Remete Szent Pál (P21) teljesítménytúra (2025.10.04.)

Valamikor a 2010-es évek elején hallottam először a DMRV közműalagútjáról, amelyen a Víz Világnapján átsétálhatott néhány szerencsés ember a Duna egyik partjáról a másikra. Abban az évben már rég betelt a létszám, mire tudomásomra jutott a lehetőség, de felírtam a naptáramba, hogy a következő évben le ne maradjak róla. Azonban hiába a felírás, a következő évben is lemaradtam, sőt, az azt követő években is… Le is mondtam a lehetőségről, mígnem 2024 őszén a feleségem egyik tanítványa büszkén újságolta, hogy végig gyalogolta a Pálos 70 túrát és közben a közműalagúton keresztül keltek át Visegrádról Nagymarosra. Attól kezdve már csak a remény maradt, hogy ez nem egy egyszeri alkalom volt és egy évvel később is ugyanarra vezet a túra…

A nyár végéhez közeledve már olvasható volt a 2025. évi túra kiírása az esemény honlapján és nagy örömömre az útvonal része maradt a közműalagút. Hajlandó lettem volna akár 70 kilométert is legyalogolni, hogy végre teljesüljön a vágyam, de a honlapot böngészve láttam, hogy van 2 rövidebb táv is, amelyiknek része a közműalagúton való átkelés. Erre pedig a család többi tagja is szívesen benevezett.

Azért, hogy a célba érés után ne kelljen hazáig órákat buszozni-vonatozni, a túra reggelén elvittem az autót Szobra, a vasútállomásra. Onnan elvonatoztam Nagymarosig, majd a délben induló komppal átmentem Visegrádra. Közben a feleségem és a gyerekek is útra keltek és az alagút bejáratához közeli buszmegállóban beszéltük meg a találkozót. Ennél jobban ki sem lehetett volna számítani az érkezést, éppen akkor láttam meg a távolban a sárga buszt, amikor megálltam az alagúthoz vezető bekötőútnál.

Ragyogó napsütésben vártam Nagymaroson a kompra, szemben a Salamon-torony, a Fellegvár és a rév

Úton Visegrád felé, a házak között vezetett később az út a Kaci-pihenőhöz