Ezúttal egy rövid szakaszt jártunk végig a kisebbik fiammal, de közben megmásztunk három tanuhegyet és gyönyörködtünk a Balaton és környékének természeti csodáiban. Reggel Tapolcán hagytuk az autót, onnan busszal mentünk Káptalantótiig. Bemelegítésnek felmásztunk a Tóti-hegy kopár csúcsára, ahonnan igazi körpanoráma tárult a szemünk elé. A második tanuhegyen, a Gulácson a kilátás helyett az üde zöld aljnövényzetben gyönyörködtünk. A harmadik tanuhegyre, a Badacsonyra a Kőkapu szikláin keresztül másztunk fel, majd a Kisfaludy-kilátóból, az Egry József-kilátóból, a Ranolder-kereszt tövéből és a Tördemici-kilátóhelyről csodáltuk meg a Balaton csillogó víztükrét, a tanuhegyeket, a Káli-medencét, sőt még a Kab-hegyet is. A túra befejezéseként leereszkedtünk a bujdosókról elnevezett meredek bazaltlépcsőn és a tördemici vasútállomás várótermében beütöttük a füzetünkbe a szakasz teljesítését igazoló bélyegzőt.
Szombat reggel korán csörgött az ébresztőóra, mert Tapolcán szerettük volna
elérni a 7:54-kor induló buszt. Amint véget ért a kijárási tilalom, kisebbik
fiammal beültünk az autóba és útnak indultunk.
Tapolcán a temető mellett parkoltunk le, hogy akár vonattal, akár busszal
jövünk vissza, ne kelljen sokat gyalogolni az autóig. Korábban még nem jártam
a buszmegállóban, de a térkép alapján tudtam, hogy valahol belvárosban, a főút
mellett kell lennie. Sétáltunk és nézelődtünk, de sehol nem láttunk buszokat.
Amikor kezdtünk elbizonytalanodni, akkor láttuk meg egy lezárt és feltúrt
terület közepén a buszmegálló épületét. Szerencsére még volt időnk, így
ráértünk megkeresni, hogy az építkezés miatt hova költöztették el a megállót.
Nem kellett sokáig keresgélnünk, gyorsan megtaláltuk az Ady Endre utcát és a
13-as kocsiállást.
Negyed 9-kor szálltunk le Káptalantótiban a buszról és egyből útnak is
indultunk. Mielőtt megkezdhettük volna a sétát a Tóti-hegy felé, rövid időre
meg kellett állnunk, hogy a Horváth kert büfé ablakában található pecséttel
igazoljuk a túra kezdetét.
A Tekeres-patak hídjáig a
K jelzést követve sétáltunk az út
szélén, ott viszont egy időre búcsút vettünk tőle és a
K3 jelzésen indultunk tovább, hogy
reggeli bemelegítésként felmásszunk a Tóti-hegy tetejére.
A falu utolsó házait elhagyva szőlőültetvények, békésen kérődző szürkemarhák
és kevésbé békésen reggeliző mangalicák mellett vezetett az út. Visszatekintve
jól lehetett látni a Csobáncot, tetején a várral, jobb oldalon pedig a fák
ágai között hamarosan feltűnt a Tóti-hegy sziklás oldala.
|
|
|
Békésen kérődző szürkemarhák |
Első célpontunk, a Tóti-hegy |
Kocsiút a szőlőültetvények végében |
|
Hátunk mögött magasodott a Csobánc, tetején a várral |
Egy éles jobbkanyar után kissé meredekebb emelkedő következett és elvirágzott
cseresznyefák között vezetett tovább az út. Nemsokára egy útelágazáshoz
érkeztünk, ahol érzésből jobbra kellett volna továbbmenni, hiszen abból az
irányból látszott a hegy, de a bokorban megbújó tábla egyértelműen jelezte,
hogy nekünk bizony a hegytől távolodó, bal oldali keréknyomokat kell
választanunk. Nem kellett sokáig a „rossz” irányba menni, mert 100 méterrel
később szemből megérkezett a
Z jelzés és azzal együtt mi is
jobbra fordultunk.
|
|
Az útelágazás... |
...és az útjelző tábla |
Újabb 250 métert megtéve megláttuk az első
Z3 jelzést, amelyet követve
felmásztunk a Balaton-felvidék talán leglátványosabb kilátópontjára.
Helyenként meredek, sziklás út vezetett a csúcsra, de megérte a küzdelmet.
|
|
A csúcsra vezető ösvény kezdete |
Sziklás, helyenként meredek út vezetett felfelé |
|
|
|
A csúcs előtti sziklás szakasz növény- és állatvilága |
|
|
Közel a célhoz |
Csúcskő |
A kopár csúcson semmi sem akadályozza a kilátást, így igazi körpanoráma tárult
a szemünk elé. A Gulács, a Badacsony, mögöttük a Balaton csillogó víztükre, a
másik irányban a Szent György-hegy, ahol tavaly ősszel jártunk, a Csobánc,
tetején a várral, Tapolca, Káptalantóti, sőt, a tiszta időnek köszönhetően még
a Kab-hegy tetején magasodó adótornyokat is jól lehetett látni.
|
A kép bal oldalán a látható az előttünk álló út, középen a Szent György-hegy, jobb oldalon pedig Káptalantóti és a Csobánc |
|
|
A Szent György-hegy |
A Csobánc és Káptalantóti |
|
|
A kab-hegyi adótornyok |
A Badacsony |
Sokáig elnézelődtünk volna, de még előttünk volt az út nagy része, így fájó
szívvel, de indulnunk kellett tovább. Leereszkedtünk a meredek hegyoldalon,
majd a Z jelzésen jobbra fordulva
folytattuk az utunkat egészen a Tóti útig, ahol visszatértünk a
K jelzésre.
|
|
Sok szürke túra után jó volt látni a színes természetet |
|
|
Mélyút a hegy oldalában |
Tessék? |
|
|
|
Újabb legelő mellett vitt az út, a háttérben már látszott a Gulács |
Két generáció |
Mindössze 200 métert kellett megtenni a műút szélén és a jelzések máris búcsút
intettek az aszfaltnak és a fák között megindultak felfelé a Gulácsra. A fákon
még nem voltak levelek, így a tavaszi napsütés akadálytalanul sütött le az üde
zöld aljnövényzetre. A sok szürke túra után élvezet volt a helyenként térdig
érő zöld növények között sétálni.
|
|
|
Indulás felfelé a Gulácsra |
Üde zöld aljnövényzet |
A K jelzés nem megy föl a
hegycsúcsra és mivel onnan még kilátás sincs, ezért mi is úgy döntöttünk, hogy
ezúttal nem teszünk kitérőt. Az erdőből kiérve szőlőültetvények közé
érkeztünk, ahonnan már lehetett látni a következő úti célunkat, a Badacsonyt
és a tetején a Kisfaludy-kilátót.
|
|
A bal oldali csúcson kiemelkedik a fák közül a kilátó |
Egy kis aszfaltkoptatás a szőlőhegyen |
A keskeny aszfaltozott úton leereszkedtünk a Badacsonytomajba vezető műútra.
Itt először nem vettük észre az út túloldalán a lépcsőt, amelyen tovább
kellett volna mennünk, de azt is mondhatnám, hogy szerettük volna innen is
megnézni a Balatont, azért tettünk egy rövid kitérőt a
K-ről.
|
|
|
A szigligeti vár |
Újra a Szent György-hegy |
A lépcső, amelyet ebből az irányból nem kellett volna megnézni |
Felmentünk a 14 lépcsőfokon, majd a szőlőültetvények között sétáltunk tovább.
Az időjárásjelző kőnél megtudtuk, hogy napos idő van, a távolban pedig
felfedeztük a Szent György-hegy oldalában található Lengyel-kápolnát.
|
|
|
A Lengyel-kápolna |
Még mindig a Szent György-hegy |
Ha valaki nem tudná, hogy milyen idő van |
Körülbelül fél órát sétáltunk az ültetvények és a présházak között, mire
megérkeztünk a köbölkúti pihenőhelyhez, ahonnan már csak 10 percnyire volt a
Badacsony legszebb bazalt oszlopsora, a Kőkapu.
|
|
|
Gyalogút a Badacsony oldalán |
Kicsit meredekebb... |
... és kövesebb szakasz következett |
Valóban látványos 200 méter hosszú szakasz következett. Az ösvényt balról az
égbe nyúló oszlopok, jobbról pedig egy támfal szegélyezte, amelyen több helyen
„átfolyott a megszilárdult láva”.
|
|
|
A megszilárdult láva |
A Badacsony bazaltoszlopai |
Közelről is szemügyre lehetett venni az oszlopokat |
A sziklás ösvény végéhez érkezve egyenesen kellett volna továbbmennünk, de egy
tábla az ellenkező irányba mutatva egy kilátóhelyet jelzett. Mindössze 150
métert kellett megtenni, hogy a szemünk elé táruljon a Balaton-felvidék csodás
panorámája. Szinte az egész addig megtett utunkat láttuk magunk előtt!
|
A kép jobb oldalán látszik az eddig megtett utunk, a háttérben pedig még mindig a Szent György-hegy |
Újabb 300 métert megtéve a Kisfaludy-kilátó lábához érkeztünk. Tartottam tőle,
hogy a jó idő sokakat kicsalogat a természetbe és a tömeg lesz a kilátónál, de
szerencsére nem lett igazam. Természetesen felmásztunk a kilátó tetejébe, de
egy kicsit csalódtam a látványban. Igaz, hogy a fák koronája fölé emelkedik az
építmény, de a vázszerkezet miatt fentről nem lehet igazi panorámaképet
készíteni.
|
|
|
A Kisfaludy-kilátó |
Innen is lehetett látni a Kab-hegy tetején álló adótornyokat |
Egy képen az eddig megtett út |
|
|
|
Felidéztük az őszi túránkat |
A távolban a Tihanyi-félsziget nyúlik be a vízbe |
A kilátótól a következő megállóig mindössze 10 percet kellett sétálni. A
Páholykő-kilátónál valóban úgy érezhettük magunkat, mintha a Balaton felett,
egy hatalmas páholyban ülnénk és onnan gyönyörködnénk a tó nyugati
medencéjében.
|
|
|
Egy rövid séta a hegytetőn |
Kis házikó |
Lefelé |
|
Kilátás a páholyból |
Ahogyan egy jó színházi előadás végén is nehezen indul hazafelé az ember,
ugyanúgy innen is nehezünkre esett továbbindulni. Egy bazalt lépcsősoron
indultunk el felfelé és 10 perccel később újabb kilátóponthoz érkeztünk. Az
Egry Józsefről elnevezett építmény tetejéről ismét megcsodálhattuk a Balatont,
a hegy lábánál fekvő Badacsonyt, valamint a tó túlpartján magasodó fonyódi
Várhegyi és Sipos-hegyi kilátót.
|
|
|
A lépcső |
Egry József-kilátó |
Badacsony, a túlparton pedig a fonyódi hegyek |
De még mindig nem volt vége a kilátóhelyeknek, hiszen újabb 250 métert megtéve
érkeztünk el a Ranolder-kereszthez. Onnan Badacsonytördemicre és Szigligetre
nyílt gyönyörű panoráma.
|
|
A Ranolder-kereszthez érkeztünk |
Szigliget |
És még mindig nem volt vége a látványosságok sorának, de a következő és egyben
a nap utolsó kilátóhelyéhez egy kicsit többet kellett gyalogolni. Körülbelül
600 métert megtéve érkeztünk el a Tördemici-kilátóhelyhez, ahonnan a
Szigligeti várra és a Szent György-hegyre lehetett rálátni.
|
|
|
A Bujdosók lépcsőjének legfölső pihenője, a Czinka Panna-pihenő |
A Szent György-hegy, ezúttal a Tördemici-kilátóból |
A szigligeti vár |
Miután ott is kigyönyörködtük magunkat, nem volt más hátra, mint leereszkedni
a meredek Bujdosók lépcsőjén. A pihenőknél elengedtük a felfelé haladókat,
megkerültük a Rodostó-turistaházat, végül pedig az Újhegy utcán megérkeztünk
Badacsonytördemicre.
|
|
|
A lépcső meredeken ereszkedett le a hegyoldalon |
Ezen az oldalon is vannak bazaltoszlopok... |
... és kőfolyam |
|
|
|
Vissza-visszafordultunk, hogy innen is megnézzük a bazaltoszlopokat |
A terv szerint a 14:00 órakor induló vonattal mentünk volna vissza Tapolcára,
de mivel 13 óra előtt néhány perccel érkeztünk meg a településre, ezért úgy
döntöttünk, hogy szaporázzuk egy kicsit a lépteinket, hátha sikerül még
elcsípni a 13:20-kor induló buszt.
|
|
|
Még mindig (már megint) a Szent György-hegy |
Ezt a parkot már ismertük az őszi túránkról |
A kéktúra emléktáblája a vasútállomás épületének a falán |
Sikerült... Miután pecsételtünk a
vasútállomás várótermében, kisétáltunk az épület elé és már jött is a busz,
amivel 20 perc alatt átértünk Tapolcára.
|
|
Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése