KDP: Óbarok – Tarján (2024.01.05.)

Mielőtt még beindult volna az új évben a mókuskerék, megkegyelmeztek nekem az égiek, így ismét útra keltem, hogy ismerkedjek a Gerecse újabb tájaival. A szokásos utazási izgalmak után Óbarokról indultam útnak, a zajtól távolodva, de azt el nem hagyva átsétáltam Csabdiba. Hó híján az odakészített hólapátot nem használtam, viszont körbesétáltam a templomromot. Pecsételtem, lövéseket hallottam, őzeket láttam, hegyet másztam és a Somlyóvári kulcsosháznál ebédeltem. Utána vár híján a kilátásban gyönyörködtem, rácsodálkoztam az esztergomi Bazilikára, végül pedig leszaladtam Tarjánba, ahol az aszfalton lekoptattam még egy kis mintázatot a bakancsom talpáról.

Túrázás szempontjából nem úgy sikerült az év végi időszak, mint ahogy azt elterveztem. Rengeteget esett az eső, amikor pedig nem esett, akkor gyakran akkora köd volt, hogy az ablakon alig lehetett kilátni. Ilyen időben nem volt kedvem túrázni, mert bár annak is megvan a maga varázsa, amikor az ember csak megy bele a semmibe, de én általában azért (is) megyek túrázni, hogy nézelődjek és gyönyörködjek a tájban. Szerencsére az új év első péntekjén az égiek meghallgatták a panaszaimat és rövid időre elfújták a ködöt, valamint befoltozták a lyukakat a felhőkön, így aztán ismét útra kelhettem.

A közlekedés miatt úgy döntöttem, hogy ezúttal is Tarján lesz a végállomás, ezért reggel ismét ott hagytam az autót. Háromnegyed 7 körül több busz is indul onnan Tatabányára, én az első lehetőséget kihasználva negyed 8-kor már Tatabányán voltam. Kissé hűvös volt a reggel, ezért a vasútállomás várójában ütöttem el a vonat indulásáig hátralévő 20 percet. A vonat pontosan indult és Szárligetig tartotta is a menetrendet. Ott az állomás előtt lelassított és csigatempóval araszolt be a peron mellé. Megállás után pedig három nyelven is bemondták, hogy „A vonat késéssel fog továbbindulni”. Ez kell nekem! – gondoltam magamban. Bicskén ugyan volt 10 percem az átszállásra, de 5 perc várakozás után még semmi jele nem volt annak, hogy mikor indulunk tovább. Amikor már kezdtem volna idegeskedni, akkor végre elszáguldott mellettünk egy IC és végre mi is mehettünk tovább. Azért nem semmi, hogy 16 perces út alatt sikerült 8 perc késést összeszedni! De, minden jó, ha jó a vége, Bicskén volt még 2 percem, hogy elérjem a buszt és ez sikerült is, így negyed 9-kor már el is indítottam a GPS-t az óbaroki buszmegállóban.

Amikor néhány lépés megtétele után megláttam a P3 jelzést elgondolkodtam, hogy felmenjek-e a Fehér sziklákhoz, de végül úgy döntöttem, hogy inkább majd a következő túra elején teszem meg ezt a kitérőt.

A karácsonyi díszbe öltöztetett óbaroki buszmegállótól indultam útnak ezen a pénteken

A Fehér sziklákat most csak távolról néztem meg

Egy széles, kavicsos úton hagytam el a települést, majd mielőtt lendületbe jöhettem volna, egy piros pecsét jelzés figyelmeztetett, hogy meg kell állnom egy rövid időre. Az autópálya aluljárójának falára szerelt bélyegzővel készítettem egy lenyomatot a füzetembe, utána pedig folytattam a sétámat az enyhén emelkedő úton a zajvédő fal tövében.

A fal túloldalán dübörögtek a kamionok

A dombtetőről már nem csak hallani, hanem látni is lehetett az autópályát

Úton a bauxitbánya felé

Miután elhagytam az egykori bauxitbányát, a szántőföld szélén futó sáros keréknyomokon gyalogoltam tovább. Örültem neki, hogy ezúttal felhúztam a kamáslit, mert így volt remény, hogy nem lesz térdig sáros a nadrágom, mire beérek Csabdiba. Az örömöm csak tovább fokozódott, amikor a keréknyomok a fák közé értek, mert ott helyenként valódi dagonyákon kellett átkelni.

Előtérben a bányagödör, a távolban pedig már a Vértes csúcsai magasodnak

A szántóföld szélén Óbarok határában

Itt azért figyelni kellett, hogy hova lépek

Itt mindegy volt, hogy hol megyek

Csabdihoz közeledve aztán változtak a terepviszonyok és egyre kevesebb helyen kellett sártengert kerülgetni. Egy valami viszont nem változott: annak ellenére, hogy egyre jobban távolodtam az autópályától, a zaj nem nagyon akart halkulni...

Jelzésdömping

Vége a dagonyának

Egy meredek lejtőn keresztül érkeztem meg Csabdira. Körbesétáltam a romtemplomot, majd leereszkedtem a faluba. Átkeltem a Szent László-patak hídján és a Bicske felől érkező kerékpárúton gyalogoltam tovább. Körülbelül 350 méterrel később letértem a kerékpárútról és az enyhén emelkedő (felső) Béke utcán keresztül követtem a jelzéseket. (Két, egymással párhuzamosan futó utcát is Béke utcának hívnak.) Lehet, hogy jobban jártam volna, ha az (alsó) Béke utcán megyek tovább, mert a pecsét úgyis amellett található, de így legalább elmondhatom magamról, hogy végig követtem a jelzéseket.

Iszalag(?)

Milyen régen fényképeztem ilyen zuzmót!

Ereszkedés Csabdiba

Szovjet katonák emlékműve a romtemplom mellett

Nem tudtam kitalálni, hogy mit kereshetett ez a hólapát az emlékmű bozótjának a tetején

Kár, hogy a templomrom mögé építettek egy sátortetőt

A falu katolikus temploma

Az evangélikus templomot csak távolról láttam

Remélem, hogy nem ez az új bölcsőde, amelynek az építését a tábla hirdeti

A kerékpárúton

Amióta Apátvarasdnál nem engedtek továbbmenni a vadászok, azóta indulás előtt mindig megnézem több helyen is, hogy van-e bejelentett korlátozás azon a területen, amerre indulok. Így tettem most is és mivel csak Óbarok és Szár között láttam lezárást, ezért bele mertem vágni a túrába. Óbarok és Csabdi között nem találkoztam vadászokkal, de amikor Csabdin sétáltam, lövések hangját hallottam a távolból. Kicsit aggódtam, hogy megint korábban kell befejeznem a túrát, de mivel nyugat felől jöttek a hangok (legalábbis úgy akartam hallani, hogy onnan jönnek), nekem pedig észak felé kellett továbbmennem és semmi jelét nem láttam a lezárásnak magam előtt, ezért próbáltam nem foglalkozni a zajjal.

A pecsételéshez néhány méteres kitérőt kellett tenni, a P jelzésre visszatérve pedig egy újabb emelkedő várt rám. A dombtetőn elhagytam az aszfaltutat és a Mayer-tanyához vezető köves keréknyomokon leereszkedtem a völgybe. Ott visszaértem ugyanarra az aszfaltútra, amelyiken Csabdin már megtettem néhány métert.

Karácsonyi díszítés a pecsételőhelyen

Irány az emelkedő!

Abból az irányból hallottam a lövések hangját

Ezt az őzet nem a vadászok, hanem én ijesztettem meg a Mayer-tanya közelében

Lefelé a völgybe

Körülbelül 150 métert haladtam az aszfalton visszafelé, utána az út túloldalán kezdtem meg a hosszú, monoton gyaloglást Tükröspuszta felé. Ezen a körülbelül 2 kilométeres szakaszon látnivaló nem volt, de emelkedő sem, így jó tempóban tudtam haladni. Annak azért nagyon örültem, hogy nem egy forró nyári napon járok erre, mert egy tenyérnyi árnyék nem volt az egész úton.

Tükröspusztáig talán ez volt az egyetlen fa az út mentén, amelyik nyáron árnyékod adhat az erre járóknak

Sem látnivaló, sem emelkedő nem lassított

Valamilyen fűféle nyújtózott az ég felé az út mentén

Egy rövid emelkedő közvetlenül Tükröspuszta előtt

Tükröspuszta néhány épülete

Miután elhagytam Tükröspuszta gazdasági épületeit, egy több, mint 2,5 kilométeres egyenessel indult a Somlyóra vezető útszakasz. Nem volt sáros, nem kellett a jelzéseket figyelni, igazi pihentető gyaloglás volt.

Hosszú egyenes a Somlyó lábánál

Helyenként kisebb rétek törték meg a monotonitást

Selyemkóró

Amint azonban vége lett az egyenesnek, vége lett a jó világnak is. Az addig alig észrevehetően emelkedő út hirtelen megváltozott és ellentmondást nem tűrően jelezte, hogy a következő egy kilométeren valamivel több, mint 100 méter szintkülönbséget kell leküzdenem. Ennek megfelelően visszavettem egy kicsit a tempómból és nekivágtam a hegymászásnak...

Felfelé a Somlyóra

Így sem tartott sokáig az emelkedő és negyed órával később már ott álltam a Somlyóvár feliratú OKT útjelző tábla előtt, ahonnan a kulcsosházig már csak néhány lépést kellett megtenni.

Fonódó jelzések

Megérkeztem a Somlyóvári kulcsosházhoz

A kulcsosháznál pecsételtem a füzetembe, majd leültem egy kicsit az egyik padra. Ettem egy banánt, ittam egy kis teát, utána ismét hátamra kaptam a zsákomat és indultam. De egyelőre nem Tarján felé, hanem a kisház mögötti tisztás kilátópontjához. Tiszta volt az idő, jól lehetett látni túrám végpontját, a tarjáni templomot, valamint a mögötte magasodó Gerecsét, rajta az adótoronnyal.

Tarján és mögötte a Gerecse. Abból az irányból érkeztem az első KDP túrám alkalmával.

Miután kinézelődtem magamat, még mindig nem Tarján felé indultam, hanem megkerestem a PL jelzést és elgyalogoltam a Kis-Somlyó tetejére is, ahonnan keleti irányba lehetett ellátni.

Átvágtam a tisztáson a várromhoz vezető ösvényt keresve

Ez a vár is a dombtetőn állt egykor

Itt is volt egy pont, ahonnan szép kilátás nyílt Tarján és a Gerecse irányába

A „Várdomb”

Sziklák a várárokban

Kicsit hihetetlen, de a térkép alapján a távolban a budai hegyek magasodnak

Kilátás keleti irányba

Miután itt is kinézelődtem magamat, visszasétáltam a kulcsosházhoz, megkerestem a P jelzést és azon indultam tovább. Szép tiszta volt az idő, ezért úgy döntöttem, hogy a Somlyót sem hagyom ki, ezért a K3 elágazásnál ismét letértem a P jelzésről. Nem bántam meg a kitérőt, fentről még az esztergomi Bazilikát is lehetett látni!

A kulcsosházat elhagyva folytatódott az emelkedő

Hatalmas nyíl mutatta a Somlyóra vezető utat

Kilátás a Somlyó tetejéről

Tatai ipari park(?)

Az esztergomi bazilika

A völgyben Tarján, a kép jobb szélén Héreg, közötte pedig a decemberben megtett út

Szokás szerint készítettem jónéhány fényképet, majd elindultam visszafelé a P jelzés irányába. A Szénégetőkig folytatódott az emelkedő. Ott aztán elbúcsúztam a K jelzéstől, a jó minőségű köves úton a lovak közé csaptam és megkezdtem a lassú ereszkedést Tarján felé.

Gombák az avarban

Úton a Szénégetők felé

Ki jobbra, ki balra

Háromnegyed óra eseménytelen gyaloglás végén érkeztem meg a Kender-földek szélére, ahol ismét megpillantottam Tarjánt. Egész közelinek tűnt a templomtorony, de az út nem toronyiránt folytatódott. Egy darabig még gyalogoltam a szántóföld szélén álló kerítés mellett a falutól távolodó irányba, majd arra merőlegesen átvágtam a „újnegyed” sáros utcáján.

Úton Tarján felé

Tarján és a Gerecse dombjai

A Kender-földek kerítése mellett futottak a keréknyomok

Torony lent és torony fent

Az „újnegyednél” érkeztem meg Tarjánba

Amikor végre aszfaltot éreztem a talpam alatt, akkor ismét irányt váltottam és hosszan gyalogoltam a Csalogány utca járdáján, természetesen a templomtól távolodó irányba. Amikor már kezdtem volna megunni a monoton gyaloglást, akkor megérkeztem a focipályához, ahol ismét irányt váltottam és most már úgy éreztem, hogy végre jó irányba haladok. Jól éreztem, mert 5 perccel később a templom mellett átszakítottam a képzeletbeli célszalagot.

Aszfalt, ráadásul nem is a templom irányába

Itt már ráfordultam a célegyenesre

Megérkeztem

Kicsit letakarítottam a bakancsomat, majd autóba pattantam és indultam haza, mert este még színházba mentünk a családdal.

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

A túra útvonala a Google térképén

Az KDP barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.