2025. november 21., péntek

KDP: Gerence-völgy – Zirc (2025.11.09.)

Gerence-völgy, Kőris-hegy, Vinye… Októberben még úgy gondoltam, hogy ezután néhány hétnyi szünet fog következni… November elején már gondolatban kiegészítettem a sort, de hosszas vívódás után kompromisszumot kellett kötnöm magammal… A túra reggelén pedig egy merész ötlettől vezérelve a szünetet is elvetettem és az eredeti sorrendet sem változtattam meg… Az utolsó Közép-Dunántúli Piros túrám összefoglalója…

Szeptember elején, amikor Tés felől megérkeztem Eplénybe, úgy gondoltam, hogy a hátralévő Eplény – Zirc szakaszt négy részletben fogom végigjárni. Ebből az elsőt október közepén sikerült is teljesítenem, de a következő túrára csak november elején, az óraátállítás után tudtam időt szakítani. A hónap közepétől kezdve a hétvégék programja elég sűrűnek ígérkezett, de még így is reménykedtem benne, hogy az év vége előtt találok két szabad napot a maradék körülbelül kétszer 15 kilométer bejárására és még 2025-ben sikerül befejeznem ezt a túramozgalmat is. Aztán a második túráról hazafelé tartva meglódult a fantáziám: fél 10-kor indultam útnak, háromnegyed 4-re célba értem és megtettem 30 kilométert. Ha reggel egy kicsit korábban indulok, miért ne sikerülne a maradék 32 kilométert is egy nap alatt végigjárni? 

Miután hazaértem leültem a számítógép elé és elkezdtem tervezgetni. Ellenőriztem, hogy valóban csak 32 km a hiányzó szakasz, majd pedig elkezdtem nézegetni a menetrendet. 2023-ban Lábatlanon ütöttem be az első pecsétet a KDP füzetbe, az utolsót pedig Zircen szerettem volna, ezért olyan logisztikai megoldást keresgéltem, amelyikkel Zircen ér véget a dunántúli vándorlásom.

Adta volna magát, hogy Zircen hagyom az autót, onnan megyek busszal a Gerence-völgyig. Ezzel a megoldással az volt a baj, hogy vagy nagyon korán indult a busz, vagy csak 10 órára ért a tervezett kiindulóponthoz. Ekkor már láttam, hogy valamilyen kompromisszumot kell kötnöm. Nem volt könnyű, de végül úgy döntöttem, hogy lemondok a zirci befejezésről és a Gerence-völgyben fogom beütni az utolsó pecsétet.

Egész héten gyönyörű napos idő volt, szombatra viszont érkezett egy front és az ország nagy részére egész napra esőt jósoltak a meteorológusok. Ekkor következett egy újabb újratervezés: szombat helyett vasárnapra tettem át a túrát. Még mindig ott motoszkált a fejemben a kérdés, vajon hogyan lehetne reggel a Gerence-völgyből útnak indulni, de nem találtam számomra elfogadható megoldást. A Google térkép alapján az autós pihenőben nem volt világítás és nem akartam a „semmi közepén” sötétben otthagyni az autót.

Vasárnap reggel úgy indultam el otthonról, hogy Zircen hagyom az autót és onnan indulok útnak fél 9 körül, így kényelmesen lesz időm elérni a Gerence-völgyből negyed 5-kor Zircre induló buszt. Valahol Csákvár környékén jártam, amikor eszembe jutott egy elsőre vadnak tűnő gondolat: elmegyek a Gerence-völgyig és megnézem a parkolót. Ha úgy látom, hogy valamennyire ki van világítva és a mellette lévő étterem is nyitva lesz este, akkor otthagyom az autót. Ha nem így van, akkor visszamegyek Zircre és az eredeti tervnek megfelelően onnan indulok útnak. A navigáció azt mutatta, hogy fél 9-re így is visszaérek Zircre autóval.

8 órakor kanyarodtam be a Gerence-völgyi autós pihenőhöz. Állt már ott egy autó, amelyik valószínűleg ott töltötte az éjszakát is és semmi baja nem volt. Ráadásul találtam egy lámpaoszlopot is, amelyiknek a tetején egy apró LED lámpát véltem felfedezni. Végül pedig megnéztem az étterem kapuján a nyitvatartási időt és úgy döntöttem, hogy jó helyen lesz ott az autó még sötétedés után is.

Reggel csak egy autó állt a parkolóban
Reggel csak egy autó állt a parkolóban

2025. november 16., vasárnap

KDP: Hárskút – Gerence-völgy (2025.11.02.)

Napsütéses őszi vasárnapon folytattam a Közép-Dunántúli Piros túrát. Hárskútról ezúttal DNy felé indultam, majd néhány nem tervezett kitérő után az Augusztin-tanyánál ütöttem be a nap első pecsétjét. Utána átvágtam a Hajagon, száraz lábbal átkeltem a Fekete-séden és meg sem álltam a Pápavár aljáig. A Napköveknél nem napoztam, viszont a kisvasút helyén egészen Móricházáig zakatoltam. Sírok helyett csak halmokat láttam, de ez a kitérő éppen elég volt ahhoz, hogy a Gerence-völgyben ne kelljen a buszra várnom.

Ahogy fogytak a KDP kilométerek, úgy lettem egyre türelmetlenebb a folytatás és a befejezés miatt. Az őszi iskolai szünet nagy részében viszont a ház körüli teendőkkel voltam elfoglalva, ezért a túrabakancs helyett „csak” a munkásbakancsomat koptattam. A szünet utolsó napján aztán félretettem a munkát és útnak indultam a Bakonyba, hogy folytassam a KDP teljesítését. Vasárnap lévén adta magát a logisztika: parkolás Veszprémben, a buszpályaudvar mellett, onnan busszal Hárskútra, este pedig Zircen keresztül vissza Veszprémbe.

A hárskúti buszon ezúttal sem volt tömeg, pedig pontosan kétszer annyi utas utazott rajta, mint legutóbb, amikor arra jártam. A másik utas is egy túrázó volt, de ő az ellenkező irányba, Papod felé indult a faluból.

Ezúttal is a templomnál szálltam le a buszról. A megállóban elsüllyesztettem a széldzsekimet a hátizsákom mélyére, majd végigvettem a szokásos indulás előtti teendőket és nekivágtam az útnak.

Indulás előtt elsétáltam a pecsételőhelyhez egy fénykép kedvéért Három hét elteltével újra itt
Indulás előtt elsétáltam a pecsételőhelyhez egy fénykép kedvéért Három hét elteltével újra itt

KDP: Gerence-völgy – Zirc (2025.11.09.)

Gerence-völgy, Kőris-hegy, Vinye… Októberben még úgy gondoltam, hogy ezután néhány hétnyi szünet fog következni… November elején...