OKT 24.: Putnok – Kelemér – Aggtelek (2022.03.12.)

A márciusi hosszú hétvége első napja kellően fagyos volt ahhoz, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül induljak túrázni a tavaszi kertimunka helyett. Reggel szikrázó napsütés fogadott a putnoki vasútállomáson. Rövid városnézés után a Szörnyű-völgyi patak mellett sétáltam, ahol szörnyű volt látni a rengeteg szemetet az út szélén. A halastónál kissé megriadtam a rianástól, a Piroska-hegy nyergében pedig leesett az állam a csodálkozástól. A Mohos-tavaknál csak a Kisasszonyok fáját láttam, de Kelemérre éppen időben érkeztem.

Rövid pihenő után Aggtelekről folytattam a sétát. Az út első részét részben külföldön tettem meg, majd a senki földjén keresztül érkeztem meg a Hármashatárhoz. Onnan Zádorfalváig eseménytelen volt az erdei és mezei séta. A kocsmában pecsételtem, majd egy rövid pihenő után átvágtam a gömöri dombokon. Végül kényelmesen átsétáltam Kelemérre, ahol ezúttal még a pecsételésre is jutott időm.

Már csak egy olyan szakasz volt, amelyiken még egy lépést sem tettem meg, a 24. Ősszel is nézegettem a Putnok – Aggtelek távot, de közlekedés miatt tavaszra terveztem a bejárást, amikor már későn sötétedik. Most viszont úgy adódott, hogy a fiamnak nem volt kedve korán kelni, így a „szűkös kínálatból” mégis ezt a szakaszt választottam. Az első ötletem az volt, hogy vasárnap megyek, mert akkor ugyan nagyon korán kell kelni, de legalább este nem kell sietni, hogy sötétedés előtt visszaérjek Putnokra. Családi program miatt viszont a vasárnap nem volt jó, így következett a B-terv. 11 órakor ér fel a busz Putnokról Aggtelekre, este 6-ig világos van, 31 km, nem lehetetlen. Lefekvés előtt aztán eszembe jutott egy C-terv...

4:10-kor ellentmondást nem tűrő hangon megszólalt a telefonom. Gyorsan összekészülődtem, beültem az autóba és útnak indultam Putnok felé. El sem akartam hinni, hogy végre ismét nem ködben vagy hóesésben autózom az M3-as autópályán. A gyönyörű kék ég és a szikrázó napsütés miatt még az sem zavart, hogy a hőmérő folyamatosan -10°C körül egyensúlyozott.

Putnokon leparkoltam a vasútállomás épülete előtt, majd az időjárási viszonyoknak megfelelően magamra öltöttem néhány réteg ruhát és kiszálltam az autóból. Az állomáson beütöttem a füzetembe a nap első pecsétjét, majd a Rákóczi úton elsétáltam a városközpontba. Készítettem néhány fényképet a Fő téren, majd egészséges izgalommal a testemben elindultam afelé a településrész felé, amelyről korábban sok rosszat olvastam. Lehet, hogy korán volt, lehet, hogy hideg volt, de az is lehet, hogy csak túl sok rosszat olvastam korábban erről a részről, de azon kívül, hogy valóban nagy szegénységről árulkodott sok ház, semmi negatív tapasztalatom nem volt.

A reggeli nap fénye világította meg a putnoki vasútállomás épületét

Putnok, Szentháromság-templom

Serényi-kastély

A várost a Kelemérre vezető keskeny aszfaltúton hagytam magam mögött. A Forrás-völgyi-pihenőnél rövid időre elhagytam az aszfaltot és a Szörnyű-völgyi patak partján futó gyalogúton sétáltam tovább.

Magam mögött hagytam Putnokot

Több helyen találkoztam hasonló látvánnyal a nap folyamán

Gyalogút a Szörnyű-völgyi patak partján

700 méterrel később ismét visszatértem a korábbi útra és azon mentem tovább egészen a Pálma-forrás tisztásáig. Útközben elsétáltam a befagyott halastó mellett, ahol egy tábla tájékoztatott arról, hogy „A horgászat bizonytalan ideig szünetel!”. Nem is gondoltam volna... Miközben a tó partján baktattam, szinte megállás nélkül lehetett hallani a rianások robaját.

Ismét az aszfaltúton

A "kis" halastó

A Pálma-forrás tisztása

"A horgászat bizonytalan ideig szünetel"

A Pálma-forrásból még ebben a hideg időben is csörgedezett a víz. A tisztásról indult egy meredekebb emelkedő, azon másztam fel a Piroska-hegy nyergébe. Az erdő még az egyhangú, ébredés előtti színekben pompázott, de nyeregben olyan látvány tárult a szemem elé, amelyik miatt úgy éreztem, hogy reggel megérte korán kelni. A szürke gömöri dombok mögött, a távolban megpillantottam a Magas-Tátra hófedte fehér csúcsait.

A forrásból most is csordogált a víz

Felfelé a Piroska-hegy nyergébe

A Piroska-hegy nyergében

Keréknyomok a nyeregben

A "szürkeárnyalatos" gömöri dombok

Távolban a Magas-Tátra havas csúcsai

A Mohos-tavaknál sajnos nem volt ekkora szerencsém, ott mindössze két jéggel borított bozótos területet találtam. De előnye is volt annak, hogy nem borította sűrű lomb a fákat, így könnyű volt megtalálni a Kisasszonyok fáját.

A fák lombja még nem takarta a kilátást Kelemér felé

A Mohos-tavak neve ezúttal akár Jeges-mocsár is lehetett volna

A Kisasszonyok fája, még korona nélkül

A tavakat elhagyva hamarosan visszaértem arra a keskeny aszfaltútra, amelyiken reggel Putnokról elindultam és azon gyalogoltam el a Bakó-tetőig. Onnan az út két nagy kanyarral megy tovább, de a K jelzés nem követi az aszfaltcsíkot, hanem nyíl egyenesen átvág a bozóton és így érkezik meg Kelemérre.

Ismét vissza az aszfaltra

A Bakó-tetőnél a K jelzés kiegyenesítette a műút kanyarjait

Hamarosan itt a tavasz!

10 órakor értem be a településre, de nem emlékeztem rá, hogy pontosan mikor indul a busz Aggtelek felé. Csak arra emlékeztem, hogy kb. fél órával később is megy egy busz, ha véletlenül az elsőt nem érném el. Ennek ellenére egy kicsit szaporábban kezdtem szedni a lábaimat, aminek meg is lett az eredménye. Éppen akkor értem oda a megállóba, amikor a percre pontosan érkező busz megjelent a látóhatáron. Ennél jobban ha akartam volna sem tudtam volna kiszámítani!

Kelemér határában

A református templom

Tompa Mihály Emlékház

Fél óra zötykölődés után háromnegyed 11-kor kapcsoltam be újra a GPS-t Aggteleken, a buszmegállóban. Eddig mindig idegenforgalmi időszakban jártam ott, így furcsa volt látni, hogy a barlang melletti parkolóban csak egy-egy autó áll, az üzletek zárva vannak és a barlang előtti parkban is csak néhány ember lézeng. A Látogatóközpontban pecsételtem, majd a kihalt kempingben kerestem egy napsütötte asztalt és leültem ebédelni. Negyed óra alatt megettem egy otthonról hozott szendvicset, leöblített egy kis forró teával, majd hátamra kaptam a zsákomat és útnak indultam a nap második túraszakaszának.

A Nagyboldogasszony-kápolna Aggteleken

A Cseppkő-hotel

A barlang jellegzetes sziklája

Az országhatárig az aszfalton sétáltam, onnan pedig a határkövek mutatták az utat a mezőn keresztül.

Egyedi barlang jelzés mutatja az utat a... Hova mutatja?

Indulás vissza Kelemérre az aggteleki kemping kerítése mellett

Talán a másfajta aszfalt is az országhatárt jelzi?

Az írás közzététele után kaptam egy jószándékú megjegyzést az Index Kéktúra fórumán, hogy a barlang jelzés a Karsztbarlangok nyomában nevű tematikus út jelzése és Aggtelekről indul Jósvafő felé. De csak az induljon el Jósvafő felé ezt a jelet követve, akinek sok ideje, ereje és nagyon-nagy kitartása van! Ez a jelzés ugyanis éppen az ellenkező irányba, Szlovákia felé mutatja az utat...

Körülbelül 2 km-en keresztül sétáltam hol a magyar, hol pedig a szlovák oldalon a határköveket kerülgetve. A Rókalik-tető-oldalban aztán hirtelen a senki földjén találtam magamat. A magyar határköveket az út egyik oldalán ásták le, a szlovákokat a másikon, a keréknyomok pedig középen, a senki földjén vezettek tovább.

Gyalogút az országhatáron

Nem mikulás napján túráztam...

Távolban a jellegzetes aggteleki sziklafal

Gyalogút az országhatáron

Távolban a havas hegycsúcsok

Gyalogút az országhatáron

Séta a senki földjén

A Hármashatárnál elbúcsúztam a határkövektől, onnantól kezdve az ország belseje felé indultam tovább. Körülbelül egy órás, kevés látnivalót és változatosságot tartogató erdei séta után értem el a Nagy-Szőlő-tetőt, ahol magam mögött hagytam az erdő fáit és egy domb tetején találtam magamat. 

Emlékoszlop az országhatáron

Erdei képek Aggtelek és Zádorfalva között

Erdei képek Aggtelek és Zádorfalva között

Távolban a Bükk 

Jelzés hiányában követtem a keréknyomokat, de amikor azok kétfelé ágaztak, akkor egy pillanatra elbizonytalanodtam. Az látszott, hogy előbb vagy utóbb mindkét nyom leér a völgybe és becsatlakozik a Zádorfalvára vezető aszfaltútba. Végül úgy döntöttem el, hogy merre induljak tovább, hogy megláttam egy népes társaságot, amint velem szembe gyalogoltak felfelé a domboldalon egy keskeny ösvényen. Én is arra indultam tovább és így érkeztem meg a Cseres-völgybe.

Jelzés hiányában követtem a keréknyomokat

Utána pedig a kitaposott ösvényt

Lefelé a Cseres-völgybe

A Cseres-völgy és az út, amelyen reggel busszal mentem Aggtelek felé

Onnan még kb. negyed óra aszfaltkoptatás várt rám, mielőtt megérkeztem Zádorfalvára. A kocsma környékén több kéktúrázóval találkoztam, többek között azokkal is, akik reggel előttem indultak útnak Putnokról. A kék kútnál megtöltöttem a kulacsomat, majd pecsételés után a kocsma törzsközönségét látva úgy döntöttem, hogy inkább valahol máshol keresek egy helyet, ahol tartok egy rövid pihenőt. Elsétáltam a focipályáig, letelepedtem az egyik napsütötte padra és egy kis otthonról hozott édességgel pótoltam az elhasznált energiáimat.

Egy kis séta a műúton Zádorfalva előtt

Zádorfalva, református templom

Megérkeztem Zádorfalvára

Zádorfalvától még körülbelül 7 km-t kellett megtennem Kelemérig, ezért úgy számoltam, hogy ha 2 óra körül továbbindulok, akkor kényelmesen elérem a 15:52-es putnoki buszt. Így is tettem. A falu határában, a Bors-völgyi majornál ismét búcsút intettem az aszfaltnak.

A templommal szemben tartottam egy pihenőt

A Bors-völgyi majornál elbúcsúztam Zádorfalvától

A domboldalra épült református templom fehér falai még innen is jól látszottak

A keréknyomokat követve felmásztam a Karu-fészke-tetőre, leereszkedtem a Vadmacska-völgybe, majd a Cuca alját keresztezve megérkeztem a következő településre, Gömörszőlősre.

Körülbelül egy órát sétáltam a dimbes-dombos tájon Zádorfalva és Gömörszőlős között

A néprajzi gyűjtemény bejáratánál pecsételtem a füzetembe, majd alig több, mint fél óra alatt átsétáltam Kelemérre. Délelőtt, amikor ott jártam, nem volt időm pecsételni, így most ezt is pótoltam a Tompa Mihály emlékház bejáratánál.

Szépen felújított ház Gömörszőlősön

Telefonfülke!

Gémeskút a falu széli legelőn

Keskeny aszfaltcsík kanyargott a két település között

Alig hagytam el Gömörszőlős utolsó házait, már megpillantottam a keleméri református templomot

Néhány nádszálat fújdogált a szellő az út szélén

Most nem sikerült olyan pontosan kiszámolni az érkezést, mint délelőtt, de így sem kellett 10 percnél többet várnom a buszra, amelyikkel visszamentem Putnokra.

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.