Gerecse 50 – Ezúttal nem sikerült… (2025.06.14.)

Ha április, akkor Gerecse teljesítménytúra. Eddig ötször teljesítettem az 50 kilométeres távot és 2018 óta minden évben ez AZ áprilisi túrám. Ebben az évben is készültem rá, de sajnos csak lélekben, mert sem márciusban, sem április elején nem sikerült túrtabakancsot húznom. A nagyobbik fiam ezúttal nem is tervezte, hogy jönne velem, de a (majdnem) 15 éves ikrek úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak a 30 kilométeres távval. A fiam már volt velem Sárga 30-on, de a lányom eddig „csak” a Gerecse 20-at teljesítette (háromszor).

Be is neveztünk, szerveztük a logisztikát, hogy hogyan jutnak haza a gyerekek, amikor néhány nappal a kitűzött dátum előtt jött a hír, hogy a száj- és körömfájás járvány miatt elhalasztják a túrát. Kivételesen megörültem a hírnek, mert úgy gondoltam, hogy így legalább lesz egy kis időm felkészülni a megmérettetésre. Mert igaz, hogy ennél hosszabb távot is teljesítettem már, de azért ezt sem szabad félvállról venni, mert az 50 km az csak 50 km…

Hamarosan meglett az új dátum, ezúttal nem őszre halasztották, mint 2022-ben, hanem június közepére. Telt-múlt az idő, egyre közeledett június közepe, de nekem továbbra sem volt időm túrázgatni. Kicsit kezdtem aggódni, hogy hogyan fogok majd végigmenni? Azzal próbáltam magamat nyugtatni, hogy ismerem az utat, tudom, hogy hol mi vár rám és igaz, hogy túrázni nem voltam, de azért nem a fotelben ülve töltöttem a tavaszi hónapokat.

Június elején beköszöntött a nyár, a hőmérő higanyszála megragadt a 30 °C feletti tartományban, esőnek pedig már hetek óta a hírét sem hallottuk, így biztos voltam benne, hogy ebben az évben kivételesen nem a sarat fogjuk dagasztani, hanem a port fogjuk magunkra gyűjteni a Gerecse dombjai között.

A túra napján 5 órakor indultunk otthonról, az autót Tatabányán a szokott helyen, a vasútállomás parkolójában hagytuk, ahonnan néhány perc alatt felsétáltunk a rajt helyszínére. A korábbi évektől eltérően ezúttal egy kicsit kaotikusnak tűnt a rendszer, elég nagy tömeg állt a rajtsátor előtt és látszólag nem is haladt a sor. Miután sikerült értelmezni, hogy mi a szabály, én beálltam az 50-es tömegbe, a gyerekeim pedig ott vártak a 30-as sátor előtt, hogy körülbelül egyszerre csippantsák le a QR kódunkat. (A 30-as távon akkor már egyetlen induló sem várakozott, ott nem kellett sorba állni.)

Elsőre nem láttam át, hogyan működik a rendszer (a fényképet egy kollégám készítette)

KDP: Mecsértelep – Gúttamási (2025.05.01.)

Néhány nappal az első próbálkozás után újra nekifutottam ennek a szakasznak, a logisztika miatt ezúttal a másik irányból. Mecsértelep határában nosztalgiáztam egy kicsit, majd belevetettem magamat a bakonyi erdőbe és átgyalogoltam Kisgyónbányára. Ott megint előkerültek a gyerekkori emlékeim, de vártak rám a virágzó medvehagymák, így nem időztem sokáig. Hamarosan magam elé képzeltem a Csikling-várat, tízóraiztam a Hamuháznál, megnéztem a barlang bejáratát, majd pedig két órán át küzdöttem a természeti elemekkel. A pecsét után még gyalogoltam egy kicsit a tűző napon a forró aszfalton, hogy legközelebb ne ezzel kelljen kezdeni. 

Előző vasárnapra terveztem ennek a KDP szakasznak a teljesítését, de akkor az autó megtréfált és végül a Pilisben kötöttem ki. A hét elején sikerült megjavíttatni az autót, így a hosszú hétvége első napján újra nekifutottam a szakasznak.

A vasárnapra kitalált logisztika ezúttal nem működött, mert édesapám reggel nem tudott elvinni Gúttamásiba. Délután viszont tudott segíteni, ezért abban maradtunk, hogy amikor már látom, hogy mikor érek Gúttamásiba, akkor telefonálok neki és eljön értem. Nekem ez is tökéletesen megfelelt, csak neki volt egy kicsit kiszámíthatatlanabb, mert csak kora délután tudtam neki megmondani, hogy mikorra jöjjön értem.

Reggel gond nélkül eljutottam Mecsértelepre, ahol a kisbolt mögötti parkolóban állítottam le az autót. Végigvettem a szokásos indulás előtti teendőket, majd fél nyolckor hátamra kaptam a zsákomat és nekivágtam a távnak.

Mindig furcsa érzés olyan helyeken túrázni, ahol máskor autóval szoktam járni, nem volt ez másként ezúttal sem. Az útszéli járdán bandukolva néhány perc alatt elértem a falu végét jelző táblát, majd pár lépéssel később jobbra fordultam és az Eszény felé vezető aszfaltcsíkon gyalogoltam tovább.

Nem sokkal korábban autóval jöttem erre

Úton Eszény felé