Egy rövid vasárnapi kiruccanás, három plusz egy különlegességgel fűszerezve: malmok, torony, vár, majd kicsit távolabb még egy torony. Közben pedig nyúl, róka, pillangó és sok-sok lenyűgöző panoráma.
Kihasználtam a nyári szabadság adta lehetőségeket: egy héttel az
előző KDP túrám
után újra bakancsot húztam és útnak indultam. Ezúttal Várpalotáig autóztam,
ahol a buszpályaudvar melletti utcában állítottam le a járgányt. Hűvös volt a
reggel, de nem akartam magammal pulóvert vinni, ezért a busz indulásáig
sétálgattam egy kicsit a pályaudvar napsütötte részein.
7 óra előtt néhány perccel megérkezett a busz és bő 20 perccel később már le
is szálltam róla Tésen. Szerettem volna elsétálni a szélmalmok felé, ezért nem
mentem el az autóbusz-váróterem megállóig, hanem eggyel korábban, Tés, alsó
megállónál szálltam le. Ezúttal is végigvettem a szokásos indulás előtti
teendőket (telefon haza, fényképezőgép a nyakba, GPS indítás), majd hátamra
kaptam a zsákomat és útnak indultam.
|
|
| Tés, alsó megállónál szálltam le a buszról |
Egy kis kitérő a szélmalmok felé |
Aranyló búzamező mellett vitt az út a malmokig. Természetesen nem voltak még
nyitva ezen a korai órán, de erre számítottam is. A második (Helt) malom után
szerettem volna továbbmenni a keréknyomokon, de egy tábla figyelmeztetett,
hogy azok bizony egy magánterületen folytatódnak, ezért más megoldást kell
keresnem. Először a malom mellett a közeli házak felé induló ösvénnyel
próbálkoztam, de annak egy kerítés zárta le a végét. Továbbmentem a kerítések
mellett, mígnem rátaláltam a Malomkapu Látogatóközpontra. Ennek hátulról
bejutottam az udvarába, ezért bizakodó voltam, de az utcára nem tudtam
kimenni, mert a kapu zárva volt. Visszasétáltam az udvar hátsó végéig és végül
egy félig leomlott kőkerítésen átlépve, majd egy villanypásztor alatt átbújva
jutottam el egy aszfaltozott útra, amelyik kivitt a település főutcájára.
Ezzel megvolt a nap első kalandja…
|
| Előttem a Tési-fennsík |
Betájoltam magamat, hogy pontosan hol lyukadtam ki és merre kell keresnem a
bélyegzőt. Jó helyen voltam, alig 200 métert kellett gyalogolnom a
buszmegállóig. Miután lepecsételtem a füzetemet, indultam tovább az út széli
járdán. Valamivel több, mint 300 métert gyalogoltam, mire megláttam az első
P
jelzést. Balra fordultam és nekiindultam a Tési-fennsíkon futó hosszú, egyenes
kocsiútnak.
|
|
| Először csak a táblát láttam és megállapítottam, hogy milyen fejlett település Tés |
Ez már a KDP |
|
|
| Katángkóró |
Ez a bodza nem az a bodza (gyalogbodza) |
|
|
| A falu határából visszatekintve jól látszik az evangélikus templom tornya |
Hosszú, egyenes keréknyom a Tési-fennsíkon |
A Tés – Várpalota szakasz még a malmos kitérővel is alig több, mint 15
kilométer, ezért kézenfekvő volt, hogy keressek valamit a közelben, amit útba
tudok ejteni. Ehhez kapóra jött a Köves-hegy (Öreg-Futóné) tetején álló
geodéziai mérőtorony. Itthon a telefonomra letöltöttem egy GPX fájlt, amelyik
megmutatta, hol kell(ene) letérnem a
P jelzésről ahhoz, hogy a legrövidebb
úton eljussak a hegytetőre. Ez volt a szerencsém, mert ahol a térkép jelölte,
ott nem volt út. Kicsit távolabb is csak azért találtam rá a keréknyomokra,
mert tudtam, hogy valahol ott kell lenniük.
|
| Rátaláltam, mert tudtam, hogy valahol ott kell lennie |
Egy rövid szakaszon követtem a nyomokat, aztán szem elől tévesztettem azokat.
Próbáltam az addigi irányt tartva haladni és hamarosan újra rátaláltam egy
keréknyomra, azon gyalogoltam tovább. Érzésből jó irányba mentem, de azért
ránéztem a térképre … és láttam, hogy a tervezett út valahol tőlem jobbra fut.
A lehetőségekhez képest próbáltam közelíteni felé, de a rét szélén egy keskeny
erdősáv állta utamat. Végül réten-erdőn-bokron keresztül kijutottam egy széles
földútra. Ránéztem a térképre és láttam, hogy ez az az út, amelyiken a
visszautat terveztem (és amelyiken korábban a
P jelzés is haladt, amint azt a fákra
festett, kopott jelzések is mutatták). Sebaj, – gondoltam magamban –
ezen legalább könnyen odatalálok! Így is lett, körülbelül negyed óra
alatt minden gond és nehézség nélkül felértem a Köves-hegy tetejére. A
toronyról leolvastam a kódot, majd azon az úton, amelyiken jöttem, elindultam
visszafelé.
|
|
|
| Próbáltam visszatalálni a tervezett útra |
Nem így gondoltam, de ez sem rossz |
Régi, kopott jelzések mutatták, hogy korábban erre vezetett a KDP útvonala |
|
|
|
| Valahol a hegytetőn ott kell lennie a toronynak |
Amíg észre nem vett, ott ült az úton |
Messziről nem látszik, mert a fák már majdnem olyan magasak, mint a torony |
|
|
|
| Az iszkaszentgyörgyi kőasztal kicsinyített mása |
Famatuzsálem |
Egy újabb P jelzés |
Negyed 10-et mutatott az órám, amikor újra rátértem a
P jelzésre és folytattam az utamat a
Tési-fennsíkon. Nem sokkal később megláttam a magányosan álló fát, rajta a
hatalmas, messziről látható jelzéssel, amelyik azt mutatta, hogy ott kell a
füzetbe beütni a következő pecsétet.
|
|
| A kitérő után újra a KDP-n |
Róka |
|
| A Tési-fennsík |
|
|
| Pocsolya |
A pecsételő fa |
Bélyegzés után még gyalogoltam egy kicsit a fennsíkon, majd egy jól jelzett
elágazásnál jobbra fordultam és az erdőben folytattam az utamat.
|
|
|
| A pecsételőhelytől visszatekintve a megtett útra |
Indultam tovább |
Kellően nagy jelzések, hogy a bokor ne takarja el azokat |
Hamarosan megérkeztem a Vár-völgybe, amit az is jelzett, hogy hatalmas,
meredeken leszakadó sziklák magasodtak az út mentén. Helyenként egy-egy az
úton keresztbe dőlt fa lassította a haladásomat, de ettől még hangulatosabb
volt a túra.
|
|
| Megkezdtem az ereszkedést a Tési-fennsíkról |
Sziklák |
|
|
| Akadályok |
Negyed 11-kor érkeztem meg Bátorkő várához. Néhány nappal korábban voltunk ott
a családdal is, akkor esőben felmásztam a toronyba, ezért most ezt a kalandot
kihagytam és csak a szikla tetejéig mentem fel.
|
|
| Bátorkő várához vezető út |
Ami a várból megmaradt |
|
|
| Kilátás a toronyból (néhány nappal korábbi fénykép) |
Sziklák |
Kicsit nézelődtem, majd a meredek úton leereszkedtem a völgybe és indultam
tovább. A Vár-völgy további szakasza is lenyűgöző volt, nem győztem
gyönyörködni a hatalmas sziklákban.
|
|
| Gazsi-lik |
|
|
|
|
| A Vár-völgy sziklái között kanyargott az út |
Egy idő után egyre gyakrabban bukkant ki az út a fák alól. Tűzött a nap, meleg
volt, cserébe viszont rengeteg pillangóval és gyíkkal találkoztam ezen a
szakaszon. Próbálkoztam azokat lefényképezni is, nem sok sikerrel.
|
|
| Csalánlevelű harangvirág |
Álganéjtúró |
|
|
| Néhány pillangót azért sikerült lencsevégre kapnom |
|
|
| ...és még mindig sziklák... |
Miután elhagytam a Vár-völgyet, még 10 percet sétáltam a tűző napon, mire
elértem Várpalota szélén a zsidó temetőt. Onnan még várt rám egy 20 perces
városi séta, de még így is visszaértem az autóhoz dél előtt. A kitérőnek
köszönhetően épp átléptem a 20 kilométert, amikor leállítottam a telefonomon a
GPS-t.
|
|
|
| Kiértem a Vár-völgyből |
Az út végén már láttam Várpalota szélső házait |
A zsidó temető |
|
|
|
| Bogáncs |
Várpalota, Felsőváros |
A vár, ezúttal a másik oldalról fényképezve |
|
|
|
| Várpalota nevezetességei: a Vízhordó lány szobra, ... |
... a Bányász szobor ... |
... és a Szent István freskó |
Gyerek volt még az idő, fáradt sem voltam, ezért még nem indultam el hazafelé.
Az otthonról hozott szendvicsből kényelmesen megebédeltem, majd beültem az
autóba és átmentem Pétfürdőre, hogy tovább gyarapítsam a geodéziai tornyok
kód-gyűjteményét. Az Ösküi utca legvégén állítottam le az autót és útnak
indultam a (Balaton-felvidéki)
K jelzéseket követve. Ezúttal is
volt letöltve egy GPX fájl a telefonomra, de nem volt rá szükségem, mert
amikor felértem a domb tetejére, megláttam a távolban a Péti-hegy tetején álló
mérőtornyot.
|
|
| Ez nem az a kék |
Felfelé a Péti-hegyre |
|
|
| Toronyiránt, de azért a keréknyomokat követve |
Oda kellett eljutnom |
Onnan már el sem lehetett véteni az utat, így alig valamivel több, mint 10
perc alatt meg is érkeztem az építményhez. Az ajtaja nem volt bezárva és
látszott, hogy a jó állapotban lévő fém létrát is gondosan rögzítették, ezért
felmentem a tetejére. Erős szél fújt fent, de a kilátásért megérte felmászni.
|
| Kilátás a toronyból észak felé |
|
| Kilátás a toronyból dél felé |
Miután kinézelődtem magamat, óvatosan leereszkedtem a vaslétrán, feljegyeztem
magamnak a torony hátoldalára festett kódot és visszagyalogoltam az autóhoz.
|
|
|
| A Péti Nitrogénművek |
Egy héttel korábban ott álltam a hegy tetején |
Újra a kéken, visszafelé az autóhoz |
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig |
Az KDP barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése