Miután júniusban Aggteleken lepecsételtem az igazolófüzetemet, már csak két szakasz hiányzott a kéktúrából. Az egyiket ezek közül egy családi nyaralás során jártuk végig a fiaimmal. Az első túranapon késő délután indultunk Sárvárról, napoztunk a kerékpárúton, elzarándokoltunk Sitkére, belesüllyedtünk a kavicságyba, de még így is sötétedés előtt beértünk Gércére.
A fiaimnak is megtetszett a „70 km 70 óra alatt az Országos Kéktúra mentén” ötlete, engem pedig nem kellett sokáig kérlelniük. Alig egy hónappal a csereháti teljesítés után (Felsővadász - Aggtelek: 1. nap, 2. nap, 3. nap) újból belevágtam, ezúttal az ország másik végén.
Azért, hogy egyik nap se kelljen túl sokat menni, 4 napra osztottam fel a távot. Kedd reggel indultunk otthonról, útközben megálltunk Herenden, majd Sümegen megnéztük a felújított Püspöki Palotát és csak késő délután mentünk el autóval Gércére, ahonnan busszal jutottunk el a kiindulópontra, Sárvárra.
Az év talán legforróbb napjait fogtuk ki, így délután 5 órakor, amikor
Sárváron leszálltunk a buszról, még mindig szinte égetett a nap. Átvágtunk az
Alkotmány úti lakótelep házai között, majd a csónakázó tó mellett rátaláltunk
a K jelzésre. Amióta
legutoljára erre jártam, a pecsétet áthelyezték a tó partjára, így nem kellett elmennünk a vár
melletti parkolónál található nyilvános WC-ig.
|
|
| Sárvár, rátaláltunk a K jelzésre | Miközben Gércén vártunk a buszra, behúzódtunk a fa alá az árnyékba. Ilyen tobozok lógtak róla. |
|
| A csónakázó tó |
Miután magunk mögött hagytuk a park árnyékos sétányát, elsétáltunk a
gyógyfürdő tömött parkolója mellett, átkeltünk a Rába feletti hídon, majd
pedig a városból kivezető kerékpárúton elgyalogoltunk Hegyközség széléig. Ezen
a szakaszon ízelítőt kaptunk abból, hogy mi vár majd ránk a következő 3
napban.
|
|
| Átkeltünk a Rába felett | Kerékpárúton hagytuk el a várost |
Hegyközségnél emlékezetből átkeltünk az útkereszteződésen és elindultunk
felfelé az út szélén. Néhány méter megtétele után ránéztem a térképre, hogy
vajon hol kell letérni az útról? Ekkor láttam, hogy bizony már itt is
megváltozott az útvonal az előző túrám óta. Visszamentünk hát a
kereszteződésig, ahol rátaláltunk a jelzésre, amelyik a házak között, egy kis
utcán vezetett tovább bennünket.
|
|
|
| A hegyközségi Kálvária-kápolna | A házak között vezet az új nyomvonal | Hazafias kapu |
A házakat elhagyva sétáltunk egy kicsit az erdő szélén, majd a kertek végén,
mígnem megérkeztünk a 84-es főúthoz. A főúton átkelve igénybe kellett vennünk
a térképes segítséget, mert az egyetlen jelzést, amelyik látótávolságon belül
volt, eltakarta a fa lombja és a gaz. Miközben a helyes utat próbáltuk
megtalálni, arra is nagyon oda kellett figyelni, nehogy „aknára” lépjünk.
|
|
|
| A házakat elhagyva egy rét szélén gyalogoltunk | Keréknyomok a kertek végében | Az út mindkét oldalán egy rövid aszfaltos szakasz csatlakozik a 84-es főúthoz |
Miután beálltunk a helyes irányba, átvágtunk a réten és az erdőben folytattuk
utunkat. Egy körülbelül 500 méter hosszú, teljesen átlagos erdei szakasz után
érkeztünk meg ahhoz az útkereszteződéshez, ahol néhány hónappal korábban
elterelték a kéket. Itt kerestünk egy szimpatikus farönköt és azon üldögélve
megettük a magunkkal hozott gyümölcsöt.
|
|
|
| Közelebb érve láttuk, hogy a kép közepén látható fa törzsére van festve a jelzés | Derékig érő gazban, de kitaposott ösvényen vezetett az út | Erdészeti kocsiút |
Miután az utolsó falat dinnye és utolsó műzliszelet-morzsa is elfogyott,
hátunkra kaptuk a zsákunkat és indultunk tovább. A következő másfél
kilométeren ízelítőt kaptunk abból, hogy mi vár ránk a következő három napban:
hosszú egyenes szakaszok, időnként derékszögű útkereszteződések, ahol vagy el
kell fordulni, vagy nem.
|
|
|
| Erre már jártam, ez már a "régi" útvonal | Pillangó | Rózsabogarak |
Sárga útjelző táblát egyet sem láttunk, ezért amikor az egyik kereszteződésben
megláttuk a Mária-út távolságot is jelző betonoszlopát, akkor az azon mutatott
irányba mentünk tovább. Csak akkor jöttünk rá, hogy nem kellett volna, amikor
kiértünk a Sitkére vezető műúthoz. De nagy baj nem történt, hiszen ezen az
úton továbbindulva körülbelül 500 méterrel később ismét elértük a
K jelzést.
|
|
| Erre korábban nem jártam, de ennek nem az útvonalvátozás az oka | Itt már tudtuk, hogy korábban rossz irányba fordultunk, de hamarosan visszaértünk a K jelzésre |
Sitkénél átvágtunk a dombon, majd a Kálvária kápolna előtt elsétálva
felmásztunk a szőlőskertek végében futó kocsiúthoz. Ezen kezdetben nagyon jól
haladtunk, de az alginit bányát elhagyva egy kicsit lelassultunk.
|
|
|
| A fiam azt mondta, hogy olyan, mintha a földből nőttek volna ki a tornyok | De nem a földből nőttek ki, hanem a sitkei Kálvária-kápolna falaiból | Kocsiút a sitkei szőlőhegyen |
Néhány centiméter vastag kavicsréteget borította az utat. Olyan volt rajta,
vagy inkább benne sétálni, mintha hóban járnánk. Minden lépésnél egy kicsit
belesüllyedtünk és egy kicsit megcsúszott a talpunk alatt. Csak nem volt olyan
hideg...
|
|
|
| Apró kavicsokkal vastagon felszórt kocsiút a szőlőhegyen | A négy túranapunkat szinte végigkísérte a tanúhegyek látványa: a Ság-hegy (balra) és a Somló (jobbra) | |
De leküzdöttük ezt az akadályt is. Kevéssel 8 óra előtt megérkeztünk Gércére,
a polgármesteri hivatal előtt pecsételtünk, megtöltöttük a kulacsainkat hideg
vízzel, végül pedig elsétáltunk a könyvtárhoz, ahol kora délután az autóval
leparkoltunk.
|
|
|
| Gércéhez közeledve, még mindig a kavicsos úton | Gérce, Kossuth Lajos utca | Napraforgó |
Nekem a terelés előtti útvonal jobban tetszett, a hosszú erdei egyenes jobban
illett a szakaszra jellemző útvonalak közé, de bemelegítésnek ez sem volt
rossz.
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) | Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése