OKT 02.: Gérce – Hosszúpereszteg (2022.07.20.)

A négynapos túra második napján Gércéről indultunk, koptattuk az aszfaltot a Farkas-erdőben, felmásztunk a káldi kilátóba, ebédeltünk egy magaslesen, végül pedig kavicságy helyett porba süppedve értünk be Hosszúperesztegre.

Kedd este későn kerültünk ágyba, ezért nem volt könnyű hajnali 5 órakor felkelteni a fiúkat. De szerencsére hajtotta őket a vágy, hogy négy nap alatt végigjárják a 70 kilométert, így szó nélkül felkeltek és a lehetőségekhez képest viszonylag gyorsan útra készek voltak. Eredetileg csak a 9 órai busszal terveztem a menetet, de mivel erre a napra is 40 °C körüli csúcshőmérsékletet jósoltak a meteorológusok, ezért előző este újraterveztem a nap programját.

Hosszúperesztegig autóztunk, útközben a fiúk még próbálták bepótolni a hiányzó alvásmennyiséget. Negyed 7-kor felszálltunk a buszra, amely gyorsan újra álomba ringatta őket. A leszállásnál még úgy néztek ki, mint akik félig még alszanak, de amint útnak indultunk, egyből felébredtek.

Körülbelül 700 métert sétáltunk a falu főutcáján, majd elindultunk felfelé a nap egyik leghosszabb emelkedőjén a temetők felé. Átvágtunk egy keskeny erdőfolton, majd miután átkeltünk a 84-es úton, megkezdődött a hosszú aszfaltkoptatás.

Előző este itt, a gércei evangélikus templom mellett fejeztük be a túrát, most pedig innen indultunk tovább

Emelkedő a gércei temetők felé

Hátratekintve ismét látszott a Somló

Átvágtunk egy keskeny erdősávon a falu határában

Előző márciusban, amikor erre jártam, egy friss tarvágás mellett vezetett az út. Azóta rengeteg kis akácfa nőtt a kivágott fák helyén, ezért inkább kaotikus, mint rendezett erdő benyomását keltette a terület. Szerencsére, miután beléptünk a Farkas-erdő kapuján, megváltozott a kép, onnantól nagyon sokáig egy szép erdőben sétáltunk.

Katángkóró az út menti árok partján

Másfél évvel korábban csak a kivágott fák tönkjei látszottak, most egy rendezetlen, fiatal őserdőnek látszott a terület.

Az erdő kapuja

Pecsételtünk a Rózsáskerti erdészháznál, majd mire elmondtam a fiúknak, hogy onnan egy nagyon hosszú, majdnem egyenes aszfaltúton fogunk továbbmenni, addigra odaértünk a letérőhöz, amelyik bevitt a fák közé, Scherg Lőrinc sírjához. „Apa! Azt mondtad, hogy...” De mire végigmondták volna, addigra ismét az egyenes aszfaltúton sétáltunk, így okafogyottá vált a számonkérés.

A fák mögött megbúvó Rózsáskerti erdészház

Scherg Lőrinc erdőmérnök sírja a Farkas-erdőben

Hosszú egyenes aszfaltút

Természetesen a banyafákat sem hagytuk ki, így még egy helyen megszakítottuk az aszfaltkoptatást. Útközben általában a fák árnyékot vetettek az útra, de volt néhány rövid szakasz, ahol már ezen a korai órán is szinte égetett a nap. Egy órával a pecsételés után érkeztünk meg a Hidegkúti erdészházhoz. Amíg én elintéztem az adminisztrációt, addig a fiúk behúzódtak az út túloldalán álló padokhoz.

Az egyik banyafa

Itt gyorsan haladtunk, hogy jobban hűtsön a menetszél

A Hidegkúti erdészház

Vadvirágok

Katángkóró és a méh

Mielőtt továbbindultunk volna, rövid kupaktanácsot tartottunk a térkép előtt. Merre menjünk? Az egyik lehetőség az volt, hogy követjük a K jelzést. A másik, hogy a Pilóta-domb előtt rövid időre elbúcsúzunk a K jelzéstől, a K3 jelzésen elmegyünk a kilátóig és a Lajos-bükköknél térünk vissza a hivatalos útra. A harmadik lehetőség az első kettő kombinációja lett volna: ahol letérünk a kékről, oda megyünk vissza a kilátó után. Én nem szavaztam, a fiúk pedig kivételesen teljes egyetértésben a második lehetőséget választották. Indulás előtt még megnéztük az erdészháztól nem messze található kápolnát is.

A kis kápolna Hidegkúton

Pillangó a levendulaültetvényen

Az aszfaltot egy murvás út váltotta, de az út jellege továbbra sem változott. Egyenesen kellett menni, majd egy útelágazásnál az útra merőleges irányba folytatni a sétát, egy másik egyenes úton. A kilátóig még annyi változatosság volt, hogy egy meredek keréknyomon le kellett ereszkedni egy mély völgybe, majd, mivel a kilátót általában nem a völgyben építik, ki is kellett mászni onnan.

Murva váltotta az aszfaltot

Vitéz nemes Molnár László repülő hadnagy emlékkeresztje a Pilóta-dombon

A kilátó lábánál lévő árnyékos padoknál megtízóraiztunk, majd mivel úgy nézett ki, hogy egy darabig a napon fogunk sétálni, alaposan bekentük magunkat naptejjel. Rosszat nem tettünk vele, de hamarosan kiderült, hogy az ösvény a fák között folytatódik – szerencsénkre.

Kilátás a Scherg Lőrinc kilátóból, rajta a két jellegzetes tanúheggyel: középen a Ság-hegy, jobb szélen pedig a Somló

A Scherg Lőrinc kilátó

Erdei ösvény a kilátó után

A kilátótól körülbelül egy órányi járásra volt az első káldi pecsételőhely, a Korona büfé. Jól esett egy kicsit árnyékos helyre húzódni, mert amióta a falu házai között sétáltunk, bizony nem sok árnyékot találtunk, így nem mondhattuk, hogy fáztunk volna...

Kocsiút a Lajos-bükkök oldalában

Itt már kezdett nagyon meleg lenni az idő

Ismét árnyékban a Farkas-erdő fái alatt

Búcsú a Farkas-erdőtől

Már a vizünk is fogytán volt, ezért bíztam benne, hogy előbb vagy utóbb találunk egy kék kutat, ahol teletölthetjük a kulacsainkat. (A temetőnél lett volna csap, de ezt csak utólag tudtuk meg.) Elsétáltunk a fagyizóhoz, amelyik ugyan zárva volt, de a mókuskás pecsétet így is beüthettem a fiúk füzetébe. Valaki éppen a virágokat locsolgatta a kertben, tőle próbáltam megtudakolni, hol tudnánk egy kis vizet tölteni. Végül nem kellett messze menni, mert kinyitották nekünk a kaput és az udvaron lévő csapnál teletölthettük a flakonjainkat. Bíztunk benne, hogy ezzel a mennyiséggel már kibírjuk Hosszúperesztegig.

Még nem láttam ilyen termést a tuján

Utcanév tábla

Káld, Keresztelő Szent János-templom

A falut elhagyva hamarosan ismét fák között sétálhattunk. Megbeszéltük, hogy az első olyan helynél, ahol le lehet ülni az árnyékban, megállunk és megebédelünk. Hamarosan észre is vettek a fiúk egy magaslest. Kicsit sütötte ugyan a nap, de fel lehetett rá úgy ülni, hogy árnyékban legyünk. Ráadásul a tetején még a szél is lengedezett, így enyhítve a forróságot.

Káldi utcakép

Ez is a Farkas-erdő

A faluszéli kecskefarm egyik lakója

A fiaim vették észre ezt a rejtőzködő gyíkot

Pillangó

Az ebéd utáni egy órában sok izgalmas esemény nem történt. Sétáltunk réten, erdőben, szántóföld szélén és murvás keréknyomokon, mígnem háromnegyed egykor megérkeztünk a nap egyik legemlékezetesebb szakaszához.

Itt éppen egy bekerített kukoricaföld mellett sétáltunk...

...meg erdei murvás úton...

...meg keréknyomokon

Onnantól kezdve 2 kilométeren keresztül gyalogoltunk a learatott búzatábla közepén futó egyenes, poros keréknyomokon. Gérce előtt a kavicságyba süllyedt bele a cipőnk, itt sok helyen a több centiméteres porba. Időnként feltámadt a szél, ami egyrészt hozott egy kis enyhülést a forróságba, másrészt pedig segített, hogy ne csak bokáig, hanem fülig porosak legyünk. (Azért nem a fejünk tetejéig, mert kalap volt rajtunk.) De, mialatt róttuk az utat, jót szórakoztunk azon, ahogy a különböző traktorok bálázták és összegyűjtötték a szalmát.

Olyan távol voltak, hogy csupán matchbox-nak látszottak

Bogáncs

Út a végtelenbe

Kereszt a szántóföld közepén

Itt már volt néhány centiméternyi porréteg is az úton

Miután megérkeztünk Hosszúperesztegre, már nem kellett sokat gyalogolni, kevesebb mint 10 perc alatt odaértünk a parkolóhoz, ahol reggel az autót hagytuk.

Újabb kereszt, de ez már a falu szélén

Néhány percnyi séta az autóig a faluban

Mielőtt még visszaindultunk volna a szállásra, elautóztunk a 8-as út túloldalán lévő templomhoz. Ott kiszálltam az autóból, kezembe vettem a 3 füzetet és elsétáltam a pecsétet rejtő dobozkához, hogy leigazoljam a szakasz teljesítését. Nem vagyok fent a FB-on, de lehet, hogy nem sokkal később már rólam is írtak ott, hogy „valaki megint autóval ment pecsételni és vitt magával egy csomó füzetet”. Valóban...

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.