Egy rövid téli pihenő és a szilveszteri családi társasjátékparti fáradalmainak kipihenése után, az új év második napján vágtunk neki az első börzsönyi kéktúra szakasznak. Nagymarosról elvonatoztunk-buszoztunk a Kisinóci turistaházig, onnan felmásztunk a Kálvária aljára, majd leereszkedtünk Kóspallagra. A falut elhagyva sétáltunk egy kicsit az erdőben, majd a Békás-rét szélén azt találgattuk, hogy melyik hegycsúcsokat látjuk a távolban. A villanypásztorok ismét "betereltek" bennünket az erdőbe, ahol először leereszkedtünk a Malom-patak völgyébe, majd pedig felmásztunk a Törökmezői turistaházhoz. A pihenő és az állatkerti séta után egy egyenes szakasz következett, majd ismét lefelé vitt az út, ezúttal a Vizes-árokba. Az árokból a Csapás-rétre másztunk fel és ott sétáltunk el a Köves-mezőig. A Világosi-térig ismét egy könnyebb szakasz következett, de a Julianus-kilátó előtti emelkedő alaposan megizzasztott bennünket. Végül a Szent Mihály- és a Sváb-nyergen keresztül ereszkedtünk le Nagymarosra, egészen a Duna partjáig.
Börzsöny... Mintha valami átok ült volna ezen a tájegységen. 2018 óta minden
évben elhatároztam, hogy elindulok a szeptemberi teljesítménytúrán és egyben
teljesítem a 42 kilométeres szakaszt, de mindig közbe jött valami.
Legutoljára, 2020-ban a vírus. Azóta is inkább a Cserhátban és a
Balaton-felvidéken barangoltam, mindig kitaláltam valamit, hogy miért nem a
Börzsöny... Most azonban már nem volt menekvés...
Hetek óta felhős, ködös volt az idő, a napot csak fényképen láthattuk, így az
első olyan hétvégén, amikor végre újra előbújt a nap a felhők mögül, bakancsot
húztam és elindultam. Most is a Balaton-felvidéket néztem ki úti célnak, de
mivel a kisfiam is szeretett volna velem jönni, ezért, és a rövid nappalok,
valamint az érvényben lévő kijárási korlátozás miatt egy közelebbi szakaszt
kellett választani. Így maradt a Börzsöny nyugati (déli) része a Kisinóci
turistaház és Nagymaros között.
Reggel Nagymarosig mentünk autóval és közvetlenül a vasútállomás mellett
sikerült parkolóhelyet találni. Az érvényben lévő vészhelyzet miatt még
fizetni sem kellett a parkolásért! Szob felől pontosan érkezett a vonat,
ráadásul nem is akármilyen vonat, hanem egy új, emeletes Flirt. Sajnos csak
egy megállót utaztunk vele, de a kisfiam így is nagyon örült neki.
|
|
|
| A nap első emlékezetes eseménye, az emeletes Flirt vonat Nagymaros és Kismaros között |
Kismaroson átsétáltunk a buszmegállóba, ahol volt még több, mint fél óránk a
busz indulásáig. Kényelmesen megreggeliztünk, majd éppen arról kezdtünk
beszélgetni, hogy vajon lesz-e még rajtunk kívül utas a buszon, amikor
Budapest felől befutott a vonat és elkezdtek szállingózni a
hátizsákos-bakancsos emberek a megállóba. Ezután már azon kezdtünk
gondolkodni, hogy vajon mindenki fel fog-e férni a buszra?
Néhány perccel az indulási időpont előtt megérkezett a busz, szerencsére
mindenki felfért és 20 perc múlva már a Kisinóci turistaháznál készülődhettünk
a sétához. A fedett terasznál lepecsételtem a füzeteket, felvettem a kamáslit,
bekapcsoltam a telefonon a GPS-t és útnak indultunk.
|
| A Kisinóci turistaház |
Először kicsit kóvályogtunk és az aszfalton indultunk lefelé, de szerencsére
gyorsan rátaláltunk a K jelzésre.
Az már az első méterek megtétele után biztossá vált, hogy otthon a mosógépben
fogunk landolni, de nem lepődtünk meg, mert számítottunk a sárra.
|
| Egy rövid bemelegítő szakasz a hegy-völgymenethez és a dagonyázáshoz, lefelé a patakvölgybe |
Leereszkedtünk a Ló-hegyi-patak völgyébe, ahol egy rövid bozótos szakaszon
keresztülvágva érkeztünk meg a patakhoz. A vízben lévő fadarabokat használva
átkeltünk a túlpartra, majd felmásztunk a Kálvária alja nevű helyig.
|
|
|
| Tavasztól őszig valószínűleg a vegetáció nehezíti az előre jutást |
Gázló a Ló-hegyi-patakon |
Felfelé a patakvölgyből |
Viccesnek találtuk a nevet, hiszen a kálvária tetejénél jártunk, onnan nemsokára lefelé
indultunk Kóspallagra, mégis a Kálvária alja nevet viselte a hely.
|
| A Kálvária alja (néhány métert még kellett felfelé menni) |
A stációk mellett elhaladva érkeztünk meg Kóspallagra. Végigballagtunk a falu
főutcáján, majd a focipályánál értünk be újra az erdőbe.
|
|
|
| A Kálvária teteje |
Széles kocsiút vezetett le a Kálváriáról |
A Kálvária kápolnája |
|
|
|
| Kilátás Kóspallagra |
Néhány métert még megtettünk a fák között... |
...majd a sáros keréknyomokon megérkeztünk a falu határába |
|
|
|
| Kóspallag, Szent István út |
Könyvtár a buszmegállóban |
Ismét az erdőben |
Miután átkeltünk a Korompa-patakon, a Nagy Vaskapunál balra fordultunk és
rátértünk a keréknyomokra, amelyek a márianosztrai útkereszteződésig mutatták
nekünk az utat.
|
|
|
| Újabb patakátkelés |
Köves keréknyomok |
A keréknyomok az útkereszteződésnél véget értek |
A kereszteződés túloldalán egy újabb emelkedő várt ránk. Miután ismét
átkeltünk egy kis patakon (ezúttal a Kishanta-patakot keresztezte az utunkat)
egy helyenként kicsit, helyenként pedig nagyon sáros keréknyomon sétáltunk
egészen a Békás-rétig.
|
|
|
| A harmadik patakátkelés |
Hol kicsit,... |
...hol nagyon sáros keréknyomokon (és mellett) sétáltunk |
Az erdő fái közül kilépve lenyűgöző látvány tárult a szemünk elé. A telefonom
csúcskereső alkalmazása még a Pilis-tetőt is látni vélte a távolban. Kicsit
kételkedtem benne, de itthon újra megnéztem a térképet és kezdem elhinni, hogy
nem tévedett.
|
|
|
| Háttérben a Pilis? |
Keréknyomok a Békás-rét szélén |
Nem volt sok jelzés, de a fa törzsén lévő már messziről jól látszott |
Végigsétáltunk a Békás-rét szélén, majd a villanypásztorok között ismét
visszamentünk az erdő fái közé. Egy rövid egyenes szakasz után lejteni kezdett
az út és körülbelül negyed óra csúszkálás és dagonyázás után érkeztünk meg a
Malom-völgyi-patak rozogának látszó hídjához. Onnan már csak 500 métert
kellett megtenni a törökmezői turistaházig, de azalatt le kellett küzdeni
körülbelül 50 méter szintemelkedést is a csúszós hegyoldalon!
|
|
| Kissé megkopott, rejtőzködő jelzés a Békás-réten |
Kiegészítő jelzés a sárga tábla közelében |
|
|
|
| Villanypásztorok között |
Ismét az erdőben |
Kicsit csúszós, kicsit sáros |
|
|
| A Malom-völgyi-patak... |
...és a rozogának látszó híd |
|
|
|
| 15 méter szintet már legyőztünk! |
Tovább felfelé a patakvölgyből |
Az utolsó méterek a turistaházhoz vezető emelkedőn |
A turistaház mögötti padokon tartottunk egy rövid ebédszünetet. Mielőtt
továbbindultunk volna, közelről megnéztük Baba tevét és a kisállatkert többi
lakóját.
|
|
| Az állatkert lakói: Baba, a teve,... |
...egy szurikáta,... |
|
|
| ...egy páva,... |
...és egy nagy mara |
A kalandpark mellett sétálva egy kicsit elbambultunk és nem vettük
észre, hogy a K jelzés a fák
között folytatódik, ezért mi kisétáltunk a műútig és azon indultunk el jobbra.
Abban biztos voltam, hogy jó irányba haladunk, de sehol nem láttam jelzést,
ezért elővettem a térképet. Akkor derült ki, hogy a
K jelzés körülbelül 100 méterrel
arrébb, a fák között halad.
|
|
|
| A turistaház, ahogy a teve látja |
A kalandpark egy részlete |
Az irány jó volt, de a jelzés nem erre vezetett |
Miután átvágtunk a réten és egy keskeny bozótsávon, egy kényelmes, szinte
egyáltalán nem sáros ösvényen, utána pedig keréknyomokon sétáltunk a Szajkós
felé. A gyors tempót egészen a Vizes-árok széléig tartottuk, ott egy kicsit
kénytelenek voltunk lelassítani, mivel egy meredek, csúszós úton kellett a
völgybe leereszkedni. Ahol lehetett, az út menti és feletti bozótosban
próbáltunk haladni, de volt, ahol nem volt más választás, mint a lassú
csúszkálás és dagonyázás.
|
|
|
| Újra a jelzett úton |
Se emelkedő, se sár |
Lefelé csúszkáltunk egy kicsit |
|
|
| Gombák |
Miután szerencsésen leértünk a völgybe, ismét elkezdtük szaporázni a
lépteinket. A sietségünk ezúttal sem tartott sokáig, mert hamarosan elértünk a
Vizes-árok másik partjához, ahol fel kellett mászni a Csapás-rétre, ami
körülbelül ugyanolyan magasságban van, mint a Törökmezői turistaház.
|
|
| Nem lefelé mentünk, hanem visszafordulva fényképeztem |
Az emelkedő végén kezdődik a Csapás-rét |
Felérve a hegytetőre tartottunk egy rövid pihenőt, majd indultunk tovább a
Köves-mező felé. Nem haladtunk túl gyorsan, mert a kisfiamon megjelentek a
fáradtság első jelei, de igazán hősiesen tette egyik lábát a másik után, egy
szóval sem panaszkodott. A Köves-mező szélén megtámadtuk az első padot és
tartottunk egy uzsonnaszünetet. A banán és az édesség megtette hatását,
hamarosan újult erővel vágtunk neki az utolsó nagy emelkedőnek.
|
| Távolban a Börzsöny déli és délnyugati csúcsai |
|
|
| A Csapás-rét |
Az aszfaltút is Törökmezőről jön, de megkerüli a Vizes-árkot |
Mielőtt azonban a fenyőfák között folytattuk volna utunkat, kisétáltunk a mező
délkeleti sarkán található kilátóponthoz, ahonnan ragyogó panoráma nyílt a
Duna túlpartján fekvő Fellegvárra.
|
|
| Kilátóhely a Köves-mező DK-i sarkán |
A Fellegvár |
Egészen a Világos-térig kényelmes emelkedőn sétáltunk, ott azonban kellett egy
nagy levegőt és egy nagy lendületet vennünk, mielőtt továbbindultunk. A
Julianus-kilátóhoz vezető utolsó 500 méteren 100 méternyi szintemelkedést
kellett leküzdeni!
|
|
| "Pihentető" emelkedő |
Akik a kilátóhoz igyekeztek, azok általában a Hegyestetői úton mentek, így az erdőben szinte egyedül voltunk |
|
|
|
| Nagy levegő és indulás! |
Felfelé |
Már csak néhány méter! |
A kisfiam kissé fáradtan, de igazi hősként mászott fel ezen a meredek
szakaszon. Metszően hideg szél fújt a kilátó tetején, de a látványért megérte
felmászni. A tiszta időnek köszönhetően pazar kilátás nyílt a teljes
Dunakanyarra. Jól megnéztük magunknak Nagymarost is, hiszen ott, a 350
méterrel lejjebb fekvő településen várt ránk az autó, oda kellett még
leereszkednünk.
|
|
| A Julianus-kilátó |
Nagymaros és a Duna túloldalán Visegrád |
|
| "Keleti" Dunakanyar |
|
| "Nyugati" Dunakanyar |
Miután kinézelődtük magunkat és mielőtt teljesen összefagytunk volna,
indultunk lefelé a Szent Mihály-nyereg felé. Útközben elhaladtunk egy
adótorony és több bekerített kutatóakna mellett, majd a nyeregnél élesen balra
fordulva a hegyoldalban futó keskeny ösvényen folytattuk az ereszkedést.
|
|
| Lefelé a Hegyes-tetőről |
Adótorony |
|
|
|
| Egy a bekerített kutatóaknák közül |
Nem szó szerint kell értelmezni a fára festett jelzést |
Ösvény a hegyoldalban |
A Sváb-nyereg után ismét meg kellett küzdeni a sárral. Ahol lehetett, itt is
próbáltunk az út menti bozótban haladni, de ahol ez nem volt lehetséges, ott
csúszkáltunk és dagonyáztunk. Mielőtt kiértünk volna az erdőből, egy szakaszon
még víz is folyt az úton, de legalább egy kicsit lemosta a sarat a
bakancsainkról.
|
| A Sváb-nyeregben |
|
|
| Kis sár,... |
...nagyobb sár,... |
|
|
| ...még nagyobb sár... |
...és víz! |
A Diófa utcán érkeztünk meg Nagymarosra. A
K jelzést követve elsétáltunk a
katolikus templomig, majd az aluljárón átkelve, a Főtéren keresztül
leballagtunk a hajóállomásig. (Mea culpa, itt már nem a
K jelzésen haladtunk...)
|
|
| Kiértünk az erdőből |
Nagymaros, Diófa utca |
|
|
| A katolikus templom |
Szent István és Gizella királyné szobra, háttérben a Fellegvárral |
|
|
| Visegrád, Fő tér |
A vasútállomás peronjának falára festett településtérkép |
Miután készítettünk néhány fényképet a Dunáról és a Fellegvárról, visszasétáltunk a
vasútállomásra és beütöttök a füzetbe a szakaszzáró pecsétet.
|
| A hajóállomás |
|
|
| Ismét a Fellegvár, ezúttal a Duna partjáról fényképezve |
A túra utolsó métereit a vasútállomás peronján tettük meg |
A hazafelé úton az járt a fejemben, hogy milyen jó, hogy nem egy
teljesítménytúrán rohantam végig ezen a szakaszon. Az egyik legszebb szakaszt
sikerült végigjárni ezen a hétvégén (az eddig megtett szakaszok közül). Volt
egy kis sár, de éppen csak annyi, amennyitől egy kicsit kalandosabb lett a
túra. A 20-ból 15 kilométert úgy tettünk meg, hogy közben alig-alig
találkoztunk emberrel és mire a kilátóhoz értünk, addigra a többség már onnan
is lefelé ereszkedett. Voltak csúszós, meredek emelkedők, de mire elfáradtunk
volna, mindig felértünk a tetejére. Voltak csúszós, meredek lejtők is, de
mielőtt fenékre estünk volna, mindig leértünk az aljára. Fényképeztünk,
nézelődtünk, estére pedig kellemesen elfáradtunk.
A túrák után néhány nappal már mindig várom és tervezgetem, hogy hol és mikor
tudom folytatni a kéktúrát. Most viszont ennyi idő sem telt el, már hazafelé
azon gondolkoztam, hogy vajon mikor indulhatok neki újra a börzsönyi sétának,
ezúttal fel a (havas?) Csóványosra?
|
|
|
Erre jártam (forrás:
OSM, saját GPX fájl alapján)
|
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig
(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)
|
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése