OKT 23.: Bánkút – Bélapátfalva (2021.07.24.)

Az első bükki túrámon kőről-kőre sétáltam, így lett a 21 kilométerből majdnem 30. Hosszú utazás után a Petőfi-kilátónál kezdtem, amely még nem "kövön" áll, de köves út vezet hozzá. A kilátó után a Faktor-, a Zsidó- és a Keskeny-réten keresztül érkeztem meg a Tar-kőre. Onnan az Őserdőn keresztül bandukoltam a Vörös-kő-bércre, majd pedig egy sziklás ösvényen a Cserepes-kőre. Utána következett a Pes-kő és az Őr-kő, végül pedig még felmásztam a Bél-kőre is, mielőtt megérkeztem túrám végállomására, Bélapátfalvára.

„Kertész leszek, fát nevelek / Kelő nappal én is kelek.” – Ez a József Attila verssor és Koncz Zsuzsa dal jutott eszembe, amikor reggel megszólalt az ébresztőórám. Mintha a nap is az én telefonom lágyan csengő, de ellentmondást nem tűrő hangjára ébredt volna, mert az első napsugarak is éppen akkor bújtak elő a Nagy-Somlyó sziklái mögül, amikor kikapcsoltam az ébresztőt és kibújtam a takaró alól. De nem volt sok időm dúdolgatni és a napsugarakban gyönyörködni, hiszen Egerben el kellett érnem a reggeli vonatot. Ezért a szokásos sebességgel elintéztem a szokásos reggeli teendőket és már pattantam is be az autóba.

10 perccel a vonat indulása előtt érkeztem meg az egri vasútállomásra. A vonat pontosan indult, így nem kellett aggódnom a füzesabonyi csatlakozás miatt. Miskolcon is sikerrel vettem az akadályt, hosszas keresgélés és kérdezősködés után megtaláltam a Volánbusz megállóját. A villamos végállomáson a hölgy csak annyit mondott, hogy „A Volánbusz még mindig nem hozzánk tartozik.”, a vasútállomás épülete előtt álldogáló vasútőr pedig a belvárosba akart elküldeni, hogy onnan indul a Volánbusz. Végül megpillantottam néhány hátizsákos, túrabotos embert, amint egy buszmegálló tábla mellett várakoznak, így találtam meg a megállót.

„Normális vagyok?” – ezt a kérdést tettel fel magamban magamnak, miközben Bánkút felé araszoltunk a túrázókkal teli busszal. Reggel 5 órakor indultam otthonról, már majdnem 5 órája úton voltam és mindezt azért, hogy valahol az ország másik felén elsétáljak egyik helyről a másikra. Mielőtt túl sokat töprenghettem volna a válaszon, felérkeztünk a hegytetőre.

Lesétáltam a turistaházhoz az első pecsétért, elindítottam a telefonomon az útvonal rögzítést majd én is útnak indultam. Első úti célom a Petőfi-kilátó volt. Ez a nap is jól indult, mivel az első éles balkanyarnál nem vettem észre a fára festett jelzéseket és a keréknyomokat követve mentem tovább egyenesen. Az lett gyanús, hogy nem látok jelzést és az út is erősen lejt. Hogy érek fel így a kilátóhoz? A telefonom mondta meg a helyes választ: úgy, hogy visszasétálok 100 métert, alaposan körülnézek és követem a K3 jelzést.

Bánkút, turistaház, pecsételőhely

Ezeket a jelzéseket nem vettem észre

A sziklás ösvényen 10 perc sem kellett, hogy felérjek a kilátóhoz. Felmásztam a legtetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a dimbes-dombos tájra. Nem időztem sokat a fémvázas építmény tetején, hiszen még hosszú út és sok látnivaló várt rám Bélapátfalváig.

Sziklás ösvény a kilátó felé

A Petőfi-kilátó vasszerkezete

NATO radar a szomszédos Felső-Borovnyákon

Kilátás a Petőfi-kilátóból

Visszasétáltam a K3 jelzésen az esőbeállóig, befordultam az útjelző tábla által mutatott irányba és elindultam. Sétáltam az aszfaltozott úton, de nem láttam jelzéseket. Ismét telefonos segítséget vettem igénybe, így derült ki, hogy a K jelzéssel párhuzamosan haladok. Valószínűleg nem én voltam az első, aki így járt, mert ahol az aszfalt balra kanyarodott, ott egy kitaposott ösvény indult tovább egyenesen. Én is arra folytattam az utamat és néhány lépés múlva meg is láttam az OKK táblát, amely ugyan nem a K jelzés mellett állt, de legalább jelezte, hogy nem járok nagyon rossz helyen. Néhány méterrel később aztán a jelzést is megtaláltam, onnan már azt követve haladtam tovább.

Jelzésdömping az esőbeállónál

Merre induljak?

Ezen az ösvényen érkeztem meg a K jelzéshez

Balról kellett volna érkezni

Ez még nem a Faktor-rét

Munka közben

A Faktor-réti Madonnánál nyári öltözetre (rövidnadrág) váltottam és előkotortam a hátizsákomból egy szendvicset, amelyet a fák között kanyargó köves, aszfaltos úton bandukolva néhány percen belül meg is ettem. Az út menti fák között csak egy-két helyen nyílt kilátás a környező tájra, de olyankor jól lehetett látni a Bükkre jellemző töbröket.

A Faktor-réti Madonna

Gyerünk tovább!

Ahol az útmenti fák nem takarták a kilátást, ott ilyen látvány tárult a szemem elé

Hosszan gyalogoltam a Mély-sár-völgyben, majd rátértem egy aszfaltozott erdei útra. Mindössze 500 métert sétáltam rajta, amikor a jelzések ismét az út menti ösvényre vezettek. De ezen az ösvényen sem kellett sokat ballagnom, mert 250 méterrel később, a Kis-sár-völgyben egy esőbeállóhoz érkeztem, utána pedig ugyanazon az aszfaltozott úton folytatódott a jelzés, amelyiket néhány perccel korábban már koptattam egy rövid ideig.

Nyomokban aszfaltot is tartalmazott a burkolat, de sétálni jól lehetett rajta

Madárfürdő

Az esőbeálló

Színkavalkád a Mély-sár-völgy mezején

A Zsidó-rétnél vettem búcsút az aszfalttól és a réten keresztül kanyargó keréknyomokat követve sétáltam tovább. A látványos Zsidó-rét után az árulkodó nevű Keskeny-réten sétáltam néhány percig, utána pedig bevettem magamat a fák közé és a Büszkés-hegy oldalán felmásztam a Tar-kőhöz.

A Zsidó-rét domborzata

A Zsidó-rét domborzata

Ízelítő a Zsidó-rét növényvilágából

Keskeny-rét

Úton a Tar-kő felé a Büszkés-hegy oldalában

Emlékeztem rá, hogy a kilátóponthoz a K3 jelzésen lehet eljutni, ezért is lepődtem meg, amikor az út bal oldalán egy irtásfoltot vettem észre, ahonnan olyan kilátás tárult a szemem elé, mint amilyet a Tar-kőről készült fényképeken láttam. Ez lenne a Tar-kő? Leültem egy sziklára, néztem egy kicsit, amint egy-egy gomolyfelhő árnyjátékot játszott a környező erdőkön, aztán indultam tovább.

Kilátópont a Tar-kő előtt

Nem kellett sokat sétálni, 200 méterrel később meglett a K3 jelzés, amelyiket követve kisétáltam a Tar-kő szikláihoz, ahol ismét elnézelődtem egy kicsit.

Bújj, bújj zöld ág...

A csúcsot jelölő tábla, a kilátóhely néhány méterrel arrébb található

A kilátóhely

Kilátás a Tar-kőről

Kilátás a Tar-kőről

Miután a K3 jelzés folytatásán visszaballagtam a K jelzéshez, leereszkedtem az Őserdőhöz és ott kanyarogtam tovább a egészen a Vörös-kő-bérc oldaláig. A meredek hegyoldalon ismét gyönyörű kilátás tárult a szemem elé.

Az Őserdő

Gyalogút a Vörös-kő-bérc oldalán

Mezei virágok

A kilátás hasonló, mint az előző "kő"-ről

Visszatérve a fák közé egy sziklás ösvényen kellett továbbmenni, amelyről hamarosan jobbra le is kellett térni, pontosabban fel kellett mászni a Cserepes-kői barlanghoz a pecsétért.

Kövek között a következő "kő"-höz

Cserepes-kő

A barlang után 10 percet kellett sétálni a következő „kő”-ig, a Pes-kő-kapu kilátópontjához. Innen is nagyon hasonló táj tárult a szemem elé, mint a korábbi „kövek”-től, mégsem tudtam betelni a látvánnyal.

Lefelé a Cserepes-kőről

Pes-kő...

...és a kilátás

A következő „kő” az Őr-kő volt. Az Őr-kő-rétről indult az újabb K3 jelzés, amelyiket követve 5 perc alatt felértem a csúcsra. Leültem az egyik sziklára és nézelődtem. Egyszer csak lépteket hallottam a hátam mögött. Amikor hátranéztem, azt láttam, hogy valaki egy biciklivel a vállán sétál felém. Köszöntünk egymásnak, majd ő megállás nélkül ment tovább. Azért azt megnéztem volna, hogyan ereszkedett le a Sziklakapunál, vállán a biciklivel. Egyáltalán mit keresett ott fent egy biciklivel? Megállapítottam magamban, hogy vannak nálam sokkal megszállottabbak is...

Ösvény az Őr-kő-rét előtt

Az Őr-kő kapuja, a Sziklakapu

A kilátás nagyon hasonló, mint a korábbi "kövekről"

Miután visszaereszkedtem a rétre és továbbindultam a K jelzésen egy pihentető másfél kilométeres szakasz következett. Többnyire lefelé kellett menni és a nagy szikladarabokat is apróbb kövek váltották az úton.

Őr-kő kulcsosház

Erdőn-mezőn keresztül

Még egy „kő” volt betervezve erre a napra, mégpedig a Bél-kő. Ezért aztán amikor a S jelzés csatlakozott a K jelzéshez, akkor egy időre búcsút intettem a K jelzésnek és a S, majd pedig a S3 jelzéseken mentem tovább.

A kilátópontról szemem elé táruló látvány nem volt ismeretlen, hiszen hasonlót lehet látni a falunkban is, de a méretek miatt mégis megdöbbentő volt, amit láttam. Vajon hány zsák cement készült az innen kibányászott kőből és hány épület épült fel belőle? Vajon milyen lenne a hegy, ha nem éktelenkedne ez a tájseb a tetején? A kérdésekre természetesen nem tudom a választ...

A Bél-kő lebányászott teteje

Ő is felmászott egy "kő"-re

Pillangó

Kilátás a hegytetőről, a völgyben már látszik a túrám végállomása, Bélapátfalva

A hegytetőről továbbindulva szinte végig lefelé kellett menni és egy órányi sétával értem el a Lak-völgybe, ahonnan már egy aszfaltozott erdei úton mentem tovább.

Úton a Lak-völgybe

A Lóczy-forrás jéghideg vizével teletöltöttem a kulacsomat, majd tovább sétálva az aszfalton nem egészen 10 perc alatt megérkeztem a Lak-völgyi-tó partján álló pecsételőhelyhez. A távolban innen is nagyon jól lehetett látni, mivé formálta az emberi beavatkozás a hegyoldalt, illetve hogyan próbálja ismét birtokba venni a természet a lépcsős sziklafalat.

Jólesett a Lóczy-forrás jéghideg vize

Megérkeztem a tó partjára

A természet próbálja visszafoglalni a hegyoldalt

Az üdülőtelep utolsó házait elhagyva szaporázni kezdtem a lépteimet, mert egyrészt a tűző napon kellett sétálni a délutáni nagy melegben, másrészt egy kicsit elnézelődtem az időt, de nem szerettem volna még egy fél órát várni a következő buszra, amelyik Egerben elmegy a vasútállomásig.

A semmi közepén sétálva az volt az érzésem, hogy soha nem érek be a településre. Amikor már kezdtem volna beletörődni, hogy nem érem el a kiszemelt buszt, akkor végre megláttam a vasúti síneket és a megállóban álldogáló régi gőzmozdonyt.

A "semmi" közepén

Még egy búcsúpillantás a Bél-kőre

Mellékvágányon

Azt ugyan nem tudtam pontosan, hogy hol van a buszmegálló, de mivel ekkor még volt negyed órám a menetrendben jelzett indulásig, megnyugodtam és tempóból is visszavettem egy kicsit. Nem volt nehéz megtalálni a megállót, csak követni kellett a K jelzéseket. Amikor odaértem, ránéztem az órámra. 16:41-et mutatott. Felmerült bennem, hogy mégsem szállok fel a buszra, hanem gyalog megyek Szarvaskőig, de végül elvetettem az ötletet és a hiányzó szakaszt meghagytam egy „gyerekes” vagy „családos” túrára. Így hát nem volt más hátra, mint megkezdeni a hazáig tartó 3 órás utazást.

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.