Egy napsütéses novemberi napon a Zalai-dombság dimbes-dombos részén, Palinból indulva folytattam az RPDDK-t. Kezdetben még köd lepte be a tájat, de Homokkomáromba már szikrázó napsütésben érkeztem. Ott felültem az erdei hullámvasútra, amelyiken úgy elfáradtam, hogy a Szuloki-forrásnál elfelejtettem átszállni a következőre. Valkonyán pecsételtem a turistaháznál, Borsfán megállás nélkül gyalogoltam keresztül, Kistolmácson elsétáltam a kilátóhoz, majd a kápolnánál fejeztem be a túrámat.
65 kilométer maradt a RPDDK-ból, amikor október közepén Palinon beütöttem a túra záró pecsétjét a füzetembe, ebből szerettem volna még valamennyit lefaragni ebben az évben. Családi és munkahelyi elfoglaltságok miatt nehezen találtam olyan időpontot, amikor egész napra el tudtam volna menni túrázni, de november második hétvégéjét végül szabaddá tudtam tenni. Egész héten felhős, ködös, nyirkos idő volt, viszont végig azt ígérték a meteorológusok, hogy szombaton elvonulnak a felhők és felszáll a köd. Ideális túraidő – gondoltam magamban, de tartottam tőle, hogy ahogy közeledünk a hét vége felé, úgy fog távolodni a beígért szép idő. A hét közepén már kezdtem reménykedni, mert még mindig nem változott a szombati előrejelzés. Aztán amikor pénteken is ugyanezt ígérték, akkor eldöntöttem, hogy megyek.
Szombat reggel nem volt időm lustálkodni, háromnegyed ötkor már az autóban ültem, hogy Nagykanizsán elérjem a fél 8-kor induló buszt. Hideg volt a reggel, de mivel napközbenre jobb időt mondtak, ezért nem akartam feleslegesen sok ruhát magammal vinni. Így viszont egy kissé átfagytam, amíg a nagykanizsai állomáson vártam a buszra és a Palinig tartó alig 10 perces út alatt sem sikerült átmelegednem. Abban reménykedtem, hogy ha útnak indulok, akkor hamar bemelegszem.
|
|
|
| A buszmegálló, ahonnan útnak indultam ezen a reggelen | A kereszt mögötti úton érkeztem meg egy hónappal korábban Palinra | Elhagytam Palint |
