A kezdetek

Az egész 2016-ban kezdődött… Akkor jutott el hozzám az MTSZ kéktúra népszerűsítésre indított kampánya. Ugyanebben az évben a családdal ellátogattunk Hollókőre, ahol a Várkút-forrástól a tanösvényen és a K jelzésen próbáltunk visszajutni a faluba. Természetesen térkép, GPS és mindenféle előzetes tájékozódás nélkül. Örök emlék marad, ahogy a tehénlepények tengerében próbáltuk megtalálni a helyes utat. Valamikor ezután a kalandos séta után fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ha ekkora „buli” a kéktúrázás, akkor én szeretném az egészet végigjárni.

A nyaralásból hazaérve a család minden tagjának beszereztünk egy Pilisi kilátások és egy Három forrás útja igazolófüzetet. Arra gondoltam, hogy azok a túrák jók lesznek bemelegítésnek, segítségükkel talán sikerül megszerettetni a pecsétgyűjtést és a túrázást a család aprajával és nagyjával is. (Az apraja akkor egy 12 éves nagylányt, egy 9 éves nagyfiút és egy 6 éves fiú-lány ikerpárt jelentett.) Tervezgettem, hogy mikor melyik szakaszt járhatnánk be, melyik kilátás pecsétet lehetne megszerezni, hogy aztán következő nyáron már a „nagy kéken” indulhassunk el. Az elején a terv szerint alakultak a dolgok. Szeptemberben végigjártuk a Három forrás első részét, gyűjtöttünk 2 kilátás-pecsétet, majd novemberben még részt vettünk egy rövid pilisi teljesítménytúrán, ahol egy újabb kilátás pecsét került a füzetbe. De utána, mint a kezdeti lelkesedés után általában, egy hosszabb szünet következett.

Amikor már úgy éreztem, hogy fel kell adnom a „nagy kék tervet”, mert szinte lehetetlen olyan időpontot találni, amikor mindenki ráérne túrázni, akkor felcsillant egy halvány reménysugár: 6 OKT füzetet találtunk a karácsonyfa alatt. Az ünnep elmúltával ismét beindult a mókuskerék, örültünk, ha hétvégén egy kicsit kipihenhettük az egész hét fáradalmait, nem sikerült időt szakítani a közös családi túrázásra. Egészen júniusig kellett arra várni, hogy végigjárjuk a Három forrás hátrelévő részét és mindenki kézbe vehesse a jól megérdemelt kitűzőt.

Augusztus közepén egy hétre a Zemplénbe mentünk nyaralni. A terv szerint a nyaralás része lett volna, hogy Hollóházán elkezdjük a kéktúrát. Természetesen az időjárás közbeszólt, így a hollóházi túra elmaradt. De nem adtuk fel és néhány nappal később, 2017. augusztus 13-án Regécen bekerült az első pecsét az OKT füzetbe. Ezzel elindult az elkövetkezendő évek egyik nagy projektje…

Másfél évvel az indulás után fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy jó volna egy naplót írni a megtett szakaszokról. Ahogy nő a hátam mögött hagyott kilométerek mennyisége, úgy sokasodnak az emlékek és az élmények is. Egyre nehezebb ezeket fejben tartani, de remélem, hogy a papírra (honlapra) vetett gondolatok később is segítenek felidézni az adott szakasz emlékezetes helyeit és pillanatait.

A kéktúrás beszámolók mellett néhány egyéb túraleírás is szerepel a naplóban, mert azok során is átéltem olyan pillanatokat, amelyeket jólesik felidézni hetekkel, hónapokkal és talán még évekkel később is.

Kedves Olvasó, kellemes időtöltést kívánok a beszámolóim olvasásához!