Napsütéses őszi vasárnapon folytattam a Közép-Dunántúli Piros túrát. Hárskútról ezúttal DNy felé indultam, majd néhány nem tervezett kitérő után az Augusztin-tanyánál ütöttem be a nap első pecsétjét. Utána átvágtam a Hajagon, száraz lábbal átkeltem a Fekete-séden és meg sem álltam a Pápavár aljáig. A Napköveknél nem napoztam, viszont a kisvasút helyén egészen Móricházáig zakatoltam. Sírok helyett csak halmokat láttam, de ez a kitérő éppen elég volt ahhoz, hogy a Gerence-völgyben ne kelljen a buszra várnom.
Ahogy fogytak a KDP kilométerek, úgy lettem egyre türelmetlenebb a folytatás és a befejezés miatt. Az őszi iskolai szünet nagy részében viszont a ház körüli teendőkkel voltam elfoglalva, ezért a túrabakancs helyett „csak” a munkásbakancsomat koptattam. A szünet utolsó napján aztán félretettem a munkát és útnak indultam a Bakonyba, hogy folytassam a KDP teljesítését. Vasárnap lévén adta magát a logisztika: parkolás Veszprémben, a buszpályaudvar mellett, onnan busszal Hárskútra, este pedig Zircen keresztül vissza Veszprémbe.
A hárskúti buszon ezúttal sem volt tömeg, pedig pontosan kétszer annyi utas utazott rajta, mint legutóbb, amikor arra jártam. A másik utas is egy túrázó volt, de ő az ellenkező irányba, Papod felé indult a faluból.
|
|
| Indulás előtt elsétáltam a pecsételőhelyhez egy fénykép kedvéért | Három hét elteltével újra itt |
