A háromnapos túra második napján Tornabarakonyból indultam útnak. Eseménytelen, de nem unalmas úton értem el a Mile-hegyet, ahonnan tettem egy kitérőt az Esztramos tetejére. A Martonyi-kolostorromnál ebédeltem, Bódvarákón pecsételtem, a Juhász-patak völgyében pedig napoztam. A bódvaszilasi célfotó után még elautóztam a freskófaluba, a nap végén pedig sok mindent megtudtam Tornaszentandrásról.
Szombaton, kézenfekvő megoldásnak látszott,
hogy reggel busszal elmegyek Bódvaszilasra, onnan pedig visszagyalogolok a
szállásra. A baj csak az volt ezzel, hogy a 70 kilométert egy irányban kell
megtenni. A második ötletem az volt, hogy úgy időzítem az indulást, hogy
Bódvaszilason elérjem az utolsó barakonyi buszt. Az ötlet nem volt rossz, de
12:32-kor indult az utolsó busz, amit egy kicsit korainak tartottam. Végül úgy
döntöttem, hogy reggel autóval elmegyek Szilasra, onnan busszal vissza
Barakonyba és így a túra végén nem vagyok időhöz kötve.
Fél 9-kor érkeztem meg a bódvaszilasi vasútállomásra. A busz indulásáig még
volt negyed óra, ezért kihasználtam a várakozást és pecsételtem az
igazolófüzetekbe. Természetesen el is rontottam a pecsételést, mert a 70 km-es
túra igazoló lapjára közvetlenül a tornabarakonyi pecsét mellé sikerült
beütnöm a bódvaszilasit, mintha onnan indultam volna.
|
|
| A nap folyamán többször és több irányból láthattam az Esztramos-hegyet. Ez volt az első alkalom a bódvaszilasi vasútállomásról. |
A párhuzamos egyenesek a végtelenben találkoznak |
Már kezdtem aggódni, hogy valami miatt mégsem jön a busz, amikor 10 perc
késéssel megláttam bekanyarodni a vasútállomás bekötőútján. Útközben aztán azt
is sikerült megértenem, hogy hogyan sikerült összeszednie a 2 perces úton 10
perc késést. A buszon nagyon családias volt a hangulat, mindenki ismert
mindenkit (vagy legalábbis úgy tettek), ezért aztán senki nem lepődött meg,
amikor Komjátiban a vezető leszállt és bement a dohányboltba,
Tornaszentandráson pedig segített elvinni a kapuig a bevásárlásból hazafelé
tartó idős néni csomagjait. Így persze nem volt meglepő, hogy Tornabarakonyba
sem a menetrend szerint érkeztünk meg. De emiatt senki sem reklamált!
|
| A tornabarakonyi szállásom |
A reggeli kalandok után 10 óra előtt néhány perccel indultam útnak. Az előző
naphoz hasonlóan most is szépen, komótosan, hiszen sehova nem kellett sietnem.
A helységnév táblánál készítettem egy startfotót arra az eshetőségre is
felkészülve, ha valakinek szemet szúrna az elrontott bélyegzés.
|
|
| Útszéli feszület Tornabarakonyban |
Egy keskeny, nem túl jó minőségű aszfaltozott út vezet a faluba |
A Mile-hegyig egy bújócskázó szarvasbogáron kívül semmi említésre méltó nem
történt. Szinte végig az erdőben sétáltam, így még az erre a napra megígért
forróságból sem éreztem sokat.
|
|
|
| Ízelítő az erdei séta hangulatából |
|
|
| Mint a kisgyerek: ha én sem látlak téged, akkor te sem látsz engem |
|
|
|
| Felhők |
A Mile-hegyhez közeledve |
A Mile-hegy tetején egy időre búcsút intettem a
K jelzésnek és a
K4 jelzést követve felmásztam az
Esztramos-hegy tetejére. Pontosabban nem is fel, hiszen az egykori
bányaudvar területe 90 méterrel alacsonyabban fekszik, mint a Mile-hegy
teteje, de mégis elég sokat kellett felfelé menni, mert a két hegy között volt
egy mély völgy.
|
|
|
| Egy kis kitérő |
Lefelé a völgybe |
|
| A távolban már megláttam az egykori kőbányát |
|
| Kilátás a Bódva-völgyére |
|
|
|
| A többi részét elhordták |
Még lejjebb a völgy mélyére, hogy utána többet lehessen felfelé menni |
Felfelé a bányaudvarhoz |
Háromnegyed 12-kor, éppen ebédidőben érkeztem meg az Esztramos-hegyre. Azt
terveztem, hogy mielőtt továbbindulnék, leülök egy árnyékos padra és
megebédelek. Pad is volt, árnyék is volt, csak nem ugyanazon a helyen. Ezért
aztán úgy döntöttem, hogy útközben megeszek egy szendvicset és majd a
Martonyi-kolostornál tartok egy késői ebédszünetet.
(Fent tudtam meg, hogy egy rövidebb úton is fel lehetett volna jönni a túloldalról, a Rákóczi-barlang mellett induló meredek szerpentinen. Az az Esztramos vasalt utak ajánlott megközelítési útvonala is.)
|
| Felértem |
|
|
|
| A hegy, amely a Földvári Aladár-barlangot rejti magába |
A Földvári Aladár-barlang bejárata |
Egykori bányaépületek |
|
| A természet kezdi visszafoglalni a területet |
|
|
|
| Bódvaszilas |
Világító(?)torony |
Elhagyatott épületek |
|
| Ismét a Bódva völgye, a kép jobb oldalán Bódvaszilas látható |
Ismét leereszkedtem a völgybe, majd felküzdöttem magamat a Mile-hegyre, onnan
pedig újra a K jelzést követve
gyalogoltam tovább. Az időjárásra továbbra sem lehetett panaszom, hiszen a fák
árnyékában nem lehetett érezni a forróságot.
|
|
|
| Visszafelé a Mile-hegyre |
Esőbeálló (is lehetne) |
Újra a kéken |
|
|
|
| Derékba törve |
A hasa és a háta |
Háromnegyed órás sétával érkeztem meg Pálos rend egykori kolostorához.
Kívül-belül körbejártam az épületet, majd a falak tövében kiválasztottam egy
szimpatikus követ, amelyikre le tudtam ülni és kényelmesen megebédeltem. Nem
siettem, mert tudtam, hogy Bódvarákó már nincs messze, onnan pedig sokkal
kevesebb lesz az árnyék és nem akartam a legnagyobb forróságban sétálni a tűző
napon.
|
|
|
| Lefelé a kolostori letérőhöz |
A Martonyi-kolostorrom |
|
|
|
| Az egyik fa törzse az oltár |
A másik fa törzse "csak" a falat tartja |
A rom harcias őrzője |
2 óra után néhány perccel kaptam ismét hátamra a zsákomat és folytattam az
utamat. Arra emlékeztem, hogy a
KL jelzés után felfelé kell
elindulni a K jelzésen. Lehet,
hogy fáradt voltam, vagy egyszerűen csak máshol jártak a gondolataim, de a
KL jelzés után egyenesen indultam
tovább a K jelzésen. Az is felfelé
ment... (Hát persze, hiszen azon ereszkedtem le a kolostor völgyébe.) 200
métert gyalogoltam felfelé, amikor valami azt súgta, hogy erre már jártam.
Ránéztem a térképre... és valóban... ebből az irányból jöttem. Semmi baj,
visszafordultam és a völgyből most már a másik irányba kezdtem el hegyet
mászni.
Egy hosszú, meredek lejtőn, egy tehénistálló és legelő mellett érkeztem meg
Bódvarákóra. Háromnegyed hármat mutatott az órám, a nap szinte égetett, ezért
próbáltam egy kicsit szaporázni a lépteimet, hogy minél nagyobb legyen a
menetszél. De azért nem hajtottam túl magamat, nehogy úgy járjak, mint a
viccbéli teve.
|
|
|
| Hosszú meredek lejtő az erdei séta végén |
Újra az Esztramos-hegy |
|
| Úgy vártam, hogy végre kiérjek az erdőből...😊 |
|
|
|
| Kíváncsi boci |
Útszéli feszület |
Toronyiránt rövidebb lett volna, de nehezebb |
Nem emlékeztem pontosan, hogy Bódvarákón hol van a pecsét, de azt tudtam, hogy
valahol közvetlenül a főút mellett az egyik ház kerítésén. Minden kerítést
alaposan megnéztem, de sehol nem láttam a kis fém dobozkát. Közben árgus
szemekkel figyeltem azt is, hogy van-e valahol működő kék kút, mert már
fogytán volt a vízkészletem és az első utamba kerülő kút nem működött.
Szerencsére az utamba eső második kék kútból sikerült vizet nyernem, így már
legalább amiatt nem kellett aggódnom, hogy víz nélkül maradok az út hátralévő
részén.
|
|
| Szépen felújított 115 éves ház |
A Millenniumi emlékpark és a katolikus templom |
Végül egy körbebetonozott és térkövezett kút melletti ház kerítésén bukkantam
rá a bélyegzőre. Elhelyeztem a 2 lenyomatot az igazolófüzetekben, majd
indultam tovább.
|
|
| Mélyfúrású kút |
Gólyacsalád az egyik villanyoszlop tetején |
A falu szélén búcsút intettem az aszfaltnak és az Esztramos-hegy lábánál futó
sóderes úton mentem tovább.
|
| A hegy túloldala már Szlovákiához tartozik |
|
|
|
| Séta az Esztramos-hegy lábánál |
Ez lehetett a bánya irodaépülete |
Tudtam, hogy a Rákóczi-barlang nem látogatható, de azért felmásztam a
bejáratához. Mintha egy hűtőkamrához érkeztem volna, úgy süvített kifelé a
jéghideg levegő az ajtó a kis nyílásain. A bejárat előtti kis tisztásról már
jól lehetett látni a bódvaszilasi egykori magtárat, amelyik mellett a
következő nap reggelén sétáltam el.
|
|
|
| A Rákóczi 1. sz. barlang bejárata |
A bódvaszilasi magtár és a templom |
A villanyszerelő műhely romjai |
Miután magam mögött hagytam a bánya romos, gazzal benőtt épületeit, hamarosan
megérkeztem az egykori vasút sínpárjához. Nem egy fénysorompóval biztosított
vasúti átjáróra kell gondolni, a síneket már benőtte a gaz, sőt, már több
helyen méretes fák is kinőttek a vágányok között.
|
|
|
| A természet már visszafoglalta a hatalmas épületet |
Vonat már régóta nem közlekedik erre |
Itt már legalább látszott, hogy merre ment a sín |
Régebben a sínek mellett ment be a
K Bódvaszilasra, de néhány
évvel(?) ezelőtt elterelték, mert a két vasúti híd már nincs olyan állapotban,
hogy azon bárki könnyedén át tudna kelni. Ezért most egy kevésbé kalandos, de
kicsit hosszabb úton érkezik meg a
K jelzés Bódvaszilasra.
Nincs összehasonlítási alapom, hogy milyen volt a régi útvonal, de azt
tapasztaltam, hogy nyári forróságban az új sem könnyű. 2 kilométer séta a
mezőn keresztül, egy fél tenyérnyi árnyék nélkül. De, hogy jót is írjak róla,
a legnagyobb emelkedő az volt benne, amikor fel kellett menni a Bódva-patak
hídjára és nagyon jó körpanoráma képeket lehetett készíteni a mező közepéről.
|
|
|
|
| Panorámaképek a Juhász-patak völgyéből |
|
|
|
| Még egyszer az Esztramos-hegy |
Szárazság |
Az emelkedő |
Bódvaszilason nem mentem el a
K pecsét jelzésig, hanem a
sínekhez megérkezve a kitaposott ösvényt követve sétáltam el a vasútállomásig.
Készítettem egy dátumbélyegzős célfotót, újra lepecsételtem a 70 km-es
igazolófüzetemet, majd beültem az autóba és indultam. De még nem a
szállásra...
|
|
| Célegyenesben |
Bódvaszilas, vá. |
Előző nap Éva mesélt róla és mutatta Bódvalenkét, a freskófalut. Autóval csak
2 km kitérő, ezért útban a szállásra elmentem oda és készítettem néhány
fényképet a házakról.
|
|
|
| Néhány fénykép a freskófaluból |
Szintén Éva mutatta előző nap a tornaszentandrási Árpád-kori ikerszentélyes
templomot. Azt terveztem, hogy a nap zárásaként még felsétálok a dombtetőre és
megnézem az épületet. Amikor beértem a faluba, keresgéltem, hogy vajon hol
lehet felmenni a templomhoz. Megálltam a kápolna előtt és leengedtem az
ablakot, hogy megkérdezzem az ott várakozó idősebb úrtól, hogy jó helyen
járok-e, ha a templomot szeretném megnézni? Mielőtt még bármit kérdezhettem
volna, nagyon megörült nekem és közölte, hogy épp engem várt én pedig éppen
őhozzá jöttem. Finoman próbáltam elmondani neki, hogy itt valami félreértés
lehet, de ha meg tudja mutatni a templomot, akkor valóban jó helyen járok.
Kiderült, hogy a felesége korábban beszélt valakivel telefonon, aki 5 óra
körülre ígérte az érkezését egy nagy autóval és szeretné megnézni a templomot.
Nagy autóval voltam, háromnegyed 5 volt, csak a telefon nem egyezett. Végül
abban maradtunk, hogy mivel nem sietek sehova, várunk még egy kicsit, ő pedig
addig mesél nekem a kápolnáról. Aztán nem csak a kápolnáról mesélt, hanem a
faluról és sok minden másról is. A telefonos illető továbbra sem érkezett meg,
ezért később a templomba is kettesben mentünk fel. Végül több, mint másfél
órán keresztül tartott nekem egy személyre szabott idegenvezetést. Habár
hívott, hogy nézzem még meg az egykori plébánián berendezett múzeumot is, de
én akkor már fáradt voltam, izzadt voltam, éhes voltam, így megköszöntem a
beszélgetést, beültem az autóba és most már valóban indultam a szállásra.
|
|
| Az útszéli kis kápolna freskóképe a négy apostollal |
Az oltártér |
|
|
| Az árpád-kori templom a domb tetején |
Ez a kép másnap reggel készült a dombtetőn álló templomról |
|
|
| A Szádvár-i várkápolnából származó díszes mellékoltár |
Az ikerszentély és a középkori freskó maradványa |
Akkor még nem sejtettem, hogy vár még rám egy meglepetés azon a napon.
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése