Az utolsó Balaton-felvidéki kéktúra szakaszomon Keszthelyről indultam. Kóvályogtam egy kicsit a városban, majd a hosszú egyenes bicikliúton átgyalogoltam Hévízre. Ott ismét következett egy kis keresgélés, utána pedig egy újabb hosszú aszfaltkoptatás. A zsidó temetőig volt még erdő, gaztenger és rét, utána pedig 1 km oda és vissza gyaloglás. Reziben megebédeltem, felsétáltam a várba, majd leereszkedtem a Nagy-séd-patak völgyébe. Befejezésként átkeltem a vadonat új híd mellett a kiszáradt patakmedren, átestem egy reuma megelőző kezelésen és Zalaszántón beütöttem a nap utolsó pecsétjét.
Megijedtem... Szerettem volna kihasználni a lehetőséget, hogy a nyári időszakban hétvégenként „kéktúrás buszjárat” közlekedik Miskolc és Bánkút között, de a meteorológusok esőt jósoltak erre a szombatra Kelet-Magyarországra, így a Bükk helyett a Balaton-felvidéken folytattam az OKT bejárást. (Utólag kiderült, hogy a Bükkben sem esett az eső...)
A nap a megszokott módon indult: korai ébresztő, autóval a célállomásra, onnan
tömegközlekedéssel a kiinduló pontra. 9 óra előtt néhány perccel indítottam el
a GPS-t a keszthelyi vasútállomáson. A Helikon parkig már ismerős volt az út,
hiszen tavaly nyáron is erre sétáltam, de most nem a sínekkel párhuzamosan
mentem tovább, hanem balra fordultam és a park fái között vezető széles
sétányon koptattam tovább az aszfaltot.
|
|
|
| A Helikon-emlékmű | A Helikon park aszfaltozott sétánya | A Helikon park ősfája |
Egy kis városi tekergés után a Főtérre érkeztem, ahol szem elől tévesztettem a
jelzéseket. Végül találtam egy táblát, amelyik a Festetics-kastély felé vezető
utat mutatta. Nekem is arra kellett mennem, így elindultam a nyilat követve.
Végigsétáltam a kihalt sétálóutcán, néhány perccel később pedig megérkeztem a
park nagy vaskapujához.
|
|
|
| A Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom a város főterén | Kihalt (ébredező) sétálóutca | A kastélypark bejárata |
A K jelzés megkerüli a kertet, én azonban levágtam a kanyart és a parkon
keresztül mentem tovább. Igaz, hogy korán volt még, de akkor is meglepett,
hogy a parkban rajtam kívül csak egy babakocsis gyereket tologató párral
találkoztam.
|
| Festetics-kastély |
A kastély kapuján kilépve a Sport, majd a Hévízi út járdáján gyalogoltam
tovább. Amikor megláttam, hogy az út túloldalán kezdődik egy bicikliút, akkor
nagyon megörültem és gyorsan átszaladtam az autók között. Néhány méter után az
út elkanyarodott jobbra. Ekkor jöttem rá, hogy ez még nem az a hosszú egyenes
bicikliút, amelyiken Hévízre kell gyalogolni. Így nem maradt más hátra, mint
ismét megvártam, amíg két autó között maradt akkora távolság, hogy át tudjak
szaladni az út túloldalára, ahol a kerítés mellett, a bokrok alatt gyalogoltam
tovább.
|
|
| Autó autó hátán a Hévízi úton | Árnyékban a bokrok alatt |
Körülbelül 250 méterrel később, amikor kibújtam a bokrok közül, jobbról
megérkezett a bicikliút és azon gyalogolhattam tovább a gabonaföld és az erdő
között.
|
|
|
| Aratásra várva | Kerékpárúton | Mezei virág az út mentén |
Miután átkeltem a 71-es főúton az aszfaltcsík a fák között folytatódott. Ott
kezdődött az a körülbelül 2 kilométer hosszú egyenes kerékpárút, amelyik
egészen a Hévízi-tó kerítéséig vezetett. Nem volt egy túl izgalmas és
látványos szakasz, a változatosságot mindössze az a néhány biciklis és
hátizsákos túrázó jelentette, akikkel a 20 perces séta során találkoztam.
|
|
| Hosszú egyenes aszfaltcsík vezetett a Hévízi-tóig | A tófürdő közismert épülete |
A tóhoz megérkezve jobbra fordultam és a kerítés mentén megkerültem a fürdőt.
A régi buszmegálló helyén most is építkeztek, a pecsétet rejtő tábla mellett
pedig egy autó parkolt, így megállás nélkül elmentem mellette. A kórház
bejáratától fordultam vissza és árgus szemekkel figyeltem, vajon melyik tábla
oldalán függ a dobozka.
|
|
|
| A kerítés mentén megkerültem a fürdőt | Színes virágágyások Hévízen, a Deák téren. Ekkor már túljöttem a pecsételőhelyen. | |
Ismét szem elől tévesztettem a jelzéseket, ezért aztán pecsételés után nem a sétálóutcán, hanem a vele párhuzamos Petőfi Sándor utcán gyalogoltam el a Széchenyi utcáig. Ott ismét megláttam a jelzést és azt követve indultam el felfelé a járdán.
A dombtetőn bementem a jellegzetes hévízi Szentlélek templomba, majd hosszan
sétáltam a Zrínyi Miklós utca járdáján. Az egregyi Jézus Szíve-templomnál,
amely elé a fotósok kedvéért külön villanyoszlopot állítottak, balra
fordultam. 100 méterrel később egy kis emelkedőn felmásztam az Egregyi
szőlőhegyre és végigsétáltam a többnyire zárva tartó éttermek között.
|
|
|
| A Hévízi Szentlélek-templom | A Jézus Szíve-templom és a villanyoszlop | Üres utca az egregyi szőlőhegyen |
Körülbelül két órával korábban indultam Keszthelyről, azóta csak az aszfaltot
koptattam és a nap is egyre melegebben tűzött, ezért nagyon megörültem, amikor
végre kiértem a településről.
|
|
|
| Vége az aszfaltnak! | Egy kis séta az erdei köves kocsiúton | Vesztes csata után |
20 percet sétáltam a többnyire fák között futó keréknyomokon, majd egy vállig
érő gaztengeren kellett átvágni. Amikor az ösvény egy rá merőlegesen futó
keréknyomba torkollott, akkor ismét meggyűlt a bajom a jelzésekkel. Az út jobb
oldalán volt egy fa, törzsén egy jelzéssel, így jobbra indultam tovább. Aztán
nemsokára visszafordultam...
|
|
|
| Itt még kellemes séta a fák között... | ...de nemsokára következett a gaztenger. | A helyes irány |
A zsidó temetőig a mező szélén gyalogoltam a tűző napsütésben. A temetőtől a
műútig a nemrég elkészült sóderrel borított széles úton sétáltam, majd az
aszfalton visszagyalogoltam körülbelül 1 kilométert a Gyöngyösi csárdáig.
|
| Hosszú séta a kaszáló mellett a keréknyomokban |
|
|
| Vajon mit építenek? | Itt már elkészült a sóderrel leszórt (kerékpár?) út |
|
|
| Oda ... | ... és vissza |
|
|
| Nem lehetne itt átvágni? Egy híd a Gyöngyös-patakon talán segítene. | A csárda épülete |
Ha lett volna a közelben egy templomtorony, akkor hallottam volna, hogy delet
üt benne a harang, így viszont csak a korgó gyomrom jelezte, hogy hamarosan
ebédszünetet kell tartanom. A betyársírokat rejtő fűzfa alatti padot néztem ki
pihenőhelynek, de végül aztán úgy döntöttem, hogy bekapok egy kis édességet és
majd Rezin tartok egy hosszabb pihenőt.
|
|
| Betyársírok... | ...és egy nagy hordó a szomorúfűz alatt |
Pecsételés után a szőlőhegybe vezető aszfaltúton indultam tovább. Körülbelül
350 métert tettem meg, amikor a faágak takarásában megbújó táblát vettem
észre. Gyanakvással fogadtam a letérést, de néhány méterrel később megláttam a
következő jelzést, így „telefonos segítség” nélkül is bátran gyalogoltam
tovább az emelkedő ösvényen.
|
|
|
| A szőlőhegy sztrádája | Egy kicsit elbújt a tábla a falevelek mögé | Keskeny ösvény az erdőben |
Miután átvágtam az erdősávon egy újabb, az előzőnél rosszabb állapotú
aszfaltútra érkeztem. Bandukoltam egy kicsit a szőlőültetvények között, majd a
falu határában megpillantottam egy árnyékos pihenőhelyet, a mellette levő
diófa alatt pedig egy hideg vizet adó csapot. Ideális hely az ebédhez!
|
|
| Panoráma a szőlőhegyről | Rezi határában |
Miután elfogyasztottam az otthonról hozott szendvicseket és jéghideg vízzel
feltöltöttem a kulacsaimat, indultam tovább. A „faluközpontban”, a
kocsma-dohánybolt épületével szemben található OKK táblánál pecsételtem, majd
a Petőfi Sándor utcán folytattam az aszfaltkoptatást.
|
|
|
| Visszatekintve "faluközpontra" | Szent Lukács-templom | Egy ősrégi tűzoltókocsi a tűzoltószertár előtt |
A falu szélén egyszer csak elfogyott az aszfalt és homokos keréknyomok
formájában folytatódott az út.
|
|
| Turistajelzés művészi környezetben | Az aszfaltcsík balra kanyarodott, a K ment tovább egyenesen |
Kezdetben még volt egy-egy fa az út mentén, de a derékszögű balkanyar után egy
hosszú, egyenes, árnyékmentes szakasz következett a napraforgóföld szélén.
Szerencsére fújt egy kis szél, így el lehetett viselni a hőséget.
|
|
| Itt még volt egy-két fa... | ... de itt már csak a fátyolfelhők takar(hat)ták (volna) a napot. |
Negyedóra napozás után megkönyörült rajtam a természet (és a jelzésfestők) és
a fák között kanyargott tovább az út.
|
|
| Be a fák közé | Mezei virág az út mentén |
A Rezi várba vezető meredek úton utolért egy cserfes kislány. Megijedtem, hogy én lassultam le nagyon és azért tudott utolérni, de kiderült, hogy triatlonversenyző, így nem csoda, hogy sokkal jobb kondícióban volt, mint én.
A várban egy középkorú pár férfi tagja fényképezte a hölgyet, aki az északi
várfal különböző pontjain különböző testhelyzetekben pózolt. Nem is lett volna
ezzel semmi baj, ha néhány fénykép után leszállnak a várfalról, de nem így
tettek. A hölgyet minden egyes kővel minimum 3 testhelyzetben le kellett
fényképezni, a fényképésznek pedig minden egyes kattintás előtt legalább
ötször végig kellett sétálni a várfalon, hogy megtalálja a helyet, ahonnan a
legjobb képet készítheti a modelljéről. Nem volt türelmem kivárni, hogy
készíthessek egy olyan panorámaképet, amelyikbe nem mászik bele kettőjük közül
valaki. Ez már csak egy ilyen nap volt...
|
|
| A tájékozódást segítő tábla a várban | A várfal egy megmaradt darabja |
|
| Panoráma a várból |
|
|
| Sümegi vár | A fehér pont a fák között a zalaszántói sztúpa |
A várból lefelé vezető út már eseménytelen volt. A meredek ösvényen
leereszkedtem a Nagy-séd-patak völgyébe, ahol ezúttal egy csepp víz sem volt a patakmederben, így a nemrég épített fahíd használata nélkül is száraz lábbal
kelhettem át a túlpartra.
|
|
|
| Változatos utakon a vár és Zalaszántó között | ||
|
|
|
| A Nagy-séd-patak völgyében | Talán még senki nem használta a hidat, annyira újnak nézett ki | |
Az erdőből kiérve ismét szem elől tévesztettem a jelzéseket, így a könnyebb utat választva a lekaszált réten indultam el jobbra a villanyvezeték alatt. Körülbelül 50 méterrel később még mindig nem láttam jelzést, így elővettem a térképet ... és rájöttem, hogy a fák közül kilépve nem erre kellett volna indulni.
Visszagyalogoltam és bebújtam a fák közé. Az erdősáv utáni szakaszt
rövidnadrágban csak reumásoknak ajánlom, a többiek inkább öltözzenek fel. Nem
vagyok alacsony, de nekem is mellkasig ért a csalán, így nagyon megörültem
amikor véget ért az ösvény és a kaszáló szélén lehetett továbbmenni.
|
|
|
| Szemben, azon a kis ösvényen kellett továbbmenni | Reuma megelőző kezelés | Kaszáló Zalaszántó határában |
Az igazi megkönnyebbülést viszont az jelentette, amikor kiértem a Zalaszántóra
vezető műútra. Onnan már csak 700 métert kellett gyalogolni az autóig, amit
reggel éppen a pecsételőhellyel szemben lévő parkolóban állítottam le.
|
| Zalaszántó, Szent Kozma és Damján-templom |
Hazafelé az autóban azon gondolkoztam, hogy vajon miért nem élveztem a túrát?
Vajon én voltam fáradt és figyelmetlen, azért tévedtem el többször is? Vajon
én jártam csukott szemmel, hogy nem vettem észre a szakasz szépségét és
érdekességeit? Az eddigi túráim után néhány nappal mindig megszépültek az
élmények, ebben bíztam most is. De sajnos nem így történt. Két hét telt el a
túra óta, azóta egyetlen pozitív gondolat fogalmazódott meg bennem vele
kapcsolatban: immár Sümeg és Mátraháza között folyamatos a „kék vonal” a
térképen.
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) | Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése