2022. augusztus 14., vasárnap

OKT 02.: Gérce – Hosszúpereszteg (2022.07.20.)

A négynapos túra második napján Gércéről indultunk, koptattuk az aszfaltot a Farkas-erdőben, felmásztunk a káldi kilátóba, ebédeltünk egy magaslesen, végül pedig kavicságy helyett porba süppedve értünk be Hosszúperesztegre.

Kedd este későn kerültünk ágyba, ezért nem volt könnyű hajnali 5 órakor felkelteni a fiúkat. De szerencsére hajtotta őket a vágy, hogy négy nap alatt végigjárják a 70 kilométert, így szó nélkül felkeltek és a lehetőségekhez képest viszonylag gyorsan útra készek voltak. Eredetileg csak a 9 órai busszal terveztem a menetet, de mivel erre a napra is 40 °C körüli csúcshőmérsékletet jósoltak a meteorológusok, ezért előző este újraterveztem a nap programját.

Hosszúperesztegig autóztunk, útközben a fiúk még próbálták bepótolni a hiányzó alvásmennyiséget. Negyed 7-kor felszálltunk a buszra, amely gyorsan újra álomba ringatta őket. A leszállásnál még úgy néztek ki, mint akik félig még alszanak, de amint útnak indultunk, egyből felébredtek.

Körülbelül 700 métert sétáltunk a falu főutcáján, majd elindultunk felfelé a nap egyik leghosszabb emelkedőjén a temetők felé. Átvágtunk egy keskeny erdőfolton, majd miután átkeltünk a 84-es úton, megkezdődött a hosszú aszfaltkoptatás.

Előző este itt, a gércei evangélikus templom mellett fejeztük be a túrát, most pedig innen indultunk tovább Emelkedő a gércei temetők felé
Előző este itt, a gércei evangélikus templom mellett fejeztük be a túrát, most pedig innen indultunk tovább Emelkedő a gércei temetők felé
Hátratekintve ismét látszott a Somló Átvágtunk egy keskeny erdősávon a falu határában
Hátratekintve ismét látszott a Somló Átvágtunk egy keskeny erdősávon a falu határában
Előző márciusban, amikor erre jártam, egy friss tarvágás mellett vezetett az út. Azóta rengeteg kis akácfa nőtt a kivágott fák helyén, ezért inkább kaotikus, mint rendezett erdő benyomását keltette a terület. Szerencsére, miután beléptünk a Farkas-erdő kapuján, megváltozott a kép, onnantól nagyon sokáig egy szép erdőben sétáltunk.

Katángkóró az út menti árok partján Másfél évvel korábban csak a kivágott fák tönkjei látszottak, most egy rendezetlen, fiatal őserdőnek látszott a terület. Az erdő kapuja
Katángkóró az út menti árok partján Másfél évvel korábban csak a kivágott fák tönkjei látszottak, most egy rendezetlen, fiatal őserdőnek látszott a terület. Az erdő kapuja
Pecsételtünk a Rózsáskerti erdészháznál, majd mire elmondtam a fiúknak, hogy onnan egy nagyon hosszú, majdnem egyenes aszfaltúton fogunk továbbmenni, addigra odaértünk a letérőhöz, amelyik bevitt a fák közé, Scherg Lőrinc sírjához. „Apa! Azt mondtad, hogy...” De mire végigmondták volna, addigra ismét az egyenes aszfaltúton sétáltunk, így okafogyottá vált a számonkérés.

A fák mögött megbúvó Rózsáskerti erdészház Scherg Lőrinc erdőmérnök sírja a Farkas-erdőben Hosszú egyenes aszfaltút
A fák mögött megbúvó Rózsáskerti erdészház Scherg Lőrinc erdőmérnök sírja a Farkas-erdőben Hosszú egyenes aszfaltút
Természetesen a banyafákat sem hagytuk ki, így még egy helyen megszakítottuk az aszfaltkoptatást. Útközben általában a fák árnyékot vetettek az útra, de volt néhány rövid szakasz, ahol már ezen a korai órán is szinte égetett a nap. Egy órával a pecsételés után érkeztünk meg a Hidegkúti erdészházhoz. Amíg én elintéztem az adminisztrációt, addig a fiúk behúzódtak az út túloldalán álló padokhoz.

Az egyik banyafa Itt gyorsan haladtunk, hogy jobban hűtsön a menetszél A Hidegkúti erdészház
Az egyik banyafa Itt gyorsan haladtunk, hogy jobban hűtsön a menetszél A Hidegkúti erdészház
Vadvirágok Vadvirágok Katángkóró és a méh
Vadvirágok Katángkóró és a méh
Mielőtt továbbindultunk volna, rövid kupaktanácsot tartottunk a térkép előtt. Merre menjünk? Az egyik lehetőség az volt, hogy követjük a K jelzést. A másik, hogy a Pilóta-domb előtt rövid időre elbúcsúzunk a K jelzéstől, a K3 jelzésen elmegyünk a kilátóig és a Lajos-bükköknél térünk vissza a hivatalos útra. A harmadik lehetőség az első kettő kombinációja lett volna: ahol letérünk a kékről, oda megyünk vissza a kilátó után. Én nem szavaztam, a fiúk pedig kivételesen teljes egyetértésben a második lehetőséget választották. Indulás előtt még megnéztük az erdészháztól nem messze található kápolnát is.

A kis kápolna Hidegkúton Pillangó a levendulaültetvényen
A kis kápolna Hidegkúton Pillangó a levendulaültetvényen
Az aszfaltot egy murvás út váltotta, de az út jellege továbbra sem változott. Egyenesen kellett menni, majd egy útelágazásnál az útra merőleges irányba folytatni a sétát, egy másik egyenes úton. A kilátóig még annyi változatosság volt, hogy egy meredek keréknyomon le kellett ereszkedni egy mély völgybe, majd, mivel a kilátót általában nem a völgyben építik, ki is kellett mászni onnan.

Murva váltotta az aszfaltot Vitéz nemes Molnár László repülő hadnagy emlékkeresztje a Pilóta-dombon
Murva váltotta az aszfaltot Vitéz nemes Molnár László repülő hadnagy emlékkeresztje a Pilóta-dombon
A kilátó lábánál lévő árnyékos padoknál megtízóraiztunk, majd mivel úgy nézett ki, hogy egy darabig a napon fogunk sétálni, alaposan bekentük magunkat naptejjel. Rosszat nem tettünk vele, de hamarosan kiderült, hogy az ösvény a fák között folytatódik – szerencsénkre.

Kilátás a Scherg Lőrinc kilátóból, rajta a két jellegzetes tanúheggyel: középen a Ság-hegy, jobb szélen pedig a Somló
Kilátás a Scherg Lőrinc kilátóból, rajta a két jellegzetes tanúheggyel: középen a Ság-hegy, jobb szélen pedig a Somló
A Scherg Lőrinc kilátó Erdei ösvény a kilátó után
A Scherg Lőrinc kilátó Erdei ösvény a kilátó után
A kilátótól körülbelül egy órányi járásra volt az első káldi pecsételőhely, a Korona büfé. Jól esett egy kicsit árnyékos helyre húzódni, mert amióta a falu házai között sétáltunk, bizony nem sok árnyékot találtunk, így nem mondhattuk, hogy fáztunk volna...

Kocsiút a Lajos-bükkök oldalában Itt már kezdett nagyon meleg lenni az idő
Kocsiút a Lajos-bükkök oldalában Itt már kezdett nagyon meleg lenni az idő
Ismét árnyékban a Farkas-erdő fái alatt Búcsú a Farkas-erdőtől
Ismét árnyékban a Farkas-erdő fái alatt Búcsú a Farkas-erdőtől
Már a vizünk is fogytán volt, ezért bíztam benne, hogy előbb vagy utóbb találunk egy kék kutat, ahol teletölthetjük a kulacsainkat. (A temetőnél lett volna csap, de ezt csak utólag tudtuk meg.) Elsétáltunk a fagyizóhoz, amelyik ugyan zárva volt, de a mókuskás pecsétet így is beüthettem a fiúk füzetébe. Valaki éppen a virágokat locsolgatta a kertben, tőle próbáltam megtudakolni, hol tudnánk egy kis vizet tölteni. Végül nem kellett messze menni, mert kinyitották nekünk a kaput és az udvaron lévő csapnál teletölthettük a flakonjainkat. Bíztunk benne, hogy ezzel a mennyiséggel már kibírjuk Hosszúperesztegig.

Még nem láttam ilyen termést a tuján Utcanév tábla Káld, Keresztelő Szent János-templom
Még nem láttam ilyen termést a tuján Utcanév tábla Káld, Keresztelő Szent János-templom
A falut elhagyva hamarosan ismét fák között sétálhattunk. Megbeszéltük, hogy az első olyan helynél, ahol le lehet ülni az árnyékban, megállunk és megebédelünk. Hamarosan észre is vettek a fiúk egy magaslest. Kicsit sütötte ugyan a nap, de fel lehetett rá úgy ülni, hogy árnyékban legyünk. Ráadásul a tetején még a szél is lengedezett, így enyhítve a forróságot.

Káldi utcakép Ez is a Farkas-erdő Ez is a Farkas-erdő
Káldi utcakép Ez is a Farkas-erdő
A faluszéli kecskefarm egyik lakója A fiaim vették észre ezt a rejtőzködő gyíkot Pillangó
A faluszéli kecskefarm egyik lakója A fiaim vették észre ezt a rejtőzködő gyíkot Pillangó
Az ebéd utáni egy órában sok izgalmas esemény nem történt. Sétáltunk réten, erdőben, szántóföld szélén és murvás keréknyomokon, mígnem háromnegyed egykor megérkeztünk a nap egyik legemlékezetesebb szakaszához.

Itt éppen egy bekerített kukoricaföld mellett sétáltunk... ...meg erdei murvás úton... ...meg keréknyomokon
Itt éppen egy bekerített kukoricaföld mellett sétáltunk... ...meg erdei murvás úton... ...meg keréknyomokon
Onnantól kezdve 2 kilométeren keresztül gyalogoltunk a learatott búzatábla közepén futó egyenes, poros keréknyomokon. Gérce előtt a kavicságyba süllyedt bele a cipőnk, itt sok helyen a több centiméteres porba. Időnként feltámadt a szél, ami egyrészt hozott egy kis enyhülést a forróságba, másrészt pedig segített, hogy ne csak bokáig, hanem fülig porosak legyünk. (Azért nem a fejünk tetejéig, mert kalap volt rajtunk.) De, mialatt róttuk az utat, jót szórakoztunk azon, ahogy a különböző traktorok bálázták és összegyűjtötték a szalmát.

Olyan távol voltak, hogy csupán matchbox-nak látszottak Olyan távol voltak, hogy csupán matchbox-nak látszottak Bogáncs
Olyan távol voltak, hogy csupán matchbox-nak látszottak Bogáncs
Út a végtelenbe Kereszt a szántóföld közepén Itt már volt néhány centiméternyi porréteg is az úton
Út a végtelenbe Kereszt a szántóföld közepén Itt már volt néhány centiméternyi porréteg is az úton
Miután megérkeztünk Hosszúperesztegre, már nem kellett sokat gyalogolni, kevesebb mint 10 perc alatt odaértünk a parkolóhoz, ahol reggel az autót hagytuk.

Újabb kereszt, de ez már a falu szélén Néhány percnyi séta az autóig a faluban
Újabb kereszt, de ez már a falu szélén Néhány percnyi séta az autóig a faluban
Mielőtt még visszaindultunk volna a szállásra, elautóztunk a 8-as út túloldalán lévő templomhoz. Ott kiszálltam az autóból, kezembe vettem a 3 füzetet és elsétáltam a pecsétet rejtő dobozkához, hogy leigazoljam a szakasz teljesítését. Nem vagyok fent a FB-on, de lehet, hogy nem sokkal később már rólam is írtak ott, hogy „valaki megint autóval ment pecsételni és vitt magával egy csomó füzetet”. Valóban...

Gérce - Hosszúpereszteg 1094.3 km, 93.6%
Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig
(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)
Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

RPDDK 06.: Zalakomár – Palin (2024.10.19.)

Négy hónap kihagyás után tértem vissza a Dél-Dunántúlra, hogy Zalakomártól folytassam a RPDDK-t. Az orvosi rendelőnél beütöttem a füz...