OKT 10.: Kőhányás – Szárliget (2019.06.29.)

A beígért kánikula miatt ismét a kora reggeli indulást választottam. Autóval elmentem Szárligetig, onnan 6 órakor átvonatoztam Tatabányára, ahonnan rövid várakozás után busszal utaztam Kőhányáspusztáig. A turistaház előtti oszlopnál beütöttem a pecsétet a füzetbe és 7 óra előtt útnak indultam Várgesztes felé. Egy rövid szakaszon a Csákvárra vezető műúttal párhuzamosan, a harmatos fűben sétáltam, majd az úttesten átkelve elhaladtam a zizegő magasfeszültségű távvezeték alatt. Onnantól egy frissen felújított dózerúton folytattam a sétát. Helyenként az egy héttel korábbi felhőszakadásra emlékeztető pocsolyákat kellett kerülgetni, de végig jól lehetett haladni. Az egyetlen izgalmat egy róka jelentette, amelyik egy bokorból előbújva körülnézett, talán reggeli zsákmányt keresett, de miután észrevett, gyorsan elszaladt.

Zuzmó a turistaház kerítésén

A reggeli első napsugarak az Esterházy-kápolnán

Az első méterek Kőhányás után

Cseresznyefahajtás

Körülbelül 40 perc séta után egy láncfűrész egyre erősödő hangja törte meg a reggeli erdő csendjét. Az Űző-hegy oldalában lefelé ereszkedve láttam meg a favágót, aki az éjszaka folyamán az úttestre dőlt fát darabolta, hogy ismét járhatóvá tegye a várhoz vezető műutat. Az aszfaltozott úthoz érve balra fordultam, majd néhány lépés után megpillantottam a hegyoldalban a Lourdes-i barlangot, amelyhez a kényelmes falépcsőkön fel is másztam. Visszatérve a műútra váltottam néhány szót a favágóval és indultam tovább a falu felé. Körülbelül 100 métert kellett csupán az aszfalton haladni, utána ismét a fák közé kalauzolt a K jelzés. Nem emlékeztem pontosan, hogy hol kell felmenni a várhoz, de néhány perc séta után gyanút fogtam, hogy már le kellett volna térni a K jelzésről, mert már majdnem beértem a faluba. A térképre pillantva megállapítottam, hogy a „könnyebb” KL jelzést már elhagytam, ahhoz az erdőből kiérve jobbra kellett volna fordulni, de kb. 100 métert visszasétálva egy meredek, kitaposott, jelzetlen ösvényen is fel lehet kapaszkodni a romhoz.

Ereszkedés Várgesztes felé

Lourdes-i barlang

A szuszogtató kaptatón felérve nagy csalódás ért. Tudtam, hogy a vár nem látogatható, de mégis kicsit többre számítottam, mint egy drót kerítéselemekkel körbekerített, magára hagyott romra, ahonnan a fák sűrű lombkoronája miatt még a kilátás sincs…

Meredek kaptató a Gesztesi várhoz

A várat kerítés védi a látogatóktól

Mivel elég meredek volt a felfelé vezető út, ezért úgy döntöttem, hogy inkább a KL jelzésen megyek vissza a völgybe. Jelzést nem nagyon láttam, de a köves, majd aszfaltos úton el sem lehetett volna tévedni. Ismét találkoztam a favágóval, ismét váltottunk néhány szót, majd folytattam az utat Várgesztes felé.

Lefelé a várból

A falu közepén tettem egy rövid kitérőt a katolikus templomhoz, majd a Gesztes Marketnél pecsételtem. Az Arany János utcán tovább sétálva néhány perc alatt elértem a horgászóhoz. Még csak negyed 9-et mutatott az óra, csend és nyugalom honolt a tóparton, mindössze 2-3 horgász ült türelmesen a zsákmányra várva.

Szent Vendel és Szent Miklós plébániatemplom

Bányász emlékmű

Horgásztó

Szorgos hangya a bogáncson

A tavat elhagyva egy kisebb emelkedő kezdődött az erdőben, amelyen kb. 500 m után elértem a Zsigmond-kőre vezető K3 jelzést. A hegytető, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a falura, a villaparkra, a horgásztóra és környékére, valamint a szemközti hegy tetején magasodó várra, mindössze néhány perces kitérőt jelentett a K jelzésről.

A Gesztesi vár a Zsigmond-kőről

Zsigmond-kői panoráma

A horgásztó

Várgesztes

A K jelzésre visszatérve rövid ideig még folytatódott az emelkedő. Helyenként olyan sűrű volt a fák lombkoronája, hogy úgy éreztem, mintha kora esti szürkületben gyalogolnék. Negyed óra alatt elértem a Zsigmond királyt ábrázoló képesfához, majd újabb 10 perccel később a Mátyás-kúthoz. A forrásnál nem időztem sokat, mert amint megálltam (pl. fényképezni), azonnal bogarak hada vett körül. Akkor még nem tudtam, hogy lesz még ennél rosszabb is…

Zsigmond királyt ábrázoló képesfa

Mátyás-kút

A forrástól visszakapaszkodtam a hegyoldalban futó gyalogútra, amelyen negyed óra alatt kiértem egy aszfaltos útra. Mindössze néhány métert haladtam az aszfalton, mert ott egy rozsdás ÁFOR feliratú táblán látható kék nyíl az úttal párhuzamosan futó, derékig érő gazzal benőtt, sáros területre irányított, hogy ott tegyem meg a Szarvas-kútig hátralévő mintegy 500 métert. Ezen a szakaszon nem volt hiány bogarakból, olyan volt, mintha egy nagy bogárfelhő kellős közepén haladnék…

ÁFOR - Ásványolaj Forgalmi Vállalat

Ennél a forrásnál sem időztem sokat, készítettem pár fényképet és indultam tovább. Rövid emelkedő után néhány lépés erejéig visszatértem az aszfaltútra, amelyet már korábban is érintettem, majd egy széles mélyúton mentem tovább. Hamarosan elértem az útszakasz következő nevezetességét, a Rockenbauer Pál emlékfát.

Rockenbauer Pál emlékfa

Miután magam mögött hagytam a faragott fát, a Vitány-várhoz észak felől, a ZL jelzésen szerettem volna felmenni. A Z-ZL elágazásnál azonban egy tábla figyelmeztetett, hogy a régészeti munkálatok miatt a vár csak a déli oldal felől közelíthető meg. Így hát visszafordultam és a Z-K-KL útvonalon másztam fel a romhoz. Sétáltam egyet az omladozó kőfalak között, készítettem néhány fényképet, majd indultam tovább.

Szent László képesfa

Vitányvár

Omladozó déli várfal

Mielőtt elértem volna a Csákányospusztára vezető műutat, egy lábatlan gyíkot vettem észre, amelyik a homokos földút közepén mozdulatlanul tűrte, hogy készítsek róla néhány fényképet.

Kisvirág az út szélén

Virágzó kamilla

A lábatlan gyík (kuszma)

Az erdőből kiérve néhány száz métert gyalogoltam az aszfalton a tűző napsütésben, majd egy derékszögű balkanyarral ismét a fák árnyékában folytattam az utat és értem el a körtvélyesi erdei temetőt.

Tűző napon Körtvélyespuszta felé

Körtvélyesi erdei temető

Onnan már csak negyed órát kellett gyalogolni és a K+-K3 jelzéseket követve a feljutottam a Körtvélyesi-kilátóhoz. A háromszög alaprajzú fa építményből csodálatos kilátás nyílt a Gerecsére.

Körtvélyesi-kilátó

Panoráma a kilátóból

A kilátónál tartottam egy rövid ebédszünetet, majd indultam vissza a kékre, hogy a Mária-szakadékon keresztül leereszkedjek Csákányospusztára. A szakadék elején több hatalmas kidőlt fa állta az utamat. Ezek alatt-felett átbújva-átmászva szem elől tévesztettem a K jelzést, ezért a kiszáradt patakmederben mentem tovább. Egészen a következő kidőlt fáig. Azon már nem tudtam sem átmászni, sem átbújni, ezért kénytelen voltam kimászni a patakmederből. A patakparton ismét rátaláltam a K jelzésre, így azt követve folytathattam a túrát.

Mária-szakadék 1.

Mária-szakadék 2.

Mária-szakadék 3.

Mária-szakadék 4.

Újra a jelzett úton

A csákányospusztai turistaházat elhagyva már túl sok izgalmat nem tartogatott a szakasz. Először körülbelül két kilométert kellett megtenni többnyire a tűző napon, kukoricaföld mellett vagy kaszálón keresztül. Utána körülbelül egy kilométer séta a fák között, a zajos 1-es főúttal párhuzamosan, végül pedig másfél kilométer betonút Szárliget határáig.

Pusztai vándorlás Csákányospuszta előtt

Szarvasbogár a Szárligetre vezető betonon

A vasútállomáson fél egykor ütöttem be a nap utolsó pecsétjét azzal a bélyegzővel, amelyet valaki két nappal később meglovasított.
Ezzel a túrával fejeztem be az OKT vértesi részét. Lehet, hogy csak a pusztuló várgesztesi vár, az elhanyagolt források és az utolsó 5 kilométer miatt, de számomra nagy csalódás volt ez az utolsó szakasz. Szerencsére a két korábbi vértesi túrám során nem éreztem ehhez hasonló csalódottságot, így erről a tájegységről is maradtak szép számmal kellemes élményeim.

Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.