A dél-dunántúli kalandozásom végeztével visszatértem a Bakony hegyei közé. Ezúttal is Tésről indultam, a Római-fürdőnél túltettem magamat az első csalódáson, utána pedig meg sem álltam a Csengő-tetőig. Ott ismét ért egy kis meglepetés, Alsópere előtt pedig már harmadszor mondtam magamban, hogy "Ilyen nincs...". A faluban a haranglábnál pecsételtem, Eplénynél viszont majdnem elmentem a dobozka mellett. Az ezt követő hatalmas vargabetűt becsületesen lesétáltam, de az értelmén még most is tűnődök...
Augusztusban sikeresen befejeztem a RPDDK-t, így ismét a KDP igazolófüzet került a kupac tetejére. Nem hagytam sokáig ott porosodni, szeptember elején belecsúsztattam a hátizsákom erre szolgáló zsebébe és útnak indultam a Bakony hegyei közé. Ezúttal nem kellett olyan korán kelnem, mint amikor Bázakerettyére mentem, de azért most sem lustálkodhattam, hiszen 7 órakor indult a kiszemelt busz Várpalotáról Tésre.
Háromnegyed hétkor állítottam le az autót a buszmegálló mellett, majd elsétáltam a 7-es kocsiálláshoz. Ezúttal is pár perc késéssel indult a járat, de mivel útközben csak néhány helyen állt meg, ezért Tésen már a menetrendben megadott időpontban szálltam le róla.
|
|
|
| Júliusban balra, ezúttal jobbra fordultam a P jelzésen | Utcanévtábla |