OKT 11.: Mogyorósbánya – Péliföldszentkereszt (2021.02.14.)

2017-ben, amikor teljesítettem ezt a kéktúra szakaszt, már sötét volt és fáradt voltam, így fel sem merült bennem, hogy felmenjek a Jankovich-barlanghoz. De a hely azóta ott szerepelt a bakancslistámon.

Gyönyörű, napos idő volt ezen a februári vasárnapon, fagypont körüli hőmérséklettel. Ebéd után bakancsot húztam, tettem egy kis enni-innivalót a hátizsákomba és elindultam, hogy felmásszak a bajóti Öreg-kő oldalában nyíló barlangokhoz.

Mogyorósbányán, a templom előtt leparkoltam az autóval és elindultam felfelé a Fő utcán. Úgy emlékeztem, hogy az utolsó házakat elhagyva egy bokatörő köves úton kell továbbsétálni. Most viszont nem akart véget érni az aszfalt. Rosszul emlékszem? Nem, nem az emlékeim csaltak meg, hanem az elmúlt másfél évben elkészült a SacraVelo kerékpárútnak ez a szakasza, így a bokatörő köves út helyett tükörsima aszfalton lehet gyalogolni a letérésig, ahol a K jelzés jobbra kanyarodik.

Bokaficamító köves út helyett tükörsima aszfalton hagytam el a falu szélső házait

OKT 17.: Nógrád – Kisinóci th. (2021.01.17.)

Az előző börzsönyi kirándulás után nem sokat kellett várni a folytatásra. Két héttel később leesett a hó, így nem tudtam ellenállni a csábításnak és útnak indultam. Kicsit kalandosra sikerült a megérkezés Nógrádba, de így legalább volt egy kis plusz bemelegítés az emelkedők előtt. A Cseresnyés-patakig szinte száguldoztam a havas utakon, utána viszont visszavettem a tempóból. A Foltán-keresztnél pihentem egy kicsit, majd a Csóványos nyergében gyönyörködtem a havas téli tájban. A kilátónál sokan voltak, így ott nem időztem sokat. Bokáig érő hóban csúszkáltam lefelé a hegytetőről, a Szabó-köveknél pedig ismét gyönyörködtem a téli tájban. Égés-tető, Rakodó-nyereg, majd egy váratlan jobbkanyar után fel a hegyre, a Nagy-Hideg-hegyre. Onnan már csak lefelé vezetett az út, kezdetben kanyarogva, később nyíl egyenesen. A Kisinóci turistaháznál pecsételtem, majd a műúton legyalogoltam Kóspallagra, ahol reggel az autót hagytam.

„...vajon mikor indulhatok neki újra a börzsönyi sétának, ezúttal fel a (havas?) Csóványosra?” Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben Nagymarosról, az előző börzsönyi kéktúráról autóztunk hazafelé a fiammal. Szerencsére nem kellett sokáig várni, hogy teljesüljön a vágyam. Két héttel később leesett az első hó, a szibériai hideg pedig egy kicsit később érkezett, mint azt a meteorológusok jósolták, így ideális túraidő ígérkezett a Magas-Börzsöny megismeréséhez.

Hajnalban, amikor kinéztem az ablakon, mindent fehér lepel borított és szakadt a hó. Egy pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy otthon maradok. De aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot: „Nem kirándulni készültem, hanem túrázni!”.

A sűrű hóesés és a téli útviszonyok miatt kicsit később érkeztem meg Kóspallagra, mint azt előző este elterveztem, így már nem volt arra időm, hogy autóval felmenjek a Kisinóci turistaházig és onnan gyalogoljak vissza a busz indulásáig a templomhoz. Leparkoltam hát Kóspallagon a templom előtt, átsétáltam a buszmegállóba, ahonnan néhány perccel később el is indult a busz Verőcére. A távolságtartással most sem volt gond, rajtam kívül mindössze egy utas volt a buszon, ő is csak néhány köztes megálló erejéig.

Verőcén, miután leszálltam a buszról, volt még időm nézelődni, így először lesétáltam a Duna-partra, csak utána indultam el a Magyarkút-Verőce vasúti megállóhoz. A megállóban kényelmesen megreggeliztem, mielőtt Vác felől berobogott a piros-sárga Bzmot motorvonat.

Ybl Miklós "sétálgat" Verőcén, a Duna-parti támfal lépcsőjén