Március közepén az első vértesi KDP túrámon tettem meg az utolsó métereket a
KDP Komárom-Esztergom megyei szakaszán. Reggel Száron szálltam vonatra és
Oroszlányban kezdtem meg a gyaloglást. Majkon sétáltam egyet a remeteség
parkjában és a horgásztó partján, majd meg sem álltam Vértessomlóig.
Pecsételés után felmásztam a Somlyó-hegy tetején álló kilátóba,
nosztalgiáztam egy kicsit a Vörös-lyuknál, a Macska-bükktől pedig kipihentem
az addigi fáradalmaimat. A Körtvélyes tetején hallgattam a józan eszemre,
Szár határában felnéztem a Zuppa-tetőre, a nap lezárásaként pedig
pecsételtem az áthelyezett bélyegzővel és elsétáltam a vasútállomásig.
A márciusi hosszú hétvége utolsó napján húztam ismét túrabakancsot és tapostam
tovább a Közép-Dunántúl piros sávval jelölt ösvényeit. Egy hónappal korábban
Szárra érkeztem meg, ezúttal is ezt a vasútállomást választottam célpontnak.
Az autót leállítottam az állomás parkolójában és fél nyolckor felszálltam a
vonatra, amelyik alig több, mint harminc perc alatt elrepített Oroszlányig.
Fiatalabb koromban, amikor még Pápáig közlekedett a vonat Tatabányáról, jártam
erre néhány alkalommal és útközben fel-felsejlettek a sok évvel ezelőtti
emlékeim. De, még mielőtt túlzottan nosztalgikus hangulatba kerülhettem volna,
megérkeztünk Oroszlányba.
Az állomás épülete előtt végigvettem a szokásos indulás előtti teendőket, majd
útra keltem. Az első kereszteződésig simán ment minden, ott azonban
elbizonytalanodtam. Lehet, hogy még korán volt, vagy valamit nem vettem észre,
de a jelzésekből számomra nem derült ki, hogy merre kell tovább menni.
Megnézhettem volna a térképet is, de az túl egyszerű lett volna, ezért a
megérzéseimre hagyatkozva balra fordultam és a Bánki Donát utcán, az emeletes
házak tövében indultam el. A következő kereszteződésnél jobbra fordultam és 2
perccel később már meg is pillantottam a következő
P jelzést. Csak annyi volt a dolog
szépséghibája, hogy az első alkalommal egyenesen kellett volna tovább menni...
De, lényeg az, hogy újból rátaláltam a helyes útra.
|
|
|
| Telefon haza, GPS bekapcsol és indulás! |
Alternatív útvonalon Oroszlányban |
Újra a piroson |
A körforgalomnál ismét jobbra fordultam, majd amikor elhaladtam az orvosi
rendelő előtt, akkor eszembe jutott, hogy valahol pecsételni is kellene. Még
jó, hogy indulás előtt megnéztem, hol vannak a bélyegzőhelyek! Az étterem
nevére ugyan nem emlékeztem, de rémlett, hogy valamilyen furcsa neve volt.
Pont olyan, mint amilyen az út túloldalán volt olvasható az egyik épület
homlokzatán! Lehet, hogy éppen ez az? Igen, az volt...
|
|
| Bányász emlékművek |
A házak között sétálva kellemes volt a reggel, de az étterem nyitott teraszán
szinte süvített a szél. Nagy nehezen sikerült úgy fordulnom, hogy ne fújja
össze-vissza az igazolófüzetem lapjait és be tudjam ütni a megfelelő üres
mezőbe a pecsétet. Miután ezt megtettem, a zord időjárás miatt sietve indultam
is tovább. Hamarosan kiértem a városból és egy hosszú, egyenes aszfaltozott
úton gyalogoltam Majk felé.
|
|
| Az oroszlányi evangélikus templom |
Úton Majk felé |
A szürkeárnyalatos téli túrák után itt végre nem csak a szürke különböző
árnyalatait nézegethettem, hanem gyönyörködhettem a színpompás tavaszi
virágokban is!
A remeteség még nem volt nyitva, ezért csak a nyitott kijárati kapun mentem be
a kertbe néhány fénykép erejéig. Utána visszagyalogoltam a tópartra, ahol a
korábban kelő horgászok már elfoglalták a helyüket és várták a
csodát kapást.
|
|
|
| A Remeteség épületétől különálló kápolna |
A Remeteség szépen felújított épülete |
Most csak kívülről fényképezgettem |
|
| A tóparton |
A látogatóközponthoz már érkeztek az első vendégek, amikor elsétáltam előtte,
de mivel a felújított épületegyüttest már megnéztük néhány évvel ezelőtt a
családdal, most nem terveztem bemenni. A parkolót elhagyva körülbelül 50
métert gyalogoltam az út szélén, majd a Majki-erdőben, egy széles földúton
mentem tovább.
|
|
|
| Errefelé is virágzó fák szegélyezték az utat |
Földút a Majki-erdőben |
A 20 perces erdei séta végén egy hatalmas mező szélén találtam magamat, a
távolban pedig megláttam a következő két úti célomat: Vértessomlót és a
Somló-hegyi kilátót. (A térképen Nagy-Somlyó szerepel, de a kilátón és a település nevében Somló
van írva...) Az erdőben bandukolva a szélnek csak a hangját hallottam, de kiérve a nyílt
terepre ismét össze kellett húznom a széldzsekim cippzárját és fejembe kellett
húznom a sapkámat. Azzal vígasztaltam magamat, hogy nyáron, tűző napsütésben
sokkal rosszabb lenne ott gyalogolni.
|
| Kiértem a Majki-erdőből, a távolban megláttam Vértessomlót és a Nagy-Somlót, tetején a kilátóval |
Egy keskeny erdei ösvényen ereszkedtem le a faluba. A
P jelzés tesz egy jó nagy, szerintem
felesleges kerülőt a faluban, de én becsületesen követtem a jelzéseket, nem
rövidítettem a Szabadság téren keresztül. A temető végénél, a Vértes Natúrpark
tábláján a bélyegző rendben volt, itt még a széllel sem kellett megküzdenem
pecsételés közben.
|
|
| Kis házikó Vértessomló határában |
Ezen a keskeny ösvényen érkeztem meg a faluba |
|
|
| A vértessomlói harangláb |
Közeledtem a pecsételőhelyhez |
A falu szélén egy rövid időre búcsút vettem a
P jelzéstől és a
P3
felfestéseket követve elindultam a Nagy-Somló csúcsán álló kilátó irányába.
Kezdetben csak alig észrevehetően emelkedett az út, már kezdtem azt hinni,
hogy rossz irányba megyek, de az utolsó 500 méteren azért megmutatta a
természet, hogy a szép kilátásért meg kell küzdeni.
|
|
|
| Kitérő a kilátóhoz |
Felértem... |
|
|
|
| Égig érő fák |
Virágba borult a salátaboglárka |
A gyönyörű, tiszta időnek köszönhetően remek volt a kilátás az építmény
tetejéről. Még jó ideig elnézelődtem volna, de a szél jelezte, hogy ideje
tovább indulnom. 10 perc alatt visszaértem a falu határába, ahonnan ismét a
P
jelzésen folytattam az utamat.
|
| Panoráma a kilátó tetejéről |
|
|
|
| Oroszlány és a Majki Remeteség |
Felhagyott bauxit(?)bánya (Nagyegyháza?) |
Jól látszott az út, amelyiken gyalogoltam Majk és Vértessomló között |
|
| Panoráma a kilátó tetejéről |
A Vörös-lyukig tartó közel egy órás séta eseménytelenül telt, mindössze néhány
virágba borult fa, szorgos rovar, békapete-telep, hangyaboly és látványos
mélyút fényképezése miatt álltam meg rövid időre.
|
|
|
| Erdei földút Vértessomló után |
A természet csodája |
|
|
|
| Szorgos rovar |
Hangyaboly |
Békapete-telep |
|
|
|
| Árnyékok játéka a mélyúton |
A
K jelzéseket megpillantva
eszembe jutott, amikor
erre jártam. De, csak néhány lépés erejéig tapostam a már bejárt utat, utána ismét a
piros sávokat követve indultam tovább. Látványos volt a domboldalon futó,
enyhén emelkedő út, amelynek a végén leereszkedtem egy névtelen mezőre. Itt
értem vissza annak a gázvezetéknek nyomvonalára, amelyet a Vörös-lyuknál
egyszer már érintettem.
A Szép Ilonka-forráshoz vezető úton egy erdei akadálypályán kellett
átverekednem magamat. A forrásnál egy magányos OKT tábla volt nekitámasztva a
kő építménynek, nem sikerült rájönnöm, hogyan került oda. Nem sokat időztem a
helyen, mert tudtam, hogy vár rám a nap legnagyobb emelkedője. Számítottam rá,
hogy meredek lesz, de mégis meglepődtem, amikor ott álltam az elején.
Elszoktam az ilyen emelkedőktől...
|
| Megérkeztem a nevenincs rétre |
|
|
| Békapete-telep |
Nem követtem a jelzés útmutatását |
|
|
| Megint virágzó salátaboglárka |
Akadálypálya |
|
|
| Mit keres itt ez az OKT tábla? |
Esőbeálló a Szép Ilonka-forrásnál |
|
|
| Egy rövid egyenes szakasz az emelkedő előtt |
Oda kell felmenni? |
A Macska-bükktől ismét egy könnyed, pihentető szakasz következett. Valamivel
több, mint egy órát sétáltam a hegy tetején futó földúton, mindössze a
Körtvélyes csúcsán álló geodéziai torony miatt tértem le rövid időre a
P
jelzésről. A torony vasajtaja nyitva volt, ránézésre a létrák sem voltak rossz
állapotban, de rövid gondolkodás után mégis úgy döntöttem, hogy megfogadom a
betonra festett utasítást és nem másztam fel a tetejére.
|
|
|
| Fent volt a Hold |
Erdei utakon |
|
|
|
| Geodéziai torony a Körtvélyes csúcsán |
Fák |
A hegyről leereszkedve egy erdészeti úton gyalogoltam tovább. Mielőtt még
megunhattam volna az aszfaltkoptatást, a jelzések jobbra kanyarodtak és egy
erdei földúton folytatódtak. Továbbra is eseménytelenül teltek a percek és
fogytak a méterek. Szárhoz közeledve ismerős látványra lettem figyelmes: a
távolban ott magasodott a Zuppa-tető, amelyet egy hónappal korábban másztam
meg.
|
|
|
| Megkezdtem az ereszkedést a Kis-Szállás-hegy oldalában |
Erdei tavaszi kankalin |
|
|
| Ibolya |
Repülő |
Egy hónappal korábban annak a hegynek a tetejéről nézelődtem |
A pecsétet néhány héttel korábban áthelyezték a Vértes Natúrpark táblájára,
így nem kellett elgyalogolnom a vendéglőig, ahol korábban kellett bélyegezni.
Miután bekerült a nap utolsó lenyomata a füzetembe, várt még rám egy másfél
kilométeres levezető gyaloglás a vasútállomásig, ahol reggel az autót hagytam.
|
|
| A pecsét már megvolt, de az autó még messze volt |
Még egy pillantás a Zuppára |
|
|
| Ibolyabokor az árokparton |
Virágba borult fa |
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig |
Az KDP barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése