OKT 01.: Sárvár – Szeleste (2021.10.09.)

Egy rövid, könnyű túrát választottunk a fiaimmal erre a hétvégére. Sárvárról, a vár parkolójából indultunk egy kis csapattal, a Gyöngyös-patak töltésén elszaladtunk Csényeújmajorra, majd az aszfalton Csényére. Félúton, Bögötön tartottunk egy kis pihenőt, majd "megmásztuk" a nap első emelkedőjét. Sétáltunk erdőben, mezőn és szántóföld szélén, a cél előtt nem sokkal pedig megmásztuk a nap második emelkedőjét, az autópálya hídját. Szelestén fejeztük be a túrát.

Ebben az évben is jelentkeztünk a fiaimmal a Kéktúrázás napjára és ismét egy nyugat-Magyarországi szakaszt szemeltük ki magunknak. Sokat gondolkoztam, hogyan oldjuk meg a logisztikát. (Alsó-)Szelestéről az egyik vonat túl korán indult, ahhoz már reggel 4 órakor el kellett volna otthonról indulni. A következő viszont csak háromnegyed 8-ra ért Sárvárra, azzal nem lehetett volna háromnegyed 8-ra a vár parkolójához érni. Buszos lehetőséget sem találtam, így maradt az a megoldás, hogy Sárváron, a vasútállomásnál hagytuk az autót és a túra végén kellett oda visszajutni.

A jelentkezők között nem volt túl népszerű a szakasz, mindössze 11-en jelentkeztünk az 50 helyre. Háromnegyed 8-kor a túravezető tartott egy névsorolvasást, röviden mesélt Sárvár történetéről, majd a csoportkép elkészítése után, pontban 8 órakor útnak indultunk.

Egy 11 fős kis csapattal indultunk útnak a vár parkolójából

Másról nem is nevezhették volna el ezt az utcát, mint Nádasdy Ferencről

Rövid városi séta után a Gyöngyös-patak töltésén gyalogoltunk tovább. Még nem túráztam az Alföldön, de a különböző leírásokból pontosan olyannak képzelem el az AK-t, mint ezt a szakaszt: harmatos fű, sík terep, jobbról-balról szántóföldek és legelők, ameddig a szem ellát.

Zsilip a Gyöngyös-patakon

Séta a töltésen

A terület adottságait kihasználva több szélkereket is építettek ezen a vidéken

Egyetlen emelkedő vagy dombocska sem lassította a haladásunkat, így 9 órára már meg is érkeztünk Csényeújmajorra. A kápolnánál megvártuk, amíg mindenki pecsétel, aztán indultunk tovább.

Csényeújmajor, ahol az épületek csak nevükben újak

Gombák

Nagy a kontraszt a major épületei és az út túloldalán álló kápolna között

Hosszú, szinte a végtelenbe futó egyenes aszfaltút szélén sétáltunk, majd egy enyhe balkanyar után feltűntek Csénye első házai. Végiggyalogoltunk a falun, majd a falu végén, a kálvária kápolnájánál tartottunk egy rövid pihenőt, hogy azok is utolérjék a csapatot, akik útközben megálltak egy boltnál.

Hosszú egyenes aszfaltút Csénye felé

Nepomuki Szent János-templom

A csényei kálváriát elkerüli a K jelzés

A települést elhagyva tovább folytatódott az aszfaltkoptatás. Nem sokkal azután, hogy elsétáltunk a pulykanevelő telep mellett, végre búcsút inthettünk az aszfaltnak és az erdő derékszögű nyiladékaiban sétáltunk tovább. Balra-jobbra-balra és már vissza is értünk ugyanarra az útra, amelyről 20 perccel korábban lekanyarodtunk.

Még néhány méter és beértünk az erdőbe

Hosszú, egyenes, egymásra merőleges nyiladékok

A porpáci vasútállomás közelében kereszteztük a síneket, majd amikor az aszfaltcsík élesen balra kanyarodott, akkor mi egyenesen mentünk tovább a földúton. Ismét egy hosszú egyenes következett a szántóföldek között, amelynek végén megérkeztünk a következő településre, Bögötre.

Levágtunk egy kanyart, de visszaértünk az aszfaltútra

Erre rövidebb Bögötre az út

Az élesebb szeműek már látták az út végén a falu házait

A pecsétért le kellett térni a K jelzésről és a többség úgy döntött, hogy a helyi vendéglátó egységben tartunk egy rövid pihenőt. A túravezető megkérdezte a buszmegállóban üldögélő, a sörösüveg fenekét nézegető, ránézésre a helyi viszonyokat jól ismerő embertől, hogy „Merre van a presszó?”. „Heee???” – kérdezett vissza a jóember. „A kocsmát keressük” – próbálta máshogy feltenni a kérdést a túravezetőnk, mire érkezett is a válasz: „Jaaa, az arra van!”.

A fiaimmal mi nem mentünk el a kocsmába, hanem a bolt mellett lévő park egyik padján ültünk le és ott ettük meg a tízórainkat. Utólag sajnálom, hogy nem tartottunk a többséggel, mert így csak elmesélésből ismerem a kocsmában elhangzott párbeszédet: „Van csapolt sör?”, „Igen, van, de nem kezdem meg!”.

Tovább egyenesen, immár a faluban

Pecsételés és rövid pihenő a templommal szemközti padon

Negyed 12 körül újra együtt volt a csapat, így nekivágtunk a túra második felének. A Váti-erdőben az erdészeti úton sétálva egyszer csak azt éreztük, mintha emelkedne az út! Na, nem a Nagy-Getére, vagy a Csór-hegyre kell itt gondolni, de Sárvár óta szinte végig sík terepen jöttünk, így feltűnt az a 10 méter szintemelkedés, amit a 88. számú főútig tartó szakaszon leküzdöttünk.

Búcsú Bögöttől

Kocsiút a szántóföld mellett

Felfelé az "emelkedőn" a Váti-erdőben

Egyenesen neki a 88-as főútnak

A főúton elég nagy volt a forgalom, de szerencsére széles volt az útpadka és nem is kellett rajta sokat gyalogolni, így aztán nemsokára ismét a Váti-erdőben sétáltunk tovább. Ismét egy hosszú egyenes szakasz kezdődött, amelynek az elején két oszlopmaradvány emlékeztetett arra, hogy egykor ezen a területen működött az ÁVO egyik munkatábora.

Széles padka az út szélén. Sikerült elkapni egy olyan pillanatot, amikor egyetlen autó sem volt az úton.

A kapu megmaradt oszlopai

Mielőtt az út elérte volna az M86-os autópályát, élesen jobbra fordult és azzal párhuzamosan folytatódott a fák között. Körülbelül másfél kilométer után vége lett a hangulatos erdei sétának és egy kaszálón keresztül, majd a szántőföld szélén, végül pedig a vasúti sínekkel párhuzamosan vittek tovább a keréknyomok.

Újabb hosszú egyenes szakasz a Váti-erdő mellett

Meg kellett keresni, hol lehet átkelni az M86-os úton

Nem volt messze az autóút, de a zaját nem lehetett hallani a fák között

A K jelzés valószínűleg a kaszáló szélén haladt, de a kitaposott nyomok nem arra vittek

Távolban, a fák mögött fut a vasúti sín

Még egy kis gyaloglás a szántóföld szélén, mielőtt megérkeztünk Ölbő-Alsószeleste vasútállomásra

Ölbő-Alsószeleste vasúti megállótól még másfél kilométert kellett gyalogolni a nap utolsó pecsétjéig. De milyen másfél kilométert! Volt benne két körforgalom és 200 méter az autópálya felett átívelő hídon!

Az autóút felülről

Szőrös csúszó-mászó az út széli kavicsban

Vajon azért lett ilyen széles a padka, hogy ne kelljen külön felüljárót építeni a gyalogosoknak?

Fél egykor érkeztünk meg az Anita presszóhoz, ahol beütöttük a nap utolsó pecsétjét és elkészítettük az ilyen volt – ilyen lett fényképsorozat második darabját, amivel igazoltuk, hogy együtt teljesítettük ezt a szakaszt.

Szűz Mária neve-templom, Szeleste

Másfél órát kellett volna még a vonatra várni, ezért nagyon megörültem, amikor az egyik túratárs felajánlotta, hogy van még szabad hely az autójában és 3 embert szívesen elvisz Sárvárra. A nehézséget az okozta, hogy öten voltunk a három helyre. A túravezető rendkívül készséges volt és felajánlotta, hogy visszajön értünk autóval, de végül a két fiam „hozott áldozatot a köz érdekében”. Megegyeztünk, hogy ők leülnek az arborétum előtti parkban, én pedig elmegyek a többiekkel Sárvárra az autóért. Így is lett és mire visszaértem értük, már ettek-ittak és szinte ki is pihenték a túra fáradalmait.

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.