RPDDK 08.: Simonfa – Kaposmérő (2023.10.23.)

Október végén kellemes őszi időben folytattam az RPDDK-t. Simonfáról indultam, pihentem egy kicsit a Ropoly-völgyi horgásztónál, majd felmásztam a kilátóba, hogy megnézzem a Hattyút, a Sárkányt és a Skorpiót. Zselickisfaludon mókust láttam és elindultam a Vadvirág úton, Szenna előtt pedig rosszul választottam meg a kerülőutat. Az erdőben rám ijesztett egy sikló, a legelőn láma felügyelte a birkákat, de így legalább van mit mesélni a Dadáig tartó útról is. A nap végén Kaposmérőn pecsételtem. 

Szeptemberben lenyűgözött a Zselic látványa, ezért úgy terveztem, hogy ősszel, amikor már színes ruhát ölt a természet, visszatérek oda. Nem kellett sokáig várni, október 23-án hajnalban útra is keltem, hogy teljesítsem a Simonfa és Kaposmérő közötti szakaszt.

Ezúttal sikerült úgy megoldani a logisztikát, hogy a végpontban hagytam az autót, így napközben nem kellett azzal foglalkoznom, hogy mikor érek a szakasz végére. Hűvös volt a reggel, Kaposmérőn a buszmegállóban elviseltem a széldzsekit és a sapkát is. Kaposváron a buszpályaudvaron már lehetett érezni a napsugarak kellemes melegét, de a meleg ruhát még akkor is elálltam, amikor negyed 9-kor Simonfán leszálltam a buszról.

A buszmegállóban gyorsan végigvettem a szokásos indulás előtti teendőket, majd hátamra kaptam a zsákomat és a már ismert úton elindultam a 67-es úttól a falu felé. 350 méter megtéve tértem rá a K jelzésre ott, ahol előző alkalommal búcsút vettem tőle. Elsétáltam a tó mellett, majd hamarosan elhagytam a falu szélén felállított üdvözlőtáblát és a 67-es út szélén gyalogoltam tovább.

Simonfán az út helyett a tó partján sétáltam

Elbúcsúztam a Zselic szívétől

Reggeli forgalom a 67-es úton

Hosszúra nyúlt árnyékok a 67-es út mellett