2021. február 3., szerda

OKT 17.: Nógrád – Kisinóci th. (2021.01.17.)

Az előző börzsönyi kirándulás után nem sokat kellett várni a folytatásra. Két héttel később leesett a hó, így nem tudtam ellenállni a csábításnak és útnak indultam. Kicsit kalandosra sikerült a megérkezés Nógrádba, de így legalább volt egy kis plusz bemelegítés az emelkedők előtt. A Cseresnyés-patakig szinte száguldoztam a havas utakon, utána viszont visszavettem a tempóból. A Foltán-keresztnél pihentem egy kicsit, majd a Csóványos nyergében gyönyörködtem a havas téli tájban. A kilátónál sokan voltak, így ott nem időztem sokat. Bokáig érő hóban csúszkáltam lefelé a hegytetőről, a Szabó-köveknél pedig ismét gyönyörködtem a téli tájban. Égés-tető, Rakodó-nyereg, majd egy váratlan jobbkanyar után fel a hegyre, a Nagy-Hideg-hegyre. Onnan már csak lefelé vezetett az út, kezdetben kanyarogva, később nyíl egyenesen. A Kisinóci turistaháznál pecsételtem, majd a műúton legyalogoltam Kóspallagra, ahol reggel az autót hagytam.

...vajon mikor indulhatok neki újra a börzsönyi sétának, ezúttal fel a (havas?) Csóványosra?” Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben Nagymarosról, az előző börzsönyi kéktúráról autóztunk hazafelé a fiammal. Szerencsére nem kellett sokáig várni, hogy teljesüljön a vágyam. Két héttel később leesett az első hó, a szibériai hideg pedig egy kicsit később érkezett, mint azt a meteorológusok jósolták, így ideális túraidő ígérkezett a Magas-Börzsöny megismeréséhez.

Hajnalban, amikor kinéztem az ablakon, mindent fehér lepel borított és szakadt a hó. Egy pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy otthon maradok. De aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot: „Nem kirándulni készültem, hanem túrázni!”.

A sűrű hóesés és a téli útviszonyok miatt kicsit később érkeztem meg Kóspallagra, mint azt előző este elterveztem, így már nem volt arra időm, hogy autóval felmenjek a Kisinóci turistaházig és onnan gyalogoljak vissza a busz indulásáig a templomhoz. Leparkoltam hát Kóspallagon a templom előtt, átsétáltam a buszmegállóba, ahonnan néhány perccel később el is indult a busz Verőcére. A távolságtartással most sem volt gond, rajtam kívül mindössze egy utas volt a buszon, ő is csak néhány köztes megálló erejéig.

Verőcén, miután leszálltam a buszról, volt még időm nézelődni, így először lesétáltam a Duna-partra, csak utána indultam el a Magyarkút-Verőce vasúti megállóhoz. A megállóban kényelmesen megreggeliztem, mielőtt Vác felől berobogott a piros-sárga Bzmot motorvonat.

Ybl Miklós "sétálgat" Verőcén, a Duna-parti támfal lépcsőjén
Ybl Miklós "sétálgat" Verőcén, a Duna-parti támfal lépcsőjén
A Bzmot-tól elvárható sebességgel zakatoltunk Nógrád felé. Amikor megpillantottam az átjárót, ahol egy évvel korábban gyalogosan kereszteztük a síneket, egészséges izgalom lett rajtam urrá. „Mindjárt odaérünk és végre indulhatok a havas erdők, mezők és hegycsúcsok felé!” Miközben ez járt a fejemben, néhányan készülődni kezdtek a leszálláshoz. Ránéztem az órámra, láttam, hogy a menetrend szerint hamarosan Nógrád állomásra kell érkeznünk, így én is felöltöztem és odamentem az ajtóhoz. Megállt a vonat, kinyílt az ajtó, leszálltam. Nemsokára hallottam a záródó ajtó sziszegését, felzúgott a dízelmotor és a vonat már indult is tovább.

<
A piroska jön... ...és megy
A piroska jön... ...és megy

Körülnéztem és elcsodálkoztam. Hogy megváltozott minden az elmúlt egy évben! Az állomás, az épület,... sőt még az állomás neve is... A táblára már nem az van kiírva, hogy Nógrád, hanem az, hogy Berkenye...

Miután tudatosult bennem, hogy a kelleténél egy megállóval korábban szálltam le a vonatról, egy pillanatra elöntött a méreg. „Hogy lehettem ilyen...?” De nem gondolkodtam sokáig, megnéztem a térképet és láttam, hogy rendes úton nagy kerülő lenne, ezért irány a vonat után a sineken. Így legalább egy nem szokványos szemszögből is láthattam a nógrádi várat.

A nógrádi vár egy nem szokványos helyről fényképezve
A nógrádi vár egy nem szokványos helyről fényképezve
A kalandosra sikerült érkezés után háromnegyed 10-kor nyomtam be a nógrádi pecsétet a füzetembe és indultam tovább a Csóványos felé. Elsétáltam a Csurgó-forrás mellett, majd egy szinte észre sem vehető emelkedőn megérkeztem a kálvária kápolnájához.

Egy bemelegítő emelkedőcske Nógrád határában A kálvária kápolnája
Egy bemelegítő emelkedőcske Nógrád határában A kálvária kápolnája
Miután magam mögött hagytam a Kálvária-dombot, a mezőn futó keréknyomokon bandukoltam tovább, onnan néztem vissza a várdombra. Megállapítottam, hogy a felkelő nap sugarainak köszönhetően a vonatsínekről nézve sokkal látványosabb volt a vár.

Pazsik
Pazsik
A vár a másik oldalról fényképezve Útszéli kereszt
A vár a másik oldalról fényképezve Útszéli kereszt
Átkeltem a befagyott patakon, majd a kerítés mellet felmentem egy kisebb domb tetejére, ahol a keréknyomok egy lezárt sorompó mögött, az erdőben folytatódtak.

Az első patakátkelés Felfelé a kerítés mellett Az első sorompó
Az első patakátkelés Felfelé a kerítés mellett Az első sorompó
Egy kilométerrel később rátaláltam a sorompó párjára is. Itt egy kicsit keresgélnem kellett a jelzést, de végül megtaláltam és jobbra fordulva követtem a keréknyomokat.

Havas erdei utakon Havas erdei utakon A második sorompó
Havas erdei utakon A második sorompó
Egy rozoga, földre döntött magasles mellett letértem az útról és a fák között követtem a kanyargós ösvényt, de párszáz méter után a jelzések ismét visszavittek a keréknyomokra. Fél óra kényelmes erdei vándorlás végén érkeztem meg a Cseresnyés-patakhoz.

Valaha szebb napokat látott magasles A kis fa nem bírta el a nagyot Változatok egy témára, I.
Valaha szebb napokat látott magasles A kis fa nem bírta el a nagyot Változatok egy témára, I.
Tovább a havas erdei nyomokon a Soros-erdő-oldal és a Béla-rét közelében Tovább a havas erdei nyomokon a Soros-erdő-oldal és a Béla-rét közelében Tovább a havas erdei nyomokon a Soros-erdő-oldal és a Béla-rét közelében
Tovább a havas erdei nyomokon a Soros-erdő-oldal és a Béla-rét közelében
A patak be volt fagyva, így könnyedén átkeltem rajta és már indultam is felfelé a Saj-kút-bérc oldalán. A következő közel 3 kilométeres útszakaszon látványosan visszaesett a sebességem, amin nem csodálkoztam, mivel a távolság mellett még körülbelül 350 méter szintemelkedést is le kellett küzdenem.

Átkelő a Cseresnyés-patakon Felfelé a patakparton Változatok egy témára, II.
Átkelő a Cseresnyés-patakon Felfelé a patakparton Változatok egy témára, II.
Havas keréknyomok a Saj-kút-bérc oldalán Havas keréknyomok a Saj-kút-bérc oldalán Jól esett időnként egy kis pihentetőbb szakasz
Havas keréknyomok a Saj-kút-bérc oldalán Jól esett időnként egy kis pihentetőbb szakasz
Amikor már azt hittem, hogy felértem a Foltán-kereszthez, holott még csak a Saj-kút-nyeregben voltam Még mindig felfelé A fák nem a hófúvás áldozatai
Amikor már azt hittem, hogy felértem a Foltán-kereszthez, holott még csak a Saj-kút-nyeregben voltam Még mindig felfelé A fák nem a hófúvás áldozatai
A Foltán-kereszt-nyergében tartottam egy rövid pihenőt, mielőtt folytattam volna a hótaposást. Újabb 600 méter séta 60 méter szintemelkedéssel nehezítve és már meg is érkeztem a következő pihentető szakaszra, a hegygerincre.

A Foltán-kereszt-nyerge
A Foltán-kereszt-nyerge
A Foltán-kereszt Egyre nagyobb lett a hó Téli táj
A Foltán-kereszt Egyre nagyobb lett a hó Téli táj
Szavakkal (de még fényképekkel is) nehéz visszaadni az ott a szemem elé táruló gyönyörű téli táj látványát.

A Három-hárs - Csóványos gerinc kapuja Séta a hegygerincen Séta a hegygerincen
A Három-hárs - Csóványos gerinc kapuja Séta a hegygerincen
Az Alacsony-Börzsöny csúcsai mögött kanyarog a Duna
Az Alacsony-Börzsöny csúcsai mögött kanyarog a Duna
Változatok egy témára, III. Változatok egy témára, IV.
Változatok egy témára, III. Változatok egy témára, IV.
Egyre feljebb, egyre nagyobb hóban Árnyak a hópaplanon az Árva-kúti-rét előtt
Egyre feljebb, egyre nagyobb hóban Árnyak a hópaplanon az Árva-kúti-rét előtt
Az Árva-kúti-rétnél indult a csúcstámadás, onnan már csak körülbelül 800 métert kellett megtenni a kilátóig, de tartozott hozzá 100 méter szintemelkedés.

Indul a csúcstámadás Mi támaszt mit?
Indul a csúcstámadás Mi támaszt mit?
Havas faág A Csóványos-kapuja
Havas faág A Csóványos-kapuja
Nógrádtól a Foltán-keresztig mindössze néhány emberrel találkoztam, onnan az Árva-kúti-rétig már „nem éreztem magam egyedül”, a Csóványos tetején pedig szinte tömeg volt. Bele sem merek gondolni, hogy mi lehet ott egy tavaszi-nyári-őszi napon... A többség szerencsére a padoknál pihent, így a toronyban nem volt tömeg. Felmásztam a tetejére, gyönyörködtem egy kicsit a tájban, majd indultam tovább a Nagy-Hideg-hegy felé.

A Béke-emlékmű a kilátó lábánál 133 lépcsőfok visz fel a torony legfelső szintjére A kicsinosított geodéziai torony
A Béke-emlékmű a kilátó lábánál 133 lépcsőfok visz fel a torony legfelső szintjére A kicsinosított geodéziai torony
Fehérbe öltözött faágak A kilátó csúcsát is vastag jég borította
Fehérbe öltözött faágak A kilátó csúcsát is vastag jég borította
Azt gondoltam, hogy az út nehezén már túl vagyok és lefelé könnyebb lesz haladni. Tévedtem... Ezen az oldalon sokkal nagyobb volt a hó, az első 200 méter sokkal meredekebb volt és sokkal többen jöttek szembe, mint a hegy túloldalán, ahol felfelé mentem.

Behavazva Bokáig érő hóban ereszkedtem lefelé Bokáig érő hóban ereszkedtem lefelé
Behavazva Bokáig érő hóban ereszkedtem lefelé
Vilma-pihenő Itt már megenyhült a lejtő Gyönyörű volt a téli erdő
Vilma-pihenő Itt már megenyhült a lejtő Gyönyörű volt a téli erdő
A Szabó-köveknél egy kis tisztásra érkeztem, ahonnan jól lehetett látni a hegytetőn álló kilátó tetejét is.

A hólepellel borított Szabó-kövek A fák fölött jól látszott a kilátó csúcsa
A hólepellel borított Szabó-kövek A fák fölött jól látszott a kilátó csúcsa
Meredek és kevésbé meredek lejtőkön csúszkáltam és ereszkedtem lefelé. A Rakodó-nyereg valóban úgy nézett ki, mint egy rakodóhely, kivágott, valószínűleg rakodásra és elszállításra váró fák voltak ott halomba rakva.

Égés-tető, közel 100 méterrel alacsonyabban, mint a Csóványos Egy újabb meredek lejtő végén érkeztem meg a Rakodó-nyeregbe Szent István emlékére állított kereszt a nyeregben
Égés-tető, közel 100 méterrel alacsonyabban, mint a Csóványos Egy újabb meredek lejtő végén érkeztem meg a Rakodó-nyeregbe Szent István emlékére állított kereszt a nyeregben
A nyerget elhagyva még 250 méter kényelmes séta várt rám, majd a jelzések hirtelen jobbra fordultak és elindultak felfelé a hegyoldalon. Nem kellett sokat felfelé menni, mindössze 300 méter volt a hegytetőig, de volt benne egy kis nehezítés. Körülbelül 40 méter szintemelkedés, valamint szánkóval és popsi-tepsivel lefelé száguldozó gyerek-felnőttek. Nagyon megörültem, amikor lábam alatt éreztem a széles, szinte vízszintes, kitaposott utat.

Egy rövid, kényelmes séta után... ...egy éles jobbkanyar és irány a hegytető Felértem!
Egy rövid, kényelmes séta után... ...egy éles jobbkanyar és irány a hegytető Felértem!
A Csóványoshoz hasonlóan itt is sokan voltak: fényképeztek, nézelődtek, forró italt kortyoltak a büfé teraszán, szánkóztak vagy egyszerűen csak élvezték a kellemes téli időjárást.

Nagy-hideg-hegyi panoráma, előtérben a Börzsöny csúcsai, mögöttük pedig a Duna kanyarog
Nagy-hideg-hegyi panoráma, előtérben a Börzsöny csúcsai, mögöttük pedig a Duna kanyarog
A csúcskő a Nagy-Hideg-hegyen A turistaház
A csúcskő a Nagy-Hideg-hegyen A turistaház
Pecsételés után a turistaház havas szervizútján indultam lefelé. A kirándulók többsége (majdnem mindenki) a szervizúton ment lefelé, így amikor a K jelzés a használaton kívüli sífelvonó aljánál balra letért az útról, szinte egyedül maradtam.

Lefelé a szervizúton A turistaúton ismét egyedül voltam Vigyázni kellett a hó alatt megbújó kisebb-nagyobb fagyott göröngyökre és gödrökre
Lefelé a szervizúton A turistaúton ismét egyedül voltam Vigyázni kellett a hó alatt megbújó kisebb-nagyobb fagyott göröngyökre és gödrökre
A hó alatt helyenként kisebb-nagyobb gödrök és kitaposott keréknyomok bújtak meg, de ezek ellenére is jól tudtam haladni ezen a szakaszon. A turistaháztól körülbelül fél óra alatt értem le az Inóci-vágás tetejére.

Még egy búcsúpillantás a kilátóra A Luczenbacher-úton kanyarogtam lefelé A Luczenbacher-úton kanyarogtam lefelé
Még egy búcsúpillantás a kilátóra A Luczenbacher-úton kanyarogtam lefelé
Újabb körülbelül fél órát sétáltam a hosszú, egyenes, a hó alatt kisebb-nagyobb köveket rejtő lejtős úton, mielőtt megérkeztem a Pokol-völgyi-patakhoz. Sajnos, miután elindultam a Nagy-Hideg-hegyről, a napot eltakarta egy nagy felhő, így ezen a szakaszon már kevesebb fényképet tudtam készíteni.

Az Inóci-vágás nem kanyargott, de meredekebb és göröngyösebb volt Barna Ferenc emlékkő az út mellett Vigyázni kellett, nehogy belecsússzak a mély vízmosásba
Az Inóci-vágás nem kanyargott, de meredekebb és göröngyösebb volt Barna Ferenc emlékkő az út mellett Vigyázni kellett, nehogy belecsússzak a mély vízmosásba
A patakon való átkelés itt sem okozott gondot, utána pedig már csak néhány métert kellett megtenni, hogy a Kisinóci turistaház teraszán beüthessem a füzetembe a szakaszzáró pecsétet.

A nap utolsó gázlója, a Pokol-völgyi pataknál
A nap utolsó gázlója, a Pokol-völgyi pataknál

Ha reggel időben ideértem volna, akkor a túrám itt véget is ért volna, így viszont még előttem volt másfél kilométer aszfaltkoptatás Kóspallagig.

Mire visszaértem az autóhoz, sokkal fáradtabbnak éreztem magamat, mint két héttel korábban, a másik börzsönyi szakaszon, pedig a túra csak néhány kilométerrel volt hosszabb. Igaz, végig hóban gyalogoltam és sokkal több volt a szint is. (Legalábbis bízom benne, hogy ez volt a fáradtság oka, nem pedig az, hogy a 10 hónapja tartó „home office” alatt elkényelmesedtem és már nem bírom a „strapát”.) De a téli túra élménye és a havas táj látványa megérte a fáradtságot! Gyönyörű volt, nagyon élveztem!

Nógrád - Kisinóci th. 679.9 km, 58.2%
Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig
(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)
Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

KDP: Óbarok – Szár (2024.02.18.)

Egy rövid, pecsételés nélküli túrával búcsúztam a Gerecse dombjaitól. Vasárnap az ebédlőasztal helyett az autó kormánya mellé ül...