Téli Mátra M – A nevezéskor jó ötletnek tűnt… (2026.01.31.)

Az elmúlt 10 év leghidegebb és leghavasabb tele köszöntött ránk január elején. Amikor a hónap közepén beneveztem a Téli Mátra 25 km-es távjára, még azt gondoltam, hogy egy nehéz, de igazi téli túrában lesz részem. Aztán hirtelen megváltozott az időjárás, felmelegedett az idő és majdnem elolvadt a hó. A túra napjára aztán megint fagypont alatti hőmérsékletet, ónos esőt, havas esőt és ehhez hasonló jókat ígértek az időjósok. Meg is kérdezte az egyik munkatársam, hogy „Ilyen időben is mentek?”

Két nappal az indulás előtt kaptunk egy levelet a szervezőktől: „A január eleji nagy havazás, majd az azt követő erős olvadás és az éjszakai fagyok sok, keményen jeges, igen csúszós szakaszt hoztak létre a túrautakon. Ezért nagyon-nagyon ajánlott a túrabot, illetve a bakancsra feltehető-levehető szöges, csúszásgátló talp (hómacska) használata.” Ennek alapján egy igazi túlélőtúra képe kezdett kirajzolódni a lelki szemeim előtt, nem pedig egy szép téli túra képe. Pedig, amikor neveztem, olyan jó ötletnek tűnt…

Munkatársammal, akivel együtt indultunk az M-es távon, negyed 8-ra beszéltük meg a találkozót a rajtnál. Az autópályán több helyen szemerkélt az eső, de legalább nem ónos eső esett, így 7 óra előtt néhány perccel megérkeztem Gyöngyösre. A kereszteződésnél, ahol el kellett kanyarodni Mátrafüred felé, hosszú sor alakult ki, csak harmadik lámpaváltásra sikerült átjutnom rajta. Azt hittem, hogy ez már a túrára érkezők autósorának a vége, de később megfogyatkoztak az autók és csak néhányan mentünk tovább Mátrafüred felé.

A település határában polgárőrök segítették a parkolást. Nekem szerencsém volt, a temető mellett sikerült megállnom, onnan mindössze 500 méterre volt az iskola. Hazafelé láttam, hogy volt, aki csak a gyöngyössolymosi elágazáson túl tudott leparkolni, onnan körülbelül másfél kilométert kellett gyalogolniuk a rajtig…

Indulás előtt még megettem az otthonról hozott szendvicsemet, felvettem a kamáslikat, majd a munkatársammal beálltunk a sorba. Az iskola aulájában több helyen ki volt plakátolva és az asztalnál ülő lányok is felhívták rá a figyelmünket, hogy a csúszós kövek miatt Lajosháza és a Vörösmarty-turistaház között van egy kevésbé veszélyes kerülőút. 7:50-kor megkaptam a rajtlapot, amelyet gondosan elsüllyesztettem a táskámba, majd az épület előtt elindítottam a GPS-t és nekivágtunk a túrának.

Egy év elteltével újra itt

Geodézia tornyok Magyarországon: Gerecse (2026.01.03.)

A karácsony sajnos „fekete” volt, de újévre megérkezett a tél és 5-6 centiméteres hó borította be a környéket. Sőt, közel 2 hónapos rejtőzködés után a nap is előbújt a felhők mögül, így minden adott volt egy gyönyörű téli túrához.

Ezúttal valami közeli célpontot kerestem, mert csak késő délelőtt tudtam elindulni otthonról. Rövid gondolkodás után a Gerecsére esett a választásom. A tetején lévő TV-tornyot már többször megnéztem magamnak a környékbeli túráimon, de még egyszer sem jártam fent a hegy tetején. Ráadásul, egy geodéziai torony is van a közelében, így két legyet is üthettem egy csapásra.

11 óra körül érkeztem meg Tardosra. A Bányahegyi úton, a sorompónál található parkolóban terveztem megállni az autóval, de már a játszótérnél is autók álltak az út szélén, ezért nem is mentem onnan tovább, hanem leparkoltam az első szabad helyre.

Negyed 12-kor indítottam el a telefonomon a GPS és tettem meg az első lépéseket a havas úton. A sok parkoló autó ellenére ekkor csak egy túrázó párral találkoztam a Gerecse50 teljesítménytúráról már jól ismert erdészeti úton gyalogolva.

A falu határában minden szabad helyen autó parkolt

Útnak indultam