KDP: Hárskút – Eplény (2025.10.12.)

A KDP vége felé közeledve elkezdtem osztani-szorozni, vajon hogyan lehetne jól szakaszolni a maradék távot? Ennek lett az eredménye ez a rövid, vasárnap délelőtti gyaloglás. Miután szerencsésen kijutottam Hárskútról, felmásztam a Borzás-hegyre. A papodi kilátóról gyorsan lejöttem, a bekerített részt a hosszabb úton kerültem, végül pedig erdőn-mezőn keresztül elgyalogoltam Eplényig.

Szeptember elején, amikor az előző KDP túrámat befejeztem, már csak 8 kilométerre voltam Zirctől, ennyit még könnyedén le is gyalogolhattam volna a nap végén. Csak az volt a baj, hogy ez a közúton mért távolság, a KDP pedig egy útvonalkövető túramozgalom és a turistajelzéseket követve még közel tízszer ekkora utat kell megtennem a célig.

Nézegettem a térképet és a menetrendeket, hogyan lehetne legkevesebb utazással és legkevesebb ráadás kilométerrel teljesíteni a hátra lévő távot, figyelembe véve, hogy az ősz közeledtével egyre rövidebbek lesznek a nappalok. Végül arra jutottam, hogy 4 nem túl hosszú etapra bontom a maradékot.

Az első túrához nem kellet korán kelnem, mert csak 9 órakor indult a busz Veszprémből és bíztam benne, hogy vasárnap reggel könnyen találok parkolóhelyet a buszpályaudvar közelében. Nem tévedtem, mindössze néhány autó állt a piac mögötti hatalmas parkolóban, így még válogathattam is, hogy hol hagyom az autót.

A buszon sem kellett közelharcot folytatni a szabad ülőhelyekért, induláskor mindössze ketten ültünk rajta: a vezető és én. Útközben néhány megállónyi utazásra még felszálltak hárman, de Márkó után ismét ketten maradtunk.

Hárskúton a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő templom előtt szálltam le a buszról. A megállóban végig vettem a szokásos indulás előtti teendőket, majd útra keltem. Habár már elmúlt fél 10, mégis teljesen üres volt az utca, senkivel nem találkoztam miközben baktattam a Kossuth utca járdáján. A buszfordulónál jobbra fordultam és a másik híres emberről, Rákócziról elnevezett utca járdáján gyalogoltam tovább. Ekkor már nem mondhattam, hogy a kutyát sem érdekelte, mit csinálok arrafelé: az ebek hangos ugatással jelezték, hogy éppen merre járok. Egészen addig nem foglalkoztam ezzel, amíg az egyik vadállat fel nem ugrott a kerítés fölé és kis híján el nem kapta a karomat. Nem kockáztattam tovább a testi épségemet, a következő kapubejárónál kimentem az út szélére és ott gyalogoltam tovább.

Hárskút, Templom

Kihalt falusi utca, vasárnap reggel

A falu szélén, a temetőnél a jelzések egy köves útra kanyarodtak, majd a hegytetőn néhány méter erejéig ismét visszatértek az aszfaltra, hogy aztán jobbra letérve arról megkerüljék a lezárt sorompót és nekiinduljanak a Borzás-hegynek.

A közúttal párhuzamosan futó köves keréknyomok

Vajon mikor érek oda?

Visszatekintve Hárskútra a dombtetőről

Különösebb izgalmak nélkül telt az idő és fogytak a méterek, persze az is lehet, hogy nem sokkal korábban a kutya túl magasra tette az ingerküszöbömet, ezért nem éreztem különösebben izgalmasnak a környezetemet. De, így legalább volt időm nézelődni és a távolban felfedeztem a kab-hegyi adótornyot, a papodi kilátót és a Balaton csillogó víztükrét.

Felfelé a Borzás-hegyre

A kab-hegyi adótorony

A papodi kilátó

A Balaton napfénytől csillogó víztükre

A papodi-kilátó közelében

Lepketapló gomba, több helyen is láttam ilyet a nap folyamán

Valamivel több, mint fél óra alatt értem fel a Papod tetejére, a Vitéz Bertalan Árpád-kilátóhoz. Elolvastam az ismertető táblát, hogy kiről nevezték el az építményt, majd nekivágtam a fa lépcsőknek. Fent a kilátóban nem időztem sokat. Az erős szél miatt az is kihívás volt, hogy mozdulatlanul álljak, míg a panorámaképet készítettem. De, legalább szép volt a kilátás! Ismét megpillantottam a kőris-hegyi fehér gömböt, amelyet már Hárskútról is láttam és elgondolkoztam egy pillanatra, hogy remélhetőleg hamarosan sokkal közelebbről is szemügyre tudom majd venni.

Csúcskövek a Papod tetején

A papodi kilátó

Panoráma a kilátó tetejéről

Ismét a Balaton víztükre

Megint a Kőris-hegy

A lókúti templom

A kilátóról lemászva megkerestem az utat, hogy merre kell tovább indulni és bele is vágtam a gyaloglásba. Sokkal melegebb itt sem volt, mint fent a kilátó tetején, de legalább nem fújt annyira a szél.

Erre indultam tovább

Útközben

Tapló

Tíz perccel később egy frissen felállított kerítés állta az utamat. Indulás előtt már olvastam erről, így nem ért meglepetésként. Azt is olvastam, hogy célszerű jobbról megkerülni a bekerített részt, de látszólag abba az irányba a semmibe vezetett az út, ezért én balra indultam… Végig gyalogoltam a kerítés mellett és 10 perccel később ismét rátaláltam a P jelzésre. Itthon, utólag a térképet nézegetve megállapítottam, hogy a másik irányba indulva valószínűleg kisebb kerülőt kellett volna tennem. De, ez sem volt vészes!

Gondoltam, hogy ha követem a kerítés vonalát, akkor előbb, vagy utóbb megtalálom a helyet, ahol folytatódik a jelzés

Zárva volt a kapu, de úgysem segített volna, hiszen csak ezt az egy kijáratot találtam

Itt már az út mindkét oldalán volt kerítés

Megtaláltam a folytatást

Ezután erdőn-mezőn keresztül gyalogoltam tovább. Negyed órával később újabb kerítésbe botlottam, de szerencsére ezúttal nem állta utamat, mellette folytatódtak a jelzések. Egy órája gyalogoltam a papodi kilátótól, amikor megérkeztem Lókút határába. Itt szétvált a P3 és a P jelzés, előbbi balra, a falu irányába folytatódott, utóbbi pedig jobbra, a réten át.

Kanyargós erdei kocsiúton

Ezt a kerítést jó helyre húzták fel

Keskeny ösvény

Feldobta a bakancsát

Könnyen leküzdhető útakadály

Mintha egy balerina lenne

Hamarosan ismét beértem az erdőbe, majd egy újabb 45 perces, eseménytelen gyaloglás következett. Ezúttal is többször találkoztam drótkerítésekkel (ez már csak egy ilyen nap volt), szerencsére egyetlen alkalommal sem kellett miatta kerülőt tennem. 

Útelágazás Lókút közelében

Makk...

...és egy kalap

Erdőn-mezőn keresztül gyalogoltam

Gombák

Egy kis tó (itató?, dagonyázó?) bújt meg a fák között

Itt az ősz...

Egy újabb kerítés, de ezúttal is jó helyen

Negyed egy után néhány perccel érkeztem meg Eplénybe, a buszmegállóhoz, ahol legutóbb befejeztem a túrát. Volt még időm a busz indulásáig, ezért úgy döntöttem, hogy elsétálok az Eplény, Újtelep nevű buszmegállóhoz, hátha ott lesz egy pad, amelyikre le tudok ülni, amíg várom a buszt. Nem tévedtem, de nem kellett sokat üldögélnem, mert negyed óra várakozás után már meg is érkezett a járat, amelyik 20 perc alatt visszavitt az autóhoz.

Megérkeztem Eplény határába

Begyalogoltam a településre

Gumiemberke

Rövid nap, rövid túra, de, ennyivel kevesebb van már csak hátra a befutóig!

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

A túra útvonala a Google térképén

Az KDP barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.