, nekem viszont csak a
kilátó korlátjára felcsavarozott táblán sikerült ezeket felfedeznem.
|
|
|
| Celldömölk | Ság-hegy | Káld |
|
| A teljes panoráma a kilátóból |
Miután a kilátóban kinézelődtem magamat, indultam vissza a nyílegyenes,
hullámvasútra emlékeztető
K3 jelzésen.
|
|
|
| A túranap legnagyobb lejtője és emelkedője a kilátóhoz vezető úton | A Scherg Lőrinc kilátó | Az egész utat ilyen hosszú egyenes szakaszok jellemeztég |
A Pilóta-domb lábánál tisztes távolságból „farkasszemet” néztünk egy őzzel,
még fényképet is sikerült róla készítenem.
|
|
| Egy ideig néztük egymást, majd elszaladt | Vitéz nemes Molnár László m. kir. repülő hadnagy emléktáblája a Pilóta-dombon |
A dombról leereszkedve véget ért a
K3 jelzés, de balról megérkezett a
K
jelzés, így azon folytattam tovább a sétát. 250 méter megtétele után ugyanabba
a kavicsos útba torkollottak a keréknyomok, amelyen a Farkas-erdő kapujától az
avasi öreg tölgyig haladtam. Ezen az úton sétáltam el a Hidegkúti erdészházig.
|
|
|
| Balról megérkezik a K jelzés | Az egyenes végén már látszott a Hidegkúti erdészház kerítése | Az erdészház melletti parkban is látható néhány méretes fadarab |
Az erdészházhoz érkezve először tettem egy rövid kitérőt és elsétáltam a
közelben lévő kis kápolnához.
|
|
|
| A kápolna és a két üvegablaka, amelyek Szent Imrét és Szent Hubertust ábrázolják | ||
Pecsételés után az aszfalton elindultam a Rózsáskerti erdészház felé. Kis
túlzással azt mondhatnám, hogy aki elég magas és jó a szeme, az már induláskor
is láthatja a következő pecsételőhelyet, mivel mindössze két kisebb kanyar és
néhány dombocska található a két erdészház közötti 4 kilométeres szakaszon. De
azért nem kell megijedni, nem egy Lesenceistvánd - Tapolca szakaszra kell itt
gondolni! Nincs autóforgalom, csendes, hangulatos erdei úton kell megtenni ezt
a távolságot.
|
|
|
| A végtelenbe futó egyenes út | Az út szélén már nyílott az ibolya | |
Útközben megnéztem a korhadó banyafákat valamint Scherg Lőrinc és feleségének
a sírját.
|
|
|
| Az egyik banyafa | Az avar egyhangú szürkeségét megtörték a tavasz első színes virágai | A K jelzés kitérőt tesz Scherg Lőrinc sírjához |
A Rózsáskerti erdészháznál beütöttem a füzetbe a következő pecsétet, majd
körülbelül 150 méterrel később kiléptem a Farkas-erdő kapuján.
|
|
| A Rózsáskerti erdészház | Búcsú a Farkas-erdőtől |
Az aszfaltút egy tarvágás mellett vezetett el a 84-es főútig, amelynek a
túloldalán egy földúton sétáltam tovább Gérce felé. Sajnos lehetett látni,
hogy közeledek faluhoz, mert egyre több volt a szemét az út szélén. A
temető melletti dombtetőn érkeztem meg a településre, ahonnan ismét jól
lehetett látni a Ság-hegyet.
|
|
| A Farkas-erdőből kilépve erre vitt az út | Vajon miért festették be a fatönköket? És miért csak az út szélén? |
|
|
|
| Amerre mentem, ibolya és salátaboglárka virított az út mentén | ||
|
|
| A 84-es út túloldalán, földúton Gérce felé | Gérce, távolban a Ság-hegy |
Leereszkedtem a dombtetőről és a Kossuth Lajos utcán balra fordulva mentem tovább.
Pecsételtem, majd miután elsétáltam a frissen felújított evangélikus templom
és a könyvtár mellett, a jelzéseket követve jobbra fordultam és tovább
sétáltam a Kossuth Lajos utcán. A falu utolsó házait elhagyva belekezdtem egy
elég egyhangú 2 kilométeres sétába a szántóföld és a hétvégi telkek között
futó földúton.
|
|
|
| Gérce, Kossuth Lajos utca | Az evangélikus templom | A művelődési ház és a könyvtár épülete |
|
|
|
| Egy mókus szaladt át az úton a falu közepén | Az alignitbánya és a meddőhányója | Balról szántóföld, jobbról hétvégi telkek, közötte pedig az egyhangú keréknyomok |
Egy kis erdei kápolna mellett érkeztem meg Sitke határába. Onnan már csak
néhány métert kellett megtenni és a fák között feltűnt a kálvária „nagy”
kápolnája. Dél felé járt már az idő, ezért úgy döntöttem, hogy tartok egy
ebédszünetet. Leültem a szabadtéri színpad melletti téglafalra, ott
fogyasztottam el az otthonról hozott finomságokat.
|
|
|
| A kis kápolna Sitke határában | A Kálvária-kápolna és a szabadtéri színpad | Sitke látképe a Kálvária-kápolna kertjéből |
Ebéd után felmásztam a „nézőtér dombjára”, azon keresztül értem el a Sárvárra
vezető aszfaltutat. Mindössze 150 métert kellett az út szélén sétálnom, utána
a jelzések az útra merőlegesen, a mező szélén folytatódtak.
|
|
|
| Indulás tovább Sitkéről | Rövid séta az aszfalton... | ...majd folytatás a mezőn |
Addig sétáltam a mezőn, amíg bal kezem felől a fákon meg nem láttam újra a
K
jelzést. Az erdőben hamarosan megérkezett a Mária-út is és onnantól egészen
Sárvárig együtt haladt a két jelzés.
|
|
|
| Gyalogút a fák között | A Mária-út egyik útjelző oszlopa | Kapu a semmi közepén |
Az erdőből kiérve 800 métert kellett megtenni egy szántóföld szélén, majd
jobbra kanyarodva ismét egy hosszú, majdnem 2 kilométeres egyenes szakasz
következett a Haraszti-erdőben.
|
|
|
| A sarjadó vetés mellett a szántóföld szélén | A nap utolsó hosszú egyenes szakasza a Haraszti-erdőben | Csak azért vettem észre, mert zörögtek a levelek, ahogy mászott |
Az erdei séta végén egy aszfaltútra érkeztem. Errefelé már szép számmal jöttek
teherautók, buszok, de szerencsére az út mellett volt egy betonlapokkal
kirakott vízelvezető árok, abban sétáltam ki a 84-es útig. A forgalmas főúton
átkelve folytattam tovább az aszfaltkoptatást, egészen Hegyközségig.
|
|
|
| Vége az erdei sétának | Az út menti árokpartot fehér hóviráglepel borította | |
|
|
|
| A vízelvezető árok, amelyet járdának használtam | Ismét keresztül a 84-es úton (Gérce előtt egyszer már átkeltem rajta) | Érkezés Hegyközségbe |
A településen a Kálvária-kápolna kerítéskapuja zárva volt, így csak kívülről tudtam róla
fényképet készíteni. A kápolna előtti parkból indult az a széles bicikliút,
amelyen a Sárvár határában található bevásárlóközpontig sétáltam tovább.
|
|
| A hegyközségi Kálvária-kápolna | Kiváló minőségű bicikliút, de tűző napsütésben nem lehet nagy élmény végigsétálni rajta |
Miután átkeltem a Rába-hídon és elgyalogoltam a gyógyfürdő üres parkolója mellett,
balra kanyarodtam és a Markusovszky utcán keresztül értem el a Csónakázó-tó
partjára. Nyáron vagy ősszel biztosan egészen más arcát mutatja a hely, de
ezen a kora tavaszi napon engem nem ragadott meg. Azt elismerem, hogy
kellemesebb volt itt sétálni, mint a főút melletti járdán, de nem éreztem,
hogy ezen kívül bármi más előnye is lenne ennek a kerülőnek.
|
|
|
| A Rába-híd | A Csónakázó-tó partján | Fahíd |
A parkot elhagyva a Gyöngyös-patak partján vezetett az út és a Malom utcán
keresztül érkeztem meg a várhoz. Mielőtt beütöttem volna a füzetbe a nap
utolsó pecsétjét, sétáltam még egy kicsit a várárokban és a belvárosban.
Bélyegzés után már csak néhány lépést kellett megtenni, mert reggel éppen a pecsétet őrző épület mellett sikerült parkolóhelyet találnom.
|
|
|
| Az evangélikus templom | A Városháza épülete | A Nádasdy-vár |
Reggel az autóban arról beszélgettünk Tamással, hogy milyen jó érzés az,
amikor az ember már túl van az OKT felén, mert akkor belátható közelségbe
kerül a cél és bármikor lehet abból erőt és kitartást meríteni, hogy már
kevesebb van hátra, mint amennyit addig megtettem. Van benne igazság... De én
mégis egyre gyakrabban érzem azt, hogy ahogy gyűlnek a kilométerek, vagy másik
oldalról megközelítve, ahogy fogy a hátralévő távolság, úgy lesz egyre
nehezebb. Nem az elindulás, hanem a várakozás. Egyre nehezebben tudom kivárni,
hogy újra felhúzhassam a túrabakancsomat és útnak indulhassak. Lehet, hogy
erre a türelemre fog megtanítani a hátralévő kevesebb, mint 450 km?
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) | Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése