KDP: Hárskút – Eplény (2025.10.12.)

A KDP vége felé közeledve elkezdtem osztani-szorozni, vajon hogyan lehetne jól szakaszolni a maradék távot? Ennek lett az eredménye ez a rövid, vasárnap délelőtti gyaloglás. Miután szerencsésen kijutottam Hárskútról, felmásztam a Borzás-hegyre. A papodi kilátóról gyorsan lejöttem, a bekerített részt a hosszabb úton kerültem, végül pedig erdőn-mezőn keresztül elgyalogoltam Eplényig.

Szeptember elején, amikor az előző KDP túrámat befejeztem, már csak 8 kilométerre voltam Zirctől, ennyit még könnyedén le is gyalogolhattam volna a nap végén. Csak az volt a baj, hogy ez a közúton mért távolság, a KDP pedig egy útvonalkövető túramozgalom és a turistajelzéseket követve még közel tízszer ekkora utat kell megtennem a célig.

Nézegettem a térképet és a menetrendeket, hogyan lehetne legkevesebb utazással és legkevesebb ráadás kilométerrel teljesíteni a hátra lévő távot, figyelembe véve, hogy az ősz közeledtével egyre rövidebbek lesznek a nappalok. Végül arra jutottam, hogy 4 nem túl hosszú etapra bontom a maradékot.

Az első túrához nem kellet korán kelnem, mert csak 9 órakor indult a busz Veszprémből és bíztam benne, hogy vasárnap reggel könnyen találok parkolóhelyet a buszpályaudvar közelében. Nem tévedtem, mindössze néhány autó állt a piac mögötti hatalmas parkolóban, így még válogathattam is, hogy hol hagyom az autót.

A buszon sem kellett közelharcot folytatni a szabad ülőhelyekért, induláskor mindössze ketten ültünk rajta: a vezető és én. Útközben néhány megállónyi utazásra még felszálltak hárman, de Márkó után ismét ketten maradtunk.

Hárskúton a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő templom előtt szálltam le a buszról. A megállóban végig vettem a szokásos indulás előtti teendőket, majd útra keltem. Habár már elmúlt fél 10, mégis teljesen üres volt az utca, senkivel nem találkoztam miközben baktattam a Kossuth utca járdáján. A buszfordulónál jobbra fordultam és a másik híres emberről, Rákócziról elnevezett utca járdáján gyalogoltam tovább. Ekkor már nem mondhattam, hogy a kutyát sem érdekelte, mit csinálok arrafelé: az ebek hangos ugatással jelezték, hogy éppen merre járok. Egészen addig nem foglalkoztam ezzel, amíg az egyik vadállat fel nem ugrott a kerítés fölé és kis híján el nem kapta a karomat. Nem kockáztattam tovább a testi épségemet, a következő kapubejárónál kimentem az út szélére és ott gyalogoltam tovább.

Hárskút, Templom

Kihalt falusi utca, vasárnap reggel

Remete Szent Pál (P21) teljesítménytúra (2025.10.04.)

Valamikor a 2010-es évek elején hallottam először a DMRV közműalagútjáról, amelyen a Víz Világnapján átsétálhatott néhány szerencsés ember a Duna egyik partjáról a másikra. Abban az évben már rég betelt a létszám, mire tudomásomra jutott a lehetőség, de felírtam a naptáramba, hogy a következő évben le ne maradjak róla. Azonban hiába a felírás, a következő évben is lemaradtam, sőt, az azt követő években is… Le is mondtam a lehetőségről, mígnem 2024 őszén a feleségem egyik tanítványa büszkén újságolta, hogy végig gyalogolta a Pálos 70 túrát és közben a közműalagúton keresztül keltek át Visegrádról Nagymarosra. Attól kezdve már csak a remény maradt, hogy ez nem egy egyszeri alkalom volt és egy évvel később is ugyanarra vezet a túra…

A nyár végéhez közeledve már olvasható volt a 2025. évi túra kiírása az esemény honlapján és nagy örömömre az útvonal része maradt a közműalagút. Hajlandó lettem volna akár 70 kilométert is legyalogolni, hogy végre teljesüljön a vágyam, de a honlapot böngészve láttam, hogy van 2 rövidebb táv is, amelyiknek része a közműalagúton való átkelés. Erre pedig a család többi tagja is szívesen benevezett.

Azért, hogy a célba érés után ne kelljen hazáig órákat buszozni-vonatozni, a túra reggelén elvittem az autót Szobra, a vasútállomásra. Onnan elvonatoztam Nagymarosig, majd a délben induló komppal átmentem Visegrádra. Közben a feleségem és a gyerekek is útra keltek és az alagút bejáratához közeli buszmegállóban beszéltük meg a találkozót. Ennél jobban ki sem lehetett volna számítani az érkezést, éppen akkor láttam meg a távolban a sárga buszt, amikor megálltam az alagúthoz vezető bekötőútnál.

Ragyogó napsütésben vártam Nagymaroson a kompra, szemben a Salamon-torony, a Fellegvár és a rév

Úton Visegrád felé, a házak között vezetett később az út a Kaci-pihenőhöz