Egy különleges szakaszt teljesítettünk a fiammal február közepén. A farsangi díszbe öltöztetett tömördi buszmegállóból indultunk útnak, a falu szélén tartottunk egy rövid matematika órát, majd Kincsédpusztától az Ablánci Csárdáig száguldoztunk az erdei versenypályán. A csárdánál ebédeltünk (hátizsákból, hazait), utána pedig megmásztuk a szakasz legmeredekebb emelkedőjét. Miután szárazon megúsztuk a vasút alatti átkelést, meg sem álltunk Szelestéig, ahol a túrát egy retró pecséttel zártuk le.
„Hol van a közelben olyan szakasz, amit nem jártál még végig?” – ezzel
a kérdéssel fordult hozzám a feleségem, amikor megtudta, hogy másnap reggel
csak hét órakor indulunk útnak a fiammal. Valóban szokatlan volt, hogy ilyen
későn kell otthonról elindulni, de mivel mindössze 20 km-t terveztünk
gyalogolni, ráadásul majdnem sík terepen, különösebb látnivaló nélkül, ezért
nem kellett a kora reggeli buszra sietni.
Szombathelyen a vasútállomásnál hagytuk az autót, onnan buszoztunk el 20 perc
alatt a túránk kiinduló állomására, Tömördre. A farsangi díszbe öltöztetett
buszmegállónál nem időztünk sokat, miután nyakamba akasztottam a
fényképezőgépet és elindítottam a telefonomon a GPS-t, már talpaltunk is
felfelé az enyhén emelkedő Fő utcán.
|
|
|
| Tömörd |
Farsangi díszbe öltözött buszmegálló, ahol Florenza Pietra Ferrara Primadonna fogadja az érkezőket |
A túraszakasz második legnagyobb emelkedője |
Mindössze 300 métert sétáltunk és már meg is érkeztünk az első megállóhoz, a
pecsételőhelyhez. Ahol sütött a nap, ott kellemes tél végi idő volt, de az
árnyékos esőbeállónál metszően hidegnek éreztük a szelet, így amilyen gyorsan
csak tudtunk, továbbálltunk onnan.
|
|
|
| Antik tárgyak kiállítása az út mentén |
Az állvány elrontotta a látványt |
Széllel bélelt esőbeálló |
Néhány perccel később tettünk egy rövid kitérőt a kissé romos, de valószínűleg
éppen felújítás alatt álló Chernel-kastély kertjébe. A falu szélén álló, már
felújított Kiskastélyt viszont csak az utcáról tudtuk megnézni, mert egy
lánccal le volt zárva a kocsibejárója.
|
|
|
| Chernel-kastély |
Az építés éve: L + L + I + D + D + I + C + I + C + D + I + V |
Chernel-Kiskastély |
A település utolsó házát elhagyva rövid ideig még aszfalton sétáltunk, de
hamarosan beértünk a fák közé, ahol már csak keményre taposott keréknyomokon
gyalogoltunk tovább.
|
|
| Búcsú Tömördtől |
Elfogyott az aszfalt a lábunk alól |
2 kilométernyi eseménytelen gyaloglás után érkeztünk meg a Csepregre vezető
műúthoz.
|
|
|
| Nem kellett sokat gondolkodni és keresgélni, hogy merre kell menni |
Kincsédpuszta felé közeledve |
Csepreg, Kincsédpuszta megálló |
Átkeltünk az úton, majd a hétvégi(?) házak mellett elsétálva megérkeztünk
Kincsédpusztára. Miután elhagytuk a romos gazdasági épületeket balra
fordultunk és elindultunk egy végeláthatatlanul hosszú egyenes úton.
|
|
|
| Autós gyerekülés újrahasznosítva |
Kincsédpusztai víztorony |
Romos gazdasági épületek |
Sokáig gyalogoltunk a szántóföld mellett a széles keréknyomokon, majd egy
rövid szakaszon gyalogúttá szűkült az út és egy kissé bozótos területen
vezetett keresztül. Az ágas-bogas, de azért jól járható részt elhagyva ismét
kiszélesedett az út és a fák között újra keményre taposott keréknyomokon
gyalogolhattunk tovább.
|
|
|
| Tovább egyenesen |
Kincsédpuszta |
A vetésről repült fel a fa tetejére |
Ha egy autóverseny pályán lettünk volna, akkor azt mondanám, hogy 40 perc
száguldás után érkeztünk meg egy sikánhoz. Egy derékszögű balkanyar, majd egy
még élesebb jobb kanyar után aztán újra „padlógázzal” lehetett haladni,
egészen az Ablánc-patak völgyéig.
|
|
|
| 40 perc után az első útelágazáshoz közeledve |
A sikánból körülnézve megláttuk Büköt |
Újra "padlógázzal" száguldottunk |
|
|
|
| Szellem (farsangi jelmez) |
Tudták, hogy hol kell levágni a fát |
Egyedi tervezésű kék jelzés |
Egy rozoga hídon átkeltünk a kis patak felett, a túlparton pedig hamarosan egy
hatalmas hóvirágmezőt vettünk észre. Megörökítettük a tavasz hírnökeit, majd
baktattunk tovább.
|
|
|
| Átkelés a patak felett |
Gyalogút a patakparton |
Útakadály |
Elmentünk a vándortábor elhanyagoltnak látszó épülete mellett, majd néhány
perccel később megérkeztünk a valaha szebb napokat látott Ablánci Csárdához.
|
|
|
| Vándortábor, kissé elhanyagolt állapotban |
A csárda, nagyon elhanyagolt állapotban |
Erzsébet királyné (Sisi) fái a csárda bejáratánál |
Ekkor még csak fél egy volt, de már közel felét megtettük az útnak. Elkezdtem
számolgatni: ha az előttünk álló szakaszon is hasonló sebességgel tudunk
haladni, akkor akár még a korábbi buszt is elérhetjük Szelestén, nem kell
elgyalogolni a vasútállomásig! Megkérdeztem a fiamat, hogy megálljunk-e egy
kicsit pihenni, de nem érezte magát fáradtnak, ezért pecsételés után indultunk
is tovább.
A rövid aszfaltos szakaszon megettünk egy-egy banánt, majd mikor a jelzések az
út jobb oldalán a fák között folytatódtak, akkor megmásztuk a nap legnagyobb
emelkedőjét. Az egész úton ez a néhány méteres szakasz volt a legrosszabb,
mert a talaj felső rétege megolvadt és csúszós, saras volt. De csak néhány
métert kellett így megtenni, utána ismét következett egy hosszú egyenes.
|
|
|
| Rövid séta az aszfalton |
Az emelkedő |
Egy újabb egyenes szakasz |
20 perc séta után érkeztünk meg a GYSEV-uszodához (a Sopron-Szombathely vasútvonal alatti alagúthoz), ahol első ránézésre úgy
látszott, hogy ezúttal száraz lábbal át lehet kelni a sínek alatt. Közelebb
érve azonban láttuk, hogy nem száradt ki a medence, csak ez az oldala a
gyerekmedence, az úszóknak való mélyvíz pedig az alagút túloldalán található.
Szerencsére azért nem volt ennyire tragikus a helyzet, a töltés oldalán volt
egy kitaposott ösvény, amelyen keresztül kissé csúszkálva ugyan, de ki
lehetett kerülni a vizet.
|
|
| A GYSEV-uszoda gyerekmedencéje |
Mélyvíz, csak úszóknak (vagy mazochistáknak)! |
Mi más következhetett volna a sínek túloldalán, mint egy hosszú egyenes
szakasz, ezúttal a fák között, közepén egy újabb sikánnal.
|
|
|
| Változatok egy témára: egyenes |
|
|
|
| Változatok egy témára: egyenes |
Egy kis változatosság: fagyöngy |
A GYSEV-uszodától egy és negyed órányi járóföldre volt Szeleste, ahol a falu
szélén számomra kissé szokatlan módon a jelzések a bekerített templomkerten
vezettek keresztül.
|
|
|
| Szántóföldön keresztül érkeztünk meg Szelestére |
Nem kérdés, hogy merre tovább |
A felsőszelestei Szent József-templom |
Miután a kerítésre ragasztott papírlap kérésének eleget téve becsuktuk magunk
után a kertkaput, nem volt más hátra, mint végigsétálni Felsőszeleste
főutcáján és az Anita presszónál beütni a füzetbe a nap záró pecsétjét. Mivel
a busz indulásáig még volt negyed óra, ezért arra is jutott idő, hogy bent a
presszóban kérjek egy-egy lenyomatot a füzetekbe régi OKT pecséttel is. Végül
tökéletes időzítéssel, 10 perccel a busz indulása előtt érkeztünk meg a
buszmegállóba.
|
|
| Felsőszelestei utcakép |
Újrahasznosított fémhulladékok Alsószelestén |
Mitől volt különleges a túra? Azt is mondhatnám, hogy a sok hosszú egyenes szakasz miatt. De az igazi különlegességet mégsem ez adta. Hazafelé az autóban gondolkoztam el rajta, hogy egész úton egyetlen sárga útjelző táblát sem láttunk, amelyik rossz irányba, vagy rossz távolságot mutatott volna! Sőt, a 20 km alatt egyetlen sárga táblát sem láttunk!
Ezzel a túrával már majdnem átléptem a 200 km-es határt, mert amikor hazaértünk, akkor már csak 200,2 km volt hátra az OKT-ből. De mire elkészült ez a bejegyzés, addigra egy kicsit távolabb kerültem a céltól, mivel Sümeg előtt megváltozott a nyomvonal és 2,5 km-rel hosszabb lett a teljes táv. Ez azonban nem szegte a kedvemet és továbbra is bízom benne, hogy hamarosan bekerül az utolsó pecsét is a füzetembe. Elképzelésem már van róla, hogy melyik lesz ez a pecsét...
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése