Január elején megkérdezte az egyik munkatársam, hogy megyek-e a Téli Mátrára? A válaszom egy határozott „Talán” volt… Aztán telt-múlt az idő és január 17-én beneveztem az M (25 km-es) távra. Abban a pillanatban ez nagyon jó ötletnek tűnt: magam elé képzeltem a havas tájat, a gyönyörű kilátást a Kékes tetejéről és egy jó kalandot. Aztán a YouTube-on megnéztem néhány videót a korábbi évekből… Utána már nem tartottam olyan jó ötletnek, de akkor már nem volt visszaút. Közben elkezdett szerveződni egy nagyobb munkahelyi csapat is, végül munkatársakkal-családtagokkal-barátokkal együtt kilencen lettünk. Közülük ketten az előző évben is elindultak, de nem sikerült célba érniük.
Ahányan voltunk, annyi helyről jöttünk, ezért úgy beszéltük meg, hogy 8 óra előtt találkozunk a rajtban. Én megfogadtam a rendezők tanácsát és Gyöngyösön, a buszpályaudvar közelében lévő Honvéd utcai P+R parkolóban hagytam az autót, onnan pedig busszal terveztem Mátrafüredre menni. Kicsit csodálkoztam, mert csak néhány hátizsákos-túrabotos ember kóválygott az állomáson, de így legalább nem kellett aggódnom, hogy felférek-e a buszra. Rövid keresgélés után megtaláltam a kocsiállást, ahonnan a busznak kellett volna indulnia. Ez nem a pályaudvar épülete mellett volt, hanem attól egy kicsit távolabb, a Mátrafüredre vezető út szélén. Álldogáltam a megállóban, egyszer csak megállt mellettem egy autó. A munkatársam volt az, így végül én sem busszal mentem a rajtba.
![]() |
Aki nem tudná, hogy hol van |