Homok, homok, homok és egy kis aszfalt, közben pedig két új pecsét,
rengeteg szép virág és üde zöld természet. Így lehetne röviden összefoglalni
ezt a dél-dunántúli túrát. Meszetgnyőről indultam, felmásztam a Búsvári
kilátóba, pihentem a Fehértói kápolnánál, pecsételtem Újvárfalván, a
Somogysárd és Kaposmérő közötti homokon pedig kiszárítottam a kulacsomat.
A rövid téli nappalok elmúltával ismét a Dél-Dunántúl felé vettem az irányt és
a KDP helyett a barna túrán koptattam tovább a bakancsom talpát. (Feleségem
nevezi így az RPDDK-t az igazolófüzet színe alapján.)
Októberben Kaposmérőn ütöttem be az utolsó pecsétet
a füzetembe, az azt követő belső-somogyi szakasz pedig ideálisnak látszott az
új túrabakancs bejáratásához a következő szombati Gerecse teljesítménytúra
előtt.
Szombat hajnalban meglehetősen korán szólalt meg az ébresztőóra ellentmondást
nem tűrő hangja, mert 7:08-kor indult a kiszemelt busz Kaposmérőről és bizony,
nem a szomszédban van ez a kis somogyi település. Ezúttal is a temetőnél
parkoltam le az autóval és átsétáltam a közeli buszmegállóba. Napközbenre
igazi nyári időt jósoltak a meteorológusok, de ezen a kora reggeli órán még
elálltam a pulóvert és a széldzsekit is.
A buszon az éjszakai műszakból hazafelé tartó, szundikáló utasok között
nehezen tudtam ébren maradni, de Mesztegnyőre érkezve elillant a szememből az
álom és leszállva már frissnek és üdének éreztem magamat. A buszmegállóból
átsétáltam a közeli faluházhoz, ahol elvégeztem az adminisztrációt, majd
végigvettem a szokásos indulás előtti teendőket és útra keltem.
|
|
| Mesztegnyő - balra a Faluház, szemben pedig a Nepomuki Szent János-templom |
A faluból kivezető út |
A falu határában a keskeny aszfaltcsík keresztezte a használaton kívüli
Somogyszob – Balatonszentgyörgy vasútvonal sínpárját, majd a fák közé
kalauzoltak a jelzések és a keréknyomokban gyalogoltam tovább. Nagyon élveztem
a sétát az üde zöld tavaszi erdőben, a színes virágokkal szegélyezett úton.
|
|
|
| Nem kellett attól félni, hogy jön a vonat |
Erdei úton |
Vérehulló fecskefű virágzott az út szélén |
Hamarosan egy újabb sínpárhoz értem, oda, ahol néhány éve még a Mesztegnyői
Erdei Vasút járművei zakatoltak és szállították az utasokat. Sajnos ez is már
a múlté, a síneket felverte a gaz, messziről szinte észre sem lehet venni a
pályát.
|
|
|
| Két őz szaladt át a síneken, de az első leszaladt a fényképről |
Évek óta nem jár erre vonat |
Kék jelzés |
|
| A Búsvári-tó partján sétáltam |
|
|
|
| Háló |
Vízcseppek |
Pitypang, virágzás után |
Egy keskeny ösvényen végiggyalogoltam a Búsvári-tó partján, majd az egykori
megállóhoz érve engedtem a padra kihelyezett laminált lap csábításának és
letértem a K jelzésről, hogy
elsétáljak a kilátóhoz. A látványért meg kellett küzdeni és egy kisebb
mocsáron kellett átverekednem magamat, de megoldottam a feladatot.
|
|
|
| Ez a híd nem biztos, hogy elbírná a vonatot |
Útjelző tábla |
Virágzott a medvehagyma |
|
|
|
| Tettem egy kitérőt a kilátóhoz |
Vizesárok védte az építményt |
A Búsvári-kilátó |
Miután visszaértem a megállóhoz, a sínek mellett indultam tovább. Körülbelül
400 méterrel később a gyalogút eltávolodott a síntől és a fák között
kanyargott tovább, majd újabb 400 méter múlva, a következő megállónál ismét a
vasúti pálya mellett találtam magamat. Útközben megálltam néhány fénykép
kedvéért, például egy fatuskóra nőtt gomba fölött, de annyi volt a bogár, hogy
jobbnak láttam szaporázni a lépteimet. Nem kellett sokat töprengnem azon a
kérdésen, hogy vajon miért Szúnyogvár volt a megálló neve... Jónéhány pad és
asztal is volt a közelben, de nem volt kedvem üldögélni, inkább folytattam az
utamat.
|
|
|
| Búsvári-tó Kilátó v.m. |
Gyors fénykép és már szaladtam is tovább |
Találó név |
A keréknyomok ismét eltávolodtak a síntől és a fák között vittek tovább. Egy
kilométerrel később egy derékszögű kanyarral balra fordultam és rátértem arra
a nyílegyenes, homokos, napos földútra, amely 3 kilométeren keresztül haladt a
sín mellett, egészen az egykori végállomásig, Felsőkakig.
|
|
|
| Kissé eltávolodtam a sínektől |
Egyenesen Felsőkak felé... |
...a homokban |
|
|
|
| Kutyatej araszoló araszolt a kutyatejen |
Mélyéger |
Egy újabb pitypang |
|
|
|
| Felsőkak, a kisvasút végállomása |
A váróterem |
Fából faragott Noszlopy Gáspár őrzi a területet |
A kis tisztást elhagyva csak az irány változott (addig kelet felé haladtam,
onnan pedig dél felé), az útviszonyok nem: hosszú, egyenes út, helyenként több
centiméter mély homok, tűző napsütés. Valahogy így képzelem el az Alföldi
Kéktúrát... Az egy órás gyaloglás alatt mindössze két említésre méltó esemény
történt: egyszer kelet felé kellett fordulni egy derékszögű kanyarnál, egyszer
pedig dél felé.
|
|
|
| Homok és... |
...homok |
Előző nyáron aszfaltban, télen hóban, most pedig homokban hagytam ott a lábnyomomat |
|
|
|
| Nagy esemény: kanyar balra |
Aztán megint hosszú, homokos egyenes |
Negyed 12-kor értem el a Fehértói kápolnához vezető leágazást. Épp egy apuka
tanakodott ott a 9 éves fiával, hogy vajon milyen messze lehet a kápolna. 5
perc sétányira tippeltem a távolságot, ezért ők is úgy döntöttek, hogy
elgyalogolnak odáig, így együtt tettük meg ezt a távolságot.
|
| A rajta lévő tábla tanúsága szerint néhány éve újították fel a kápolnát |
Néhány percre leültem a kápolna előtti padra, majd elbúcsúztam alkalmi
útitársaimtól és indultam tovább. Visszagyalogoltam a
K jelzéshez és egy újabb fél órás
eseménytelen út végén végre megérkeztem Újvárfalvára. Végigsétáltam a kis
település főutcáján, majd a Noszlopy-kúria kerítésén található bélyegzővel
készítettem egy lenyomatot az igazolófüzetem megfelelő mezőjébe.
|
|
| Mi más lenne, mint hosszú, egyenes, homokos út |
|
|
| Ez a pitypang még nem virágzott el |
A Noszlopy-kúria Újvárfalván |
Ezúttal eltalálták a meteorológusok, hogy milyen lesz az idő. Pecsételés után,
a forró aszfalton gyalogolva nagy szükség volt a sapkára, csak amiatt
bosszankodtam egy kicsit, hogy a naptejet nem tettem be előző este a
táskámba. Próbáltam az út árnyékosabb oldalán sétálni, de hamar feladtam és
inkább valamivel nagyobb sebességre kapcsoltam, hogy minél előbb beérjek a
következő településre, Somogysárdra. Abban reménykedtem, hogy ott majd lesz
árnyék.
|
| A tóvá duzzasztott Koroknai-vízfolyás Újvárfalva határában |
|
|
|
| Gyanta folyt egy fenyőfa levágott ága helyén? |
Hiába kerestem az árnyékot |
Somogysárd |
Fogytán volt a vizem, de a faluban sehol nem találtam kutat. A focipályához
közeledve láttam, hogy a gondnok éppen a sarokzászlókat tűzi le a helyükre, de
mire odaértem, addigra már a pálya túloldalán sétált. Ekkor vettem észre, hogy
letértem a K jelzésről és nekem is
a pálya túloldalán kellene gyalogolnom. Visszamentem hát a kis térre és
megkerültem az iskolát. Mire visszaértem a focipályához, a gondnok eltűnt, így
nem tudtam tőle vizet kérni. Gondolkodtam, hogy mi legyen, végül úgy
döntöttem, hogy kibírom a hátralévő körülbelül 10 kilométert egy kulacs
vízzel.
|
|
|
| Noszlopy Gáspár szobra a róla elnevezett iskola udvarán |
Mikor kerül a következő évszám az emlékműre? |
Ismét a helyes úton |
A falu utolsó házait elhagyva úgy éreztem, hogy ugyanott folytatom a
gyaloglást, mint ahol Újvárfalva előtt abbahagytam. Hosszú, egyenes, homokos
földutak, helyenként szántóföld szélén futó keréknyomok és általában tűző nap.
|
|
|
| Az eseménytelen 2 óra néhány képbe összesűrítve |
Nagyon megörültem, amikor körülbelül 2 óra elteltével a távolban megláttam a
kaposfői templom tornyát. Onnan ugyan még messze volt a vége, de legalább
felcsillanni látszott a remény, hogy előbb, vagy utóbb célba érek.
|
| Felcsillant a remény! |
Útközben többször éreztem úgy, hogy ez a szakasz fejben sokkal fárasztóbb,
mint fizikailag. De, amikor ezen gondolkoztam, akkor mindig történt valami
apróság, ami kizökkentett ebből az állapotból: egy virágzó bodza, néhány
színes virág az út szélén, a földből éppen kibújó napraforgó palánták vagy egy
virágzó repcetábla. Ezeket meglátva pedig mindig azt érzem, hogy van értelme a
fáradozásnak és a küzdelemnek!
|
|
|
|
| A csodálatos természet látványa képes túllendíteni a holtponton |
Reggel egy vasútvonalat keresztezve vágtam bele az erdei sétába, délután pedig
egy másik vasútvonalat keresztezve vettem búcsút a homokos földutaktól és
érkeztem meg Kaposmérőre. Itt a sorompót már benőtte a gaz, de a fényes sínek
arra utaltak, hogy erre még mindig jár a vonat. Nem sokkal később, a faluból
visszanézve láttam is egyet.
|
|
|
| Kedves Túrázó! Eszedbe ne jusson erre továbbmenni! |
Nem mostanában emelték fel utoljára ezt a sorompót |
Itt még jár vonat |
A temetőig, ahol reggel az autót hagytam, még körülbelül 2 kilométert kellett
megtennem. Közben át kellett kelni a 61-es út forgalmas körforgalmán, majd
körülbelül 300 méteren keresztül kellett sétálni az útpadkán. Örültem, amikor
Kaposmérőre beérve végre elkezdődött a járda...
|
|
|
| Keskeny aszfaltcsík Kaposfő határában |
Ritka pillanat, amikor éppen nem jött erre autó |
Kaposmérő határában az útpadkán |
|
|
| Ismét Kaposmérőn |
Gyönyörű lila akácot láttam az egyik kertben |
Az útviszonyokat és az időjárást is figyelembe véve egész jó időt futottam,
mert 7 és fél órával a reggeli indulás után megérkeztem az autóhoz. Azzal a
lendülettel, ahogy odaértem, mentem is tovább, hogy a temető csapjánál
teleengedjem a kiszáradt kulacsomat. Útközben nem volt gond, elég volt a víz,
de azért legközelebb inkább teszek még egy kört a faluban, mielőtt egy
kulacsnyi vízzel nekiindulok egy 10 kilométeres szakasznak. A bakancsomat is
sikerült bejáratni, már néhány lépés megtétele után éreztem, hogy egymásra
találtak a lábammal és szerencsére ez az egymásra találás megmaradt az egész
úton. Így már bátran indultam neki
egy héttel később a Gerecse 50 teljesítménytúrának.
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig |
Az RPDDK barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése