OKT 18.: Alsópetény – Ősagárd (2020.11.13.)

Egy rövid, hiánypótló túrára indultam ezen a ködös, novemberi péntek reggelen. Hiánypótló, mert az utolsó néhány túrán nagyon sokat mentem aszfalton, így már hiányzott egy kis „dagonya”. Továbbá hiánypótló azért is, mert már csak ez a szakasz hiányzott a Cserhát közepéről.

Ezúttal nem kellett korán indulnom otthonról, mert a kiszemelt busz csak 8 órakor indult Ősagárdról Felsőpeténybe. (Az éjszakai kijárási tilalom miatt 5 óra előtt el sem indulhattam volna.) Háromnegyed 8-kor érkeztem meg Ősagárdra, leparkoltam az evangélikus templom előtt, majd átsétáltam az orvosi rendelőhöz, a buszmegállóba. Menetrend szerint megérkezett a busz, amelyen a vezetővel együtt mindössze öten voltunk, így utazás közben nem volt nehéz megtartani a „szociális távolságot”.

Negyed 9-kor szálltam le a buszról Felsőpetényben, a bányánál, ahonnan gyalog sétáltam át Alsópeténybe. (A következő busz csak 11 órakor lett volna, addigra én már majdnem visszaértem Ősagárdra.)

Felső- és Alsópetény között

A völgyben feltűntek Alsópetény első házai

OKT 05.: Badacsonytördemic – Tapolca (2020.10.28.)

Az iskolai őszi szünetben újabb Balaton-felvidéki pecsétekkel gyarapodott a gyűjteményünk. Ezúttal Badacsonytördemicről indultunk, az aszfalton átsétáltunk Szigligetre, ahol megnéztük az avasi templomromot és a várat. A települést elhagyva még jónéhány kilométert sétáltunk aszfalton, mielőtt a szőlősorok végében elindultunk felfelé a Szent György-hegyre. Újabb aszfaltos szakasz következett, amely elvezetett a Lengyel-kápolna mellett és csak az Oroszlánfejű kútnál ért véget. Onnan még sétáltunk egy kicsit a szőlő- és gyümölcsültetvények között, majd az erdőben folytattuk a hegymenetet. A K3 jelzésen felmásztunk a Szent György-hegy tetejére, utána a K jelzésre visszatérve gyorsan leértünk az orgonasípok tetejéhez. A sziklás és meredek lépcsőn leereszkedtünk a turistaházhoz, majd egy kevésbé meredek úton a présházakhoz és a szőlőültetvényekhez. Az Ürgelyuk és a városhatár között szedtük a lábainkat, hogy minél előbb végére érjünk a veszélyes aszfaltos szakasznak. Nosztalgiáztunk egy kicsit a Malom-tó partján, majd elsétáltunk a vasútállomásra, ahol reggel az autót hagytuk. Hazafelé elmentünk még a benzinkúthoz, hogy a régi OKT pecséttel is gazdagodjon a gyűjteményünk.

Amikor az őszi szünetre szerveztük a programot, akkor mondta a feleségem, hogy „Egyik nap elmehetnénk túrázni.”. Nekem nem kellett kétszer mondani, volt a tarsolyomban egy útszakasz, ahol az előző napok özönvíz szerű esőzései ellenére sem kellett túl nagy dagonyára számítani. Azt én sem gondoltam, hogy ennyire nem...

Ezúttal nem kellett nagyon korán kelni, mivel csak 9.47-kor indult a vonat Tapolcáról. Annak ellenére, hogy hétköznap volt és már jócskán elmúlt 9 óra, amikor odaértünk a vasútállomásra, sikerült parkolóhelyet találni a Lokomotív büfé előtt. Megvettem a jegyeket, majd elsétáltunk az állomásépület mögött látható „befalazott mozdonyhoz”. Ezután felszálltunk az állomáson indulásra várakozó piros-sárga Bzmot motorvonatra, amellyel 10 perc alatt átzötyögtünk Badacsonytördemicre.

A tapolcai állomás Nohab mozdonya

A piros-sárga Bzmot, amellyel Badacsonytördemicig zötyögtünk