2021. január 21., csütörtök

OKT 17.: Kisinóci th. – Nagymaros (2021.01.02.)

Egy rövid téli pihenő és a szilveszteri családi társasjátékparti fáradalmainak kipihenése után, az új év második napján vágtunk neki az első börzsönyi kéktúra szakasznak. Nagymarosról elvonatoztunk-buszoztunk a Kisinóci turistaházig, onnan felmásztunk a Kálvária aljára, majd leereszkedtünk Kóspallagra. A falut elhagyva sétáltunk egy kicsit az erdőben, majd a Békás-rét szélén azt találgattuk, hogy melyik hegycsúcsokat látjuk a távolban. A villanypásztorok ismét "betereltek" bennünket az erdőbe, ahol először leereszkedtünk a Malom-patak völgyébe, majd pedig felmásztunk a Törökmezői turistaházhoz. A pihenő és az állatkerti séta után egy egyenes szakasz következett, majd ismét lefelé vitt az út, ezúttal a Vizes-árokba. Az árokból a Csapás-rétre másztunk fel és ott sétáltunk el a Köves-mezőig. A Világosi-térig ismét egy könnyebb szakasz következett, de a Julianus-kilátó előtti emelkedő alaposan megizzasztott bennünket. Végül a Szent Mihály- és a Sváb-nyergen keresztül ereszkedtünk le Nagymarosra, egészen a Duna partjáig.

Börzsöny... Mintha valami átok ült volna ezen a tájegységen. 2018 óta minden évben elhatároztam, hogy elindulok a szeptemberi teljesítménytúrán és egyben teljesítem a 42 kilométeres szakaszt, de mindig közbe jött valami. Legutoljára, 2020-ban a vírus. Azóta is inkább a Cserhátban és a Balaton-felvidéken barangoltam, mindig kitaláltam valamit, hogy miért nem a Börzsöny... Most azonban már nem volt menekvés...

Hetek óta felhős, ködös volt az idő, a napot csak fényképen láthattuk, így az első olyan hétvégén, amikor végre újra előbújt a nap a felhők mögül, bakancsot húztam és elindultam. Most is a Balaton-felvidéket néztem ki úti célnak, de mivel a kisfiam is szeretett volna velem jönni, ezért, és a rövid nappalok, valamint az érvényben lévő kijárási korlátozás miatt egy közelebbi szakaszt kellett választani. Így maradt a Börzsöny nyugati (déli) része a Kisinóci turistaház és Nagymaros között.

Reggel Nagymarosig mentünk autóval és közvetlenül a vasútállomás mellett sikerült parkolóhelyet találni. Az érvényben lévő vészhelyzet miatt még fizetni sem kellett a parkolásért! Szob felől pontosan érkezett a vonat, ráadásul nem is akármilyen vonat, hanem egy új, emeletes Flirt. Sajnos csak egy megállót utaztunk vele, de a kisfiam így is nagyon örült neki.

A nap első emlékezetes eseménye, az emeletes Flirt vonat Nagymaros és Kismaros között A nap első emlékezetes eseménye, az emeletes Flirt vonat Nagymaros és Kismaros között A nap első emlékezetes eseménye, az emeletes Flirt vonat Nagymaros és Kismaros között
A nap első emlékezetes eseménye, az emeletes Flirt vonat Nagymaros és Kismaros között

Kismaroson átsétáltunk a buszmegállóba, ahol volt még több, mint fél óránk a busz indulásáig. Kényelmesen megreggeliztünk, majd éppen arról kezdtünk beszélgetni, hogy vajon lesz-e még rajtunk kívül utas a buszon, amikor Budapest felől befutott a vonat és elkezdtek szállingózni a hátizsákos-bakancsos emberek a megállóba. Ezután már azon kezdtünk gondolkodni, hogy vajon mindenki fel fog-e férni a buszra?

Néhány perccel az indulási időpont előtt megérkezett a busz, szerencsére mindenki felfért és 20 perc múlva már a Kisinóci turistaháznál készülődhettünk a sétához. A fedett terasznál lepecsételtem a füzeteket, felvettem a kamáslit, bekapcsoltam a telefonon a GPS-t és útnak indultunk.

A Kisinóci turistaház
A Kisinóci turistaház
Először kicsit kóvályogtunk és az aszfalton indultunk lefelé, de szerencsére gyorsan rátaláltunk a K jelzésre. Az már az első méterek megtétele után biztossá vált, hogy otthon a mosógépben fogunk landolni, de nem lepődtünk meg, mert számítottunk a sárra.

Egy rövid bemelegítő szakasz a hegy-völgymenethez és a dagonyázáshoz, lefelé a patakvölgybe
Egy rövid bemelegítő szakasz a hegy-völgymenethez és a dagonyázáshoz, lefelé a patakvölgybe
Leereszkedtünk a Ló-hegyi-patak völgyébe, ahol egy rövid bozótos szakaszon keresztülvágva érkeztünk meg a patakhoz. A vízben lévő fadarabokat használva átkeltünk a túlpartra, majd felmásztunk a Kálvária alja nevű helyig.

Tavasztól őszig valószínűleg a vegetáció nehezíti az előre jutást Gázló a Ló-hegyi-patakon Felfelé a patakvölgyből
Tavasztól őszig valószínűleg a vegetáció nehezíti az előre jutást Gázló a Ló-hegyi-patakon Felfelé a patakvölgyből
Viccesnek találtuk a nevet, hiszen a kálvária tetejénél jártunk, onnan nemsokára lefelé indultunk Kóspallagra, mégis a Kálvária alja nevet viselte a hely.

A Kálvária alja (néhány métert még kellett felfelé menni)
A Kálvária alja (néhány métert még kellett felfelé menni)
A stációk mellett elhaladva érkeztünk meg Kóspallagra. Végigballagtunk a falu főutcáján, majd a focipályánál értünk be újra az erdőbe.

A Kálvária teteje Széles kocsiút vezetett le a Kálváriáról A Kálvária kápolnája
A Kálvária teteje Széles kocsiút vezetett le a Kálváriáról A Kálvária kápolnája
Kilátás Kóspallagra Néhány métert még megtettünk a fák között... ...majd a sáros keréknyomokon megérkeztünk a falu határába
Kilátás Kóspallagra Néhány métert még megtettünk a fák között... ...majd a sáros keréknyomokon megérkeztünk a falu határába
Kóspallag, Szent István út Könyvtár a buszmegállóban Ismét az erdőben
Kóspallag, Szent István út Könyvtár a buszmegállóban Ismét az erdőben
Miután átkeltünk a Korompa-patakon, a Nagy Vaskapunál balra fordultunk és rátértünk a keréknyomokra, amelyek a márianosztrai útkereszteződésig mutatták nekünk az utat.

Újabb patakátkelés Köves keréknyomok A keréknyomok az útkereszteződésnél véget értek
Újabb patakátkelés Köves keréknyomok A keréknyomok az útkereszteződésnél véget értek
A kereszteződés túloldalán egy újabb emelkedő várt ránk. Miután ismét átkeltünk egy kis patakon (ezúttal a Kishanta-patakot keresztezte az utunkat) egy helyenként kicsit, helyenként pedig nagyon sáros keréknyomon sétáltunk egészen a Békás-rétig.

Ismét felfelé Gombák Gombák
Ismét felfelé Gombák
A harmadik patakátkelés Hol kicsit,... ...hol nagyon sáros keréknyomokon (és mellett) sétáltunk
A harmadik patakátkelés Hol kicsit,... ...hol nagyon sáros keréknyomokon (és mellett) sétáltunk
Az erdő fái közül kilépve lenyűgöző látvány tárult a szemünk elé. A telefonom csúcskereső alkalmazása még a Pilis-tetőt is látni vélte a távolban. Kicsit kételkedtem benne, de itthon újra megnéztem a térképet és kezdem elhinni, hogy nem tévedett.

Háttérben a Pilis? Keréknyomok a Békás-rét szélén Nem volt sok jelzés, de a fa törzsén lévő már messziről jól látszott
Háttérben a Pilis? Keréknyomok a Békás-rét szélén Nem volt sok jelzés, de a fa törzsén lévő már messziről jól látszott
Végigsétáltunk a Békás-rét szélén, majd a villanypásztorok között ismét visszamentünk az erdő fái közé. Egy rövid egyenes szakasz után lejteni kezdett az út és körülbelül negyed óra csúszkálás és dagonyázás után érkeztünk meg a Malom-völgyi-patak rozogának látszó hídjához. Onnan már csak 500 métert kellett megtenni a törökmezői turistaházig, de azalatt le kellett küzdeni körülbelül 50 méter szintemelkedést is a csúszós hegyoldalon!

Kissé megkopott, rejtőzködő jelzés a Békás-réten Kiegészítő jelzés a sárga tábla közelében
Kissé megkopott, rejtőzködő jelzés a Békás-réten Kiegészítő jelzés a sárga tábla közelében
Villanypásztorok között Ismét az erdőben Kicsit csúszós, kicsit sáros
Villanypásztorok között Ismét az erdőben Kicsit csúszós, kicsit sáros
A Malom-völgyi-patak... ...és a rozogának látszó híd
A Malom-völgyi-patak... ...és a rozogának látszó híd
15 méter szintet már legyőztünk! Tovább felfelé a patakvölgyből Az utolsó méterek a turistaházhoz vezető emelkedőn
15 méter szintet már legyőztünk! Tovább felfelé a patakvölgyből Az utolsó méterek a turistaházhoz vezető emelkedőn
A turistaház mögötti padokon tartottunk egy rövid ebédszünetet. Mielőtt továbbindultunk volna, közelről megnéztük Baba tevét és a kisállatkert többi lakóját.

Az állatkert lakói: Baba, a teve,... ...egy szurikáta,...
Az állatkert lakói: Baba, a teve,... ...egy szurikáta,...
...egy páva,... ...és egy nagy mara
...egy páva,... ...és egy nagy mara
A kalandpark mellett sétálva egy kicsit elbambultunk és nem vettük észre, hogy a K jelzés a fák között folytatódik, ezért mi kisétáltunk a műútig és azon indultunk el jobbra. Abban biztos voltam, hogy jó irányba haladunk, de sehol nem láttam jelzést, ezért elővettem a térképet. Akkor derült ki, hogy a K jelzés körülbelül 100 méterrel arrébb, a fák között halad.

A turistaház, ahogy a teve látja A kalandpark egy részlete Az irány jó volt, de a jelzés nem erre vezetett
A turistaház, ahogy a teve látja A kalandpark egy részlete Az irány jó volt, de a jelzés nem erre vezetett
Miután átvágtunk a réten és egy keskeny bozótsávon, egy kényelmes, szinte egyáltalán nem sáros ösvényen, utána pedig keréknyomokon sétáltunk a Szajkós felé. A gyors tempót egészen a Vizes-árok széléig tartottuk, ott egy kicsit kénytelenek voltunk lelassítani, mivel egy meredek, csúszós úton kellett a völgybe leereszkedni. Ahol lehetett, az út menti és feletti bozótosban próbáltunk haladni, de volt, ahol nem volt más választás, mint a lassú csúszkálás és dagonyázás.

Újra a jelzett úton Se emelkedő, se sár Lefelé csúszkáltunk egy kicsit
Újra a jelzett úton Se emelkedő, se sár Lefelé csúszkáltunk egy kicsit
Gombák Gombák
Gombák
Miután szerencsésen leértünk a völgybe, ismét elkezdtük szaporázni a lépteinket. A sietségünk ezúttal sem tartott sokáig, mert hamarosan elértünk a Vizes-árok másik partjához, ahol fel kellett mászni a Csapás-rétre, ami körülbelül ugyanolyan magasságban van, mint a Törökmezői turistaház.

A Vizes-árok A Vizes-árok A Vizes-árok
A Vizes-árok
Nem lefelé mentünk, hanem visszafordulva fényképeztem Az emelkedő végén kezdődik a Csapás-rét
Nem lefelé mentünk, hanem visszafordulva fényképeztem Az emelkedő végén kezdődik a Csapás-rét
Felérve a hegytetőre tartottunk egy rövid pihenőt, majd indultunk tovább a Köves-mező felé. Nem haladtunk túl gyorsan, mert a kisfiamon megjelentek a fáradtság első jelei, de igazán hősiesen tette egyik lábát a másik után, egy szóval sem panaszkodott. A Köves-mező szélén megtámadtuk az első padot és tartottunk egy uzsonnaszünetet. A banán és az édesség megtette hatását, hamarosan újult erővel vágtunk neki az utolsó nagy emelkedőnek.

Távolban a Börzsöny déli és délnyugati csúcsai
Távolban a Börzsöny déli és délnyugati csúcsai
A Csapás-rét Az aszfaltút is Törökmezőről jön, de megkerüli a Vizes-árkot
A Csapás-rét Az aszfaltút is Törökmezőről jön, de megkerüli a Vizes-árkot
Mielőtt azonban a fenyőfák között folytattuk volna utunkat, kisétáltunk a mező délkeleti sarkán található kilátóponthoz, ahonnan ragyogó panoráma nyílt a Duna túlpartján fekvő Fellegvárra.

Kilátóhely a Köves-mező DK-i sarkán A Fellegvár
Kilátóhely a Köves-mező DK-i sarkán A Fellegvár
Egészen a Világos-térig kényelmes emelkedőn sétáltunk, ott azonban kellett egy nagy levegőt és egy nagy lendületet vennünk, mielőtt továbbindultunk. A Julianus-kilátóhoz vezető utolsó 500 méteren 100 méternyi szintemelkedést kellett leküzdeni!

"Pihentető" emelkedő Akik a kilátóhoz igyekeztek, azok általában a Hegyestetői úton mentek, így az erdőben szinte egyedül voltunk
"Pihentető" emelkedő Akik a kilátóhoz igyekeztek, azok általában a Hegyestetői úton mentek, így az erdőben szinte egyedül voltunk
Nagy levegő és indulás! Felfelé Már csak néhány méter!
Nagy levegő és indulás! Felfelé Már csak néhány méter!
A kisfiam kissé fáradtan, de igazi hősként mászott fel ezen a meredek szakaszon. Metszően hideg szél fújt a kilátó tetején, de a látványért megérte felmászni. A tiszta időnek köszönhetően pazar kilátás nyílt a teljes Dunakanyarra. Jól megnéztük magunknak Nagymarost is, hiszen ott, a 350 méterrel lejjebb fekvő településen várt ránk az autó, oda kellett még leereszkednünk.

A Julianus-kilátó Nagymaros és a Duna túloldalán Visegrád
A Julianus-kilátó Nagymaros és a Duna túloldalán Visegrád
"Keleti" Dunakanyar
"Keleti" Dunakanyar
"Nyugati" Dunakanyar
"Nyugati" Dunakanyar
Miután kinézelődtük magunkat és mielőtt teljesen összefagytunk volna, indultunk lefelé a Szent Mihály-nyereg felé. Útközben elhaladtunk egy adótorony és több bekerített kutatóakna mellett, majd a nyeregnél élesen balra fordulva a hegyoldalban futó keskeny ösvényen folytattuk az ereszkedést.

Lefelé a Hegyes-tetőről Adótorony
Lefelé a Hegyes-tetőről Adótorony
Egy a bekerített kutatóaknák közül Nem szó szerint kell értelmezni a fára festett jelzést Ösvény a hegyoldalban
Egy a bekerített kutatóaknák közül Nem szó szerint kell értelmezni a fára festett jelzést Ösvény a hegyoldalban
A Sváb-nyereg után ismét meg kellett küzdeni a sárral. Ahol lehetett, itt is próbáltunk az út menti bozótban haladni, de ahol ez nem volt lehetséges, ott csúszkáltunk és dagonyáztunk. Mielőtt kiértünk volna az erdőből, egy szakaszon még víz is folyt az úton, de legalább egy kicsit lemosta a sarat a bakancsainkról.

A Sváb-nyeregben
A Sváb-nyeregben
Kis sár,... ...nagyobb sár,...
Kis sár,... ...nagyobb sár,...
...még nagyobb sár... ...és víz!
...még nagyobb sár... ...és víz!
A Diófa utcán érkeztünk meg Nagymarosra. A K jelzést követve elsétáltunk a katolikus templomig, majd az aluljárón átkelve, a Főtéren keresztül leballagtunk a hajóállomásig. (Mea culpa, itt már nem a K jelzésen haladtunk...)

Kiértünk az erdőből Nagymaros, Diófa utca
Kiértünk az erdőből Nagymaros, Diófa utca
A katolikus templom Szent István és Gizella királyné szobra, háttérben a Fellegvárral
A katolikus templom Szent István és Gizella királyné szobra, háttérben a Fellegvárral
Visegrád, Fő tér A vasútállomás peronjának falára festett településtérkép
Visegrád, Fő tér A vasútállomás peronjának falára festett településtérkép
Miután készítettünk néhány fényképet a Dunáról és a Fellegvárról, visszasétáltunk a vasútállomásra és beütöttök a füzetbe a szakaszzáró pecsétet.

A hajóállomás
A hajóállomás
Ismét a Fellegvár, ezúttal a Duna partjáról fényképezve A túra utolsó métereit a vasútállomás peronján tettük meg
Ismét a Fellegvár, ezúttal a Duna partjáról fényképezve A túra utolsó métereit a vasútállomás peronján tettük meg

A hazafelé úton az járt a fejemben, hogy milyen jó, hogy nem egy teljesítménytúrán rohantam végig ezen a szakaszon. Az egyik legszebb szakaszt sikerült végigjárni ezen a hétvégén (az eddig megtett szakaszok közül). Volt egy kis sár, de éppen csak annyi, amennyitől egy kicsit kalandosabb lett a túra. A 20-ból 15 kilométert úgy tettünk meg, hogy közben alig-alig találkoztunk emberrel és mire a kilátóhoz értünk, addigra a többség már onnan is lefelé ereszkedett. Voltak csúszós, meredek emelkedők, de mire elfáradtunk volna, mindig felértünk a tetejére. Voltak csúszós, meredek lejtők is, de mielőtt fenékre estünk volna, mindig leértünk az aljára. Fényképeztünk, nézelődtünk, estére pedig kellemesen elfáradtunk.

A túrák után néhány nappal már mindig várom és tervezgetem, hogy hol és mikor tudom folytatni a kéktúrát. Most viszont ennyi idő sem telt el, már hazafelé azon gondolkoztam, hogy vajon mikor indulhatok neki újra a börzsönyi sétának, ezúttal fel a (havas?) Csóványosra?

Kisinóci th. - Nagymaros 659.3 km, 56.4%
Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig
(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)
Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

KDP: Óbarok – Szár (2024.02.18.)

Egy rövid, pecsételés nélküli túrával búcsúztam a Gerecse dombjaitól. Vasárnap az ebédlőasztal helyett az autó kormánya mellé ül...